4.fejezet. Első rész

Sziasztok.Kicsit rövidre sikerült , de ez a forduló pont , gondoltam nem írom valami hosszúra . Remélem tetszeni fog. : DD Puszí , Trixy


Másnap amikor felébredtem , a fejembe újra,és újra vissza kúsztak a tegnap esti történtek az erdőben . Ahogy Conrad átölelt , amikor bele néztem gyönyörű szemeibe .. és amikor a karjaiban elaludtam .
De hogy kerültem én haza ? Hisz úgy emlékszem , nem keltett fel , hogy ideje haza mennem . És mégis . Itthon vagyok az ágyamban , igaz nem pizsamában , de mégis a saját szobámban a saját ágyamban fekszek .
Kimásztam majd lesiettem a nappaliba . Nem volt ott senki . Az egész házat átfésültem a pincétől a padlásig , de senki nem volt ott . De akkor hogy kerültem haza ? Egy ideig még gondolkodtam rajta aztán úgy döntöttem , nem fontos . Itthon vagyok és kész .
Elmentem zuhanyozni , és reggelizni . Egész végig Conrad járt az eszemben .De mégis hogy kerültem haza ? Csak nem ő hozott haza ? Azt nem hiszem . Hisz azt sem tudja , hol lakok . Egyszer csak csengettek . Sóhajtottam egyet , és kicsit féltem is . És ha Melani az ? Nyugalom Clar . Felkeltem ajtót nyitni . Amikor oda értem , remegő kézzel nyitottam ki , de amikor megláttam ki van oda kint , megkönnyebbülésemben a nyakába ugrottam . Kicsit meglepődött , de örült annak , hogy a nyakába vetettem magam .
-Én is örülök neked . - nevetett a reakciómon .
-Oh . Sajnálom . Csak nagyon meg könnyebbültem , hogy te vagy az . De gyere be . - tártam szélesre az ajtót , majd Conrad belépett .
-Látom felébredtél . -kuncogott halkan .
-Ahha .Csak azt nem tudom , hogy ki hozott haza . - mondtam szem lesütve .
-Ez egyszerű . Én .
-Te ? De honnan tudtad , hol lakok ?
-Kis város . Vámpír vagyok . Követtem a szagodat . - kacsintott rám.Én csak elpirultam , és leültem , hátha nem veszi észre .
-Köszönöm . De miért nem keltettél fel ?
-Mert olyan édesen aludtál a karjaimban . - mosolygott kedvesen , és azt hittem , hogy megfulladok . Istenem , olyan jó képű . Megráztam a fejem , hogy vissza térjek a valóságba .
-Képzeld , a szüleim még mindig nem hívtak . Pedig már vagy százszor hívtam őket , de semmi .
-Érdekes . - morfondírozott .-És Melani hívott , vagy volt itt ?
-Nem . Miért ? Én személy szerint örülök neki .
-Azt gondoltam . - nevetgélt halkan .
-Na jo . Amíg te kinevetsz , addig én felmegyek és kipakolom a szatyrokból a ruhákat . Te érezd otthon magad . - küldtem neki egy ezer wattos mosolyt , majd felviharoztam a lépcsőn a szobámban . Kiszórtam a szatyrokból a ruhákat az ágyra , majd egy sóhaj kíséretében elkezdtem pakolgatni . Közben mérgelődtem egy sort , hogy anyuék nem képesek vissza hívni . Ha ez így megy , utánuk megyek , akárhol is vannak . Hirtelen meg hallottam Conrad kuncogását az ajtó felől , és azonnal oda kaptam a fejem . Az ajtó félfának támaszkodott , karjait össze fonta maga elött , és úgy nézett engem .
-Mi olyan vicces ? - hápogtam mérgesen .
-Semmi . Csak aranyos vagy , amikor mérgelődsz .
-Igen ? Akkor nem sokára nagyon aranyos leszek , ha folyton csak nevetsz rajtam - mondtam durcásan , és azt hiszem nagyon mérges képet vágtam , mert most már hangosabban felnevetett .
-Szerinted vicces vagyok ? - húztam fel az orrom , majd vissza fordultam a rengeteg ruhához .
-Dehogyis - ellenkezett békülékeny hangon . Persze én azonnal megbocsátottam neki . Miután végeztem , elvágódtam az ágyon . Ő leült mellém , és engem figyelt .
-A szatyrokkal mi lesz ? - nézett a halom szatyor felé . Mivel nemvolt kedvem felkelni , és nyugodtan lehettem "normális" Conrad elött , a szatyrokra összpontosítottam , és a szobában lévő kukára . A szatyrok megemelkedtek , majd a kukába gyömöszölődtek . Ránéztem Conrad-ra , aki csodálkozó képet vágott , majd dorgálóan nézett rám .
-Ez csalás volt , ugye tudod ?
-Elfáradtam , ugye tudod ? - incselkedtem .
-Nem . De látom rajtad . Nincs kedved sétálni ?
-Fáradt vagyok . - nyafogtam .
-Az nem baj . Majd felébredsz a sétától . - ragadott kézen , majd felhúzott az ágyból. Épp a kabátomat kerestem , amikor meghallottam a csengőt .
-Ki az ? Melani ? - néztem Conradra rémülten .
-Nem . Neki ismerem az illatát . - nyugtatott Conrad . Lementem a lépcsőn és ajtót nyitottam .
-Jó napot . Clar McElister ? - Kérdezte az ajtóban álló férfi . Magas volt , kb 30 év körüli . A haja fekete , göndör volt . A szeme zöld volt .
-Igen. Miben segíthetek ?
-A szüleiről lenne szó . - mondta csendesen . Én kitártam az ajtót , majd behívtam . A férfi bejött , körbe nézett majd helyet foglalt a nappaliban a kanapén . Én vele szemben leültem .
-Egyedül van itthon ? - érdeklődött udvariasan .
-Nem . - feleltem , és amint kimondtam Conrad jött le , és mellettem termett .
-De milyen ügyben keresi a szüleimet ? Éppen elutaztak .
-Igen , tudom . Épp ezért vagyok itt . Nos .. a szülei . - habozott a férfi , majd lehajtotta a fejét. Nem. Istenem , mond hogy nem történt velük semmi .
-Mi van a szüleimmel ? - pattantam fel , és ordítottam a férfi képébe idegesen . Conrad megragadta a csuklóm , majd vissza ültetett a helyemre . A férfi felkapta a fejét és bocsánat kérőn nézett rám .
-A szülei eltűntek 2 nappal ez elött . Seattlel-től nem messze találtunk rá az autójukra , az egyik árokban volt teljesen össze törve . Senki nem volt benne , de az autó teljesen totálkáros lett . Valószínűleg túlélték , és elindultak segítségért. De sehol nem találjuk őket .
Teljesen ledermedtem . Uram isten . Valami bajuk esett . Tudtam , éreztem .Hisz nem hívtak vissza . És ha azóta meghaltak ? Nem . Bele se merek gondolni . Meg kell találnom őket . Nem eshetett bajuk . Nem . Azt nem élném túl .
Ránéztem a férfira , és rendeztem a vonásaimat .
-Mekkora az esélye , hogy túlélték ? - kérdeztem , és érezetem hogy szemeimet szúrják a könnyek .
-Elég kicsi . Már két napja nyomuk veszett . Folyamatosan keressük , de eddig semmi nyom . - mondta csendesen .
-Meg kell találniuk . - mondtam és már nem bírtam a könnyeket vissza tartani . Éreztem , ahogy az arcomon végig gördülnek .
-Minden tőlünk telhetőt megteszünk . De nekem indulnom kell . Baleset történt . Még jelentkezem .
Azzal a férfi felállt , én pedig kikísértem .
-Viszlát - motyogtam csendesen .
-Viszlát . - szólt vissza , majd el is tűnt az autójával . Becsuktam az ajtót , majd a térdeim felmondták a szolgálatot , és össze rogytam . Térdeimet felhúztam , és az ajtónak döntött háttal zokogtam . Éreztem Conrad hideg kezét , és érintését . Felnéztem , és elöttem tornyosult . Talpra segített , majd a karjaiba borulva zokogtam .
Ez nem lehet igaz . Biztos csak álmodom . Nem halhattak meg .Conrad felhúzott az emeletre , majd leültetett az ágyra . Mellém telepedett , én pedig azonnal ismét a karjaiba bújva zokogtam . Órák óta zokogtam , Conrad pedig csak simogatott és vigasztalt hogy nem lesz semmi baj . Hagyta , hogy könnyeimmel eláztassam pólóját . Mikor kezdtem megnyugodni ,a fejem hasogatott , a szemeim pedig fájtak a sok sírástól . Kezdtem álmosodni .
-Jobb lesz , ha megyek .- mondta , majd felállt és épp indulni akart . Mi ? Nem ! Nem hagyhat magamra . Utána kaptam .
-Ne . Kérlek ne menny el . - könyörögtem , és ismét sírva fakadtam .
-De hiszen mindjárt elalszol .
-Nem számít . Maradj velem .
-Rendben .
Befeküdtem , ő pedig mellém feküdt . Ismét sírás görcs jött rám , mire a mellkasára húzott , és dörzsölgette a hátam aztán álomba sírtam magam .

Remélem tetszett . Írjatok hsz-t . Léccii :$ . Puszí , Trixy

3.fejezet

Másnap nem szívesen keltem ki az ágyamból. Egyrészt azért , mert tudtam , hogy az egész napomat egyedül kell töltenem . Miután végeztem fürdőszobai teendőimmel , lementem és reggeliztem .
Bekapcsoltam a tv-t , hátha megy benne valami . De semmi . Minden unalmas , és lapos volt . Felszaladtam a szobámba , kiguberáltam a szatyrokból , amiket még mindig nem tettem a helyükre , egy ruhát . Egy fekete feszülős farmert , és egy fehér pólót húztam fel . Úgy döntöttem , hogy sétálok egy nagyot az egyik parkban .
Sokáig sétáltam a parkban , és egy ösvényt találtam , ami be az erdőbe vezetett . Elindultam rajta , és nézelődtem . Az erdő mesés volt . Minden csendes , és nyugodt . Már egy jó ideje sétáltam , és egyre beljebb , és beljebb mentem . Észre se vettem , hogy annyira elkószáltam , hogy erre már szinte semmi nincs . Épp vissza fele indultam , amikor egy fiú elém lépett , és a szeme fekete volt . Rögtön felismertem , ugyan még nem láttam . Az arca sápadt volt , és barna haja volt . Izmos volt , és jóképű . Viszont a szemei nem barnák , hanem feketék voltak . Míg ámuldoztam rajta , hátra felé kezdtem araszolni , és készen voltam arra , ha kell , támadjak az erőmmel . A fiú , mikor észre vette félelmemet , mint akit fejbe vágtak , megrázta a fejét , és a szemei ismét olyan barnák voltak , mint amit Mary mondott .
-Én .. sajnálom . Csak ..-mentegetőzött - mit keresel itt ? Erre már senki nem jár .
-Hát .. én .. én csak sétálni jöttem . - dadogtam még mindig rémülten . - és te ?
-Én is sétálni jöttem.
-Te vagy az ujj srác a suliból , ugye ? - kérdeztem rá , ami engem a leginkább foglalkoztatott . Bár , úgy is tudtam , hogy ő az . Hamiskásan elmosolyodott , és bólintott .
-Conrad . - mondta a nevét és kezet nyujtott .
-Clar - fogadtam el a kezét .- Hát ... nekem mennem kéne .-mondtam , majd elindultam , amerről jöttem . De ekkor a karom után nyúlt , és megállított . A bőre jéghideg , és kemény volt . Lenéztem a kezére , ami az én karomat tartotta fogságban . Ő csak hirtelen elengedte és lehajtotta a fejét .
-Sajnálom - lehelte - Én csak kérdezni szerettem volna valamit .
-Hát kérdezz . -feleltem . Kifújta a levegőt , aztán rám nézett .
-Te Clar McElister vagy . Ugye ? - én válaszképp bólintottam.
-Oké . Ne ijedj meg vagy valami .. de .. én tudom , hogy mi vagy . - Jelentette ki magabiztosan . Hirtelen falfehér lettem . Tudja . De honnan ? Hisz nem is használtam az erőmet . És csak pár napja van a mi sulinkban .
-Azért jöttem ide . Hogy téged megismerjelek .
-De honnét tudsz a képességemről ? - kérdeztem halkan , de nem voltam biztos benne , hogy hallotta.
-Az mindegy .
-Nem mindegy . - dörrentem rá .
-Csak nyugalom . Mindent elmesélek . Én .. szóval én sem vagyok normális ember .
-Igen .. azt észre vettem . -fintorogtam , amikor eszembe jutott a hideg mégis kellemes érintése .
-És azt is tudod , mi vagyok ? - szökött a magasba a szemöldöke . Én csak megráztam a fejem . Úgy éreztem , hogy menekülnöm kéne előle . De a lábam nem engedelmeskedett az agyamnak .
-Kövess . - harsogta , majd elindult be az erdőbe . Azon gondolkodtam , hogy mennyek utána , vagy inkább ész veszejtő gyorsan tűnjek el innen . De aztán úgy döntöttem , hogy követem . Elvégre mi bajom lehetne ? Hisz ha bántani próbálkozik , az erőmmel megvédem magam . És azt mondta , hogy mindent elmagyaráz . És nekem tudnom kellett , mi ő valójában , és hogy honnan tudja az én titkomat . A lábaim meglódultak utána , de így is gyorsabb volt . Könnyedén , és kecsesen járt . Irigylésre méltóan . Sokáig bandukoltunk csendben . Majd megérkeztünk egy vízeséshez , és a sziklák pont úgy festettek , mintha direkt formált padok lennének . Mindketten leültünk , és várakozó teljesen néztem rá .
-Oké . Csak annyit kérek , hogy ne ijedj meg . - én ismét bólintottam , és már nagyon felcsigázott . -Szóval , én Vámpír vagyok . Hadd fejezzem be . - nyúlt utánam , amikor látta hogy felpattanok , és ott akarom hagyni . Lesöpörtem a kezét és megindultam .
-Nem bántalak . - kiáltott utánam , és elöttem termett a semmiből . A szívem hangosan kalimpálni kezdett , és úgy éreztem , itt az ideje , hogy megtanuljon repülni . Amikor látta mire készülök , hirtelen felkapott , és vissza vitt a sziklákhoz .
-Kérlek , hadd magyarázzam el . - kérlelt gyönyörű hangján . Kifújtam a levegőt .
-Szóval .. én vámpír vagyok . - a szívem kétszer olyan szaporán kezdett verni , de most nem menekültem el . - de én nem ölök embert . Azért találkoztunk , és volt fekete a szemem , mert épp vadásztam . Állatokkal táplálkozok , és könnyen elvegyülök az emberek közt . Te pedig bájoló vagy .
-Bájoló ? - esett le az állam . Tudtam , hogy van erőm , de a megnevezését még nem hallottam .
-Igen . Te uralod a 4 elemet . A föld , víz , tűz , levegő . Az elméd .. nos igen . Az egy hihetetlenül fantasztikus képesség .Mivel én vámpír vagyok , nem maradhatok egy helyen sokáig , mert az embereknek feltűnne .
-Miért ? -vágtam közbe .
-Mert nem öregedek . A vámpírok miután átváltoztak , megállnak a növekedésben . Ugyan olyanok maradunk , mint átváltozás elött . Soha nem öregszünk , és nincs szükségünk emberi táplálékra . És nem alszunk . Szóval mint mondtam , sokat utazok . Épp olasz országban voltam , a Volturi családnál látogatóban . Bekukkantottam a könyvtárba , és igen érdekes dolgot találtam . A bájolok , csak nők lehetnek . Ez anyai ágon öröklődik . Nem sok létezik már , ugyanis a legtöbb családfa már kihalt. Viszont a tied még fent van . Kíváncsi voltam , hogy csakugyan akkora erőd van , ahogy a könyv leírta . Ezért felkerestem azt a helyet , ahol laksz és beiratkoztam a helyi középiskolába .
-Ahha - néztem bambán . - Szóval akkor te most hány éves is vagy ?
-1750-ben születtem . Tehát 260 éves vagyok .
-Jól tartod magad . - viccelődtem . - És hogy hogy nem ölsz embert ?
-150 éve Olasz országban voltam , és ott volt egy igen furcsa vámpír . Azt mondta , hogy lehet máshogy is élni . Hogy nem kell embert ölni ahhoz , hogy táplálkozzak . Segített , hogy ne essek kísértésbe , de sajnos tovább állt .
-És a vámpírság mivel jár ? Hogy , hogy nem vagy egy koporsóban ? - kérdezgettem kíváncsian , mire csak kuncogott egyet .
-Tudod , soha nem szerettem a vámpíros meséket , de úgy látszik te igen . - ismét kuncogott , mire mérgesen néztem rá , és meg köszörülte a torkát .
-A nap nem éget porrá , de nem mehetek olyankor emberek közé , mert lebuknék . Mi hihetetlenül erősek vagyunk és gyorsak . A szaglásunk , látásunk , hallásunk kitűnő . Még a szívdobogásodat is hallom . - magyarázta , én pedig szájtátva bámultam rá . Rengeteget mesélt magáról , majd én magamról . Amikor a jelen felé haladtam , elmeséltem , hogy most egyedül vagyok otthon egy hétig .
-Vagyis nem egyedül - mosolyogtam .
-Testvéreddel ? kíváncsiskodott .
-Nincs testvérem . Melanival , az ujj bejáró nőmmel .
Amint kimondtam Melani nevét , állatias morgás tört fel mellkasából , és száját hátra húzta a fogsoráról .
-Talán valami rosszat mondtam ? - kérdeztem félve , majd mikor látta , hogy megijedtem , lecsillapodott .
-Mond csak , hogy néz ki pontosan ?
-Háát . ha jobban bele gondolok , mint te . Fehér bőr , arany szemek , szökés barna haj .. és vámpír . - kaptam észbe . Borzongás futott végig a hátamon , és néma sikolyra nyitottam a számat .
-De .. egy vámpír minek dolgozik ugyan ? - kérdeztem kicsit hisztérikusan . El sem hiszem . Egy vámpír a bejárónőnk . És még csak észre sem vettem . Na jó , egyértelmű ha ma nem találkozok Conraddal , akkor talán nem is tudom meg , hogy vámpírok igazán léteznek , és nem csak a mesékben .
-Igen . Ismerem őt ! Vigyázz vele , Clar . - intett óvatosságra legújabb barátom . Igen . Azt hiszem , nevezhetem barátomnak .
-Gonosz egy nő . Nem érdekli semmi . Neki az emberi élet olyan , hogy elszórakozik vele , majd miután megelégelte megöli . Ravasz .
-Nem . Az nem lehet . Eddig sem bántott . És mellesleg ugyan olyan színű a szeme , mint neked . -néztem bele elképesztően gyönyörű aranyszínű szemeibe , és valami fura érzés történt . A szívem körül melegséget éreztem , és kétszer olyan gyorsan vert .
-Neki ez a különleges képessége . Hogy emberek közé tudjon menni feltűnés nélkül . Ha akarja , kikapcsolja a legtöbb vámpír képességet . Ha akarja , ijesztő vörös szemeket tud keríteni , vagy éppen barnát .
Én ezen elrágódtam , és félni kezdtem .
-És most mit csináljak ? - rémüldöztem .
-Először is , valahogy kerüld el , vagy rúgd ki .
-De nem rúghatom ki - visítottam - hiszen a szüleim vették fel . Mit mondanék nekik ?
Conrad eltöprengett egy darabig .
-Mikor jönnek a szüleid ?
-Ha minden igaz , jövő héten valamikor . De ez most hogy jön ide ?
-Arra gondoltam , hogy nem kéne neki elárulnod , hogy tudod mi . Hisz akkor egyből neked ugrana . És kirúgnod sem kéne , legalább is neked nem . - mosolygott gonoszan .
-Hmm .. nem is rossz ötlet . - dicsértem meg elismerően . De ugyan akkor rettegtem . Mi van , ha megéhezik ? Hirtelen pánikba estem , és ezt Conrad is észre vette .
-Nyugi ! Nyíltan nem támad . Reménykedj , hogy a szüleid minél hamarabb vissza jöjjenek . - nyugtatott , majd hirtelen óvatosan átölelt . Amit akkor éreztem , hihetetlen volt . Biztonságban éreztem magam . Bele fúrtam az arcom a mellkasába , és mélyeket szívtam csodás illatából .
-Köszönöm - sóhajtottam a mellkasába .
-Szívesen bármikor . - hallottam a hangján hogy mosolyog .
Idő közben teljesen besötétedett , és így ültünk végtelen percekig .Éreztem , ahogy a szemhéjam kezd elnehezülni , és nem tudtam ellene mit tenni .

2.fejezet

Amikor megérkeztem a kávézó parkolójába , már mindenki ott volt . Anna , Jenna ,Mary , Elena .
-Sziasztok . - köszöntem nagy mosollyal az arcomon , mikor oda értem hozzájuk . Válaszul ők is mosolyogva ki nyögtek egy "szia" féleséget , majd elindultunk a legközelebbi bevásárló központban . Jenna teljesen bezsongott , hogy vásárlunk . Mary unalmas képet vágott . Míg Elena és Anna megbarátkozott a gondolattal , hogy lenullázzuk a bankkártyákat . Már bőven kilenc óra fele járt , és minden boltban egy kisebb vagyont fizettünk , amikor úgy gondoltunk , hogy ideje enni valamit . Elmentünk egy ebédlőbe , és mindenki rendelt magának valami finomat , és csendben enni kezdtünk .
-Hmm .. ez finom volt . Én kipukkadok , annyit ettem - nevetett Jenna , majd mi is nevetni kezdtünk , ahogy a székben hátradőlve a hasát simogatta körkörös mozdulattal .
-Szóval , mit is mondtatok az ujj srácról ? - puhatolóztam finoman .
-Conradról ? -érdeklődött Mary , mintha több új diák lenne a suliban . Válasz kép bólintottam egyet , mintha nem is érdekelne annyira ez a téma .
-Hát , igazából hihetetlen jo pasi . A szemei furán barnák . Ilyen színt még nem láttam . Izmos , és hihetetlen sápadt . Az arca igazán helyes , de mintha mentálisan nem is lenne éppen ott , ahol testileg . A haja barna , nagyon illik a gyönyörű szemeihez . - áradozott Mary , szinte mintha mi ott sem lennénk , és inkább saját magának írná le a kinézetét , mint nekünk .
-Ahha . Biztos jóképű . -Helyeseltem én is .
-Az . De elég furcsa . Köszöntem neki , be is mutatkoztam , mire ő csak bólintott , és kinyögte a nevét nagy nehezen . - Mesélte Elena . Sokáig beszélgettünk a lányokkal , majd úgy döntöttünk , ideje haza menni . Én örültem neki . Nem nagyon szerettem "átlagos" lenni . Mindenki elbúcsúzott majd haza ment . Igazából szerettem a csajokat . Csak azt nem , hogy titkolóznom kell velük szemben . Nem volt fair tőlem , hogy titokban tartok valamit , mikor ők mindig minden titkot elmondanak magukról . Kicsit bűntudatom támadt ez miatt . Majd mikor bele gondoltam , hogy mért is nem mondhatom el nekik , azonnal elszállt .
Haza érve anyu fogadott a konyhában .
-Szerbusz kicsim - mosolygott , miközben egy teát szürcsölt . -Jól szórakoztál ?
-Ahha . De én most felviszem a csomagokat - fintorogtam a halom ruhára- és lefekszem . Elég álmos vagyok .
-Oké . Pedig megakartam veled beszélni valamit .
-Sokáig tart ? -érdeklődtem unottan , majd lehuppantam a nappaliban az egyik fotelbe .
-Nem . - jött be és ő is és leült mellém . - Csak arról lenne szó , hogy mi elutazunk apáddal a hétvégén .
-Ne már . Akkor egyedül leszek itthon ? - nyafogtam mint egy pólyás baba . Tulajdon képen nem tudom miért , hisz más öröm táncot járna , ha egy egész hétvégére elutaznának a szülei .
-Igen . De hétfő este már jövünk . Fogadtunk takarítót , és bejárónőt . Holnap kezd .
-Oké - adtam be a derekam - akkor én most megyek , és elteszem magam holnapra .
Kisétáltam vissza a konyhába , felkaptam a sok szatyrot , és már rohantam is a szobámba . Nem nagyon volt kedvem kicsomagolni , ezért ledobtam a szatyrokat a gardrób elé , és bevágódtam az ágyamba . De sajnos nem tudtam elaludni . Folyton azon járt az agyam , amit a csajok mondtak az ujj fiúról . Sokáig gondolkodtam még azon , vajon hogy nézhet ki , majd egyszer csak elnyomott az álom .
Másnap reggel borongós volt odakint az idő . Kipattantam az ágyból , és azonnal a fürdőbe vetettem magam . Miután mindennel végeztem , vissza mentem , és bele túrtam a szatyrokba , amit tegnap este dobtam a gardróbom elé . Kiválasztottam egy csillogó , hosszított pólót , és egy farmert .Leindultam a földszintre , és anyával meg apával találtam szembe magam .
-Szia kicsim . - Vigyorgott anyu feltűnően boldogan , amikor letáncoltam a lépcsőröl , és a konyha felé vettem az irányt .
-Szia . Mi ez a nagy boldogságnak az oka ? - érdeklődtem , miközben a hűtőben matattam egy kis tej iránt .
-Hát .. -habozott anyu , és apura nézett .
-Háát..? -kérdeztem , és gyanakodni kezdtem .
-Ma telefonáltak , és úgy néz ki , hogy még ma délben indulunk . -jelentette ki félve , hogy mit szólok hozzá .
-Hát ez remek ! - füstölögtem , majd elment az étvágyam , a tejet vissza csúsztattam a hűtőbe , és felmentem a táskámért . Még hallottam anyu és apu kérlelő hangját , de nem foglalkoztam vele .
Felkaptam a táskámat a vállamra , és lesiettem elbúcsúzni .
-Hiányozni fogtok - szipogtam , majd mindkettejüket szorosan megöleltem .
-Te is nekünk . - felelte apu majd puszit nyomott a fejem búbjára . -de most menj , még elkésel . Szia kicsim . Hívunk , ha megérkeztünk .
-Rendben - majd gyors puszit adtam nekik , és kiléptem az ajtón .
A parkolóban természetesen Jenna már mosolyogva várt . Viszont amikor meglátta komor képemet , rákérdezett azonnal , hogy mi a bajom .
-Anyuék elutaznak . - mérgelődtem .
-Ohh . Én örülnék a helyedben . - fintorgott . Ez nem lepett meg . Jenna nem volt túl jó kapcsolatban a szüleivel .
-Igen , sejtettem - sóhajtottam , majd a témát lezártnak tekintettem . A nap hihetetlenül unalmasnak tűnt . Megkönnyebbülve lélegeztem fel , amikor az utolsó órámról , tesiről kicsengettek .
Ugyan nem kellett haza sietnem, mert tudtam , hogy legfeljebb a takarító nő vár otthon , de mégis hamar leléptem . Haza érve észre vettem , hogy egy feltűnően gyönyörű nő áll a szobámban .
-Hello . Én az ujj takarító nő vagyok . - köszönt lágy, selymes hangján . Én csak bambán néztem.
- A nevem Melani .
-Szia . Én pedig Clar vagyok . - mutatkoztam be , majd miután mindent megmutattam neki , felsiettem a szobámba .
Figyelem elterelés gyanánt , tanultam . Vagyis , csak próbáltam , de nem nagyon ment a koncentrálás . Miután meguntam , lebotladoztam , valami ennivaló után kutatva. Melani a nappaliban volt , és épp rendet rakott . Most jobban megnéztem . A haja szőkés barna volt , egészen a derekáig ért . A bőre hófehér , és tökéletes . Az arca pedig elbűvölően tökéletes , és gyönyörű . Amikor észre vett , szembe fordult velem . Az alkata tökéletesen karcsú volt . A szemei pedig arany barnák . Hirtelen észre vettem , hogy engem néz , és várja , hogy mondjak valamit .
-Bocsánat . Én csak .. - mentegetőztem de a szavamba vágott .
-Semmi baj . - nyugtatott selymes hangon - megszoktam .
Megvonta a vállát , és ő a témát lezártnak tekintette . Mikor felocsúdtam , kimentem és ettem valamit .
......
Másnap reggel :

Mikor kinyitottam a szemem , vakító fény áradt be az ablakon . Felsóhajtottam , majd tettem a dolgom . Épp fésülködtem , majd eszembe jutott valami , ami tegnap kiment a fejemből , miközben Melani szépségén morfondíroztam . A szüleim . Azt mondták , hogy felhívnak ha megérkeztek . De eddig nem telefonáltak .
Miután végeztem , az ágy szélére görnyedve tárcsáztam a jól ismert számot . Párszor kicsörgött , majd anyu hangja kért , hogy hadjak üzenetet . Kinyomtam a telefont és újra tárcsáztam . De semmi . Vagy tízszer próbáltam . Úgy döntöttem , később megpróbálom . Biztos elfelejtették , miközben pakolták a csomagjaikat .
Az iskolából haza érve megint megpróbáltam , de most már ki se csörgött . Reménytelenül dőltem hanyatt az ágyamon , és mereven a plafont bámultam . Majd' szívinfarktust kaptam amikor a telefonom hirtelen megszólalt . Gondolkodás nélkül vettem fel , és reméltem hogy apu , vagy anyu hangja lesz .
-Szia Clar - ábrándított ki Melani hangja . - Sajnálom , hogy nem mentem , de nem éreztem magam túl fényesen . Remélem nem bánod .
-Persze . Semmi baj . Én megvagyok . Pihend ki magad .
-Rendben , és köszönöm . Szia . - majd kinyomtam a telefont , és ismét gondolataimba merülve stíröltem a plafont . Észre se vettem , hogy elszundítottam . Mikor felkeltem , odakint már idő közben besötétedett . Vettem egy pillantást a telefonomra , és elképedve tapasztaltam , hogy már fél tíz van . Ismét tárcsáztam először anyut , majd aput . D semmi .
-Hmm . - morfondíroztam . Holnap szombat . Én meg egyedül leszek itthon . Mesés . Mérgelődtem , miközben a zuhanyzó tálcába beléptem , és megengedtem a forró zuhanyt . Alaposan megmosakodtam , majd a puha ágyamban álom telepedett a szememre .

1.fejezet

Szijasztok :)


Na . Meghoztam az első fejezetet . Sokat számítana , ha elolvasnátok , és írnátok hsz-t.Legfőképp arra vagyok kíváncsi , hogy mi tetszett , és mi nem . Előre is köszi . :) By : Trixy




Épp a szobámban matattam valami normális ruha után , amikor apám becsörtetett az ajtón .
-Clar . Menned kell , ha nem akarsz elkésni . - prédikált apám , amint áttörte a kettőnk között elválasztó ajtót .
-Neked is jó reggelt apu . Kopogásról hallottál már ? -mosolyodtam el . - mindjárt megyek csak valami ruhát keresek . És neked nem kéne már munkában lenned ?
-De . Most indulok , csak gondoltam előtte még feljövök és megnézem mi van veled .
-Hát mint látod még élek . - viccelődtem .
-Jól van , akkor megyek is . Szia . És ne feledd . Hívj ha valami van .
-Oké.Oké . - nevetgéltem miközben kisomfordált a szobából . Hihetetlen hogy ennyire aggódik miattam . Oké , még csak 17 vagyok , de könyörgöm . Nem vagyok védtelen kisbaba . Hihetetlen hogy úgy félt , mint egy átlag embert . Hisz pontosan tudja , hogy nem vagyok átlagos . Hirtelen eszembe jutott a 12. születésnapom . Az emlék olyan erővel hatott rám , mintha újra átélném . Lent ültünk a kis ebédlőben , és mindenki jóizűen eszegetett . Miután mindenki végzett , kimentünk a nappaliba mindnyájan , hogy beszélgessünk .
-Mi az kis ünnepeltem ? - kíváncsiskodott anyu mosolyogva .
-Semmi . Csak nem érzem jól magam . Biztos tele ettem magam . Az lesz a legjobb ha kimegyek friss levegőt szívni .
Azzal felálltam és kiléptem a kellemes párás levegőre . Mélyeket szívtam a tüdőmbe , és megindultam a kert felé . Leültem egy hintaágyba , és próbáltam nem kidobni a taccsot . Hirtelen furán éreztem magam . A fejem fájni kezdett , és a karom zsibbadt . Nem törődtem vele . Vissza mentem a vendégekhez , és folytatódott a buli .
-Kicsim , valamit el kell mondanunk . - szólt anya miután mindenki távozott . Én várakozás teljesen leültem , és intettem hogy kezdheti .
-Nem tudom , hogy mondjam el neked .
-Egyszerűen . - nevettem fel .
-Oké . Szóval .. te nem vagy hétköznapi lány . Ahogy én sem , és a nagymamád sem volt az .
-Ezt hogy érted ? - elképedten kérdeztem .
-Neked van erőd . Igazi erőd . Varázs erőd . Ezt generációkról generációkra öröklik a gyerekek . Te nem akármilyen lány vagy .. hanem hatalommal bíró ..
Egy percig emésztgettem a hallottakat , majd nevetésben törtem ki . Anyám arcára néztem , de ő egyáltalán nem nevetett .
-Na jó . Hát ez jó vicc volt anyu . Ha nem baj . Én lefekszek . Álmos vagyok . Jóét .
Nyomtam egy puszit komor arcára , majd felmentem és aludtam . Másnap anyám állítása bebizonyosodott , amikor a puszta kezemmel lebegtetni tudtam a tárgyakat . Anyám elmesélte újból , hogy ez egy adottság . És senki nem tudhat róla . De nem csak tárgyakat tudtam lebegtetni . Tudtam illúziót kelteni , vagy éppen vihart kelteni . Mindent tudtam . Amit csak akartam . Az életem nagyon megváltozott attól a naptól fogva .
Ábrándozásomból anya halk kopogtatása szakított ki .
-Clar , én elmentem . Este találkozunk . Szia . És ha lehet , puszta dühből ne kívánj osztálytársad nadrágjába hangyákat . - dorgált meg , mire nevetnem kellet az emléken . 2 héttel ez előtt Mary felidegesített , és én azt kívántam , bárcsak hangyák lennének nadrágjában . Annyira dühös voltam , hogy észre sem vettem , hogy elmém teljesítette a parancsot . Mire Mary felpattant , és idegesen ide-oda a teremben ordítozott , hogy valaki vegye ki . Mosolyogva léptem ki az ajtón , és indultam meg a kocsim felé . Sajnos az erőm csak olyan dolgokkal volt hatásra , mint mások befolyásolása , vagy támadása , esetleg védekezés . Saját tárgyaim , és el képzelésiemhez nem .
Az iskola felé hajtva elgondolkoztam , hogy az erőm áldás , vagy netán büntetés . Soha nem gondoltam , hogy büntetésből kaptam . Imádtam azt , aki vagyok . Imádtam a szüleimet . A barátaimat . Egyszerűen az egész életemet . Az iskolában még egy évem volt hátra , és aztán ennyi . Rengeteg barátom volt , és annál is több hódolom .
A suliba megérkezve leparkoltam egy üres helyen , majd kiszálltam az autómból .
-Clar . - kiáltott Jenna - Már azt hittem ma nem is jössz suliba .
Értetlenül pillantottam a telefonom órájára , és láttam hogy alig néhány perc múlva kezdődik az első órám . Persze Jenna megvárt . Ő volt a legjobb barátnőm , Anna kíséretében .
-Dehogyis!Csak kicsit elaludtam - kezdtem mentegetőzni .
-Ahha . Oké . De most mennünk kéne , ha nem akarunk elkésni . -Sóhajtottam egyet , és megindultunk az első órára , ami magyar lesz . Utáltam a magyart , már csak a tanár miatt is . A terembe beérve a helyünkre siettünk , és amint leültünk , megszólalt a csengő hogy elkezdődött az óra , és a tanár is megjelent az ajtóban . Az óra elég gyorsan eltelt .
-Már azt hittem , soha nem csengetnek ki . - Mérgelődött Jackson miközben a folyosón mentünk a következő óránkra.
-Nem tudom . Én észre se vettem , hogy így elment az óra . - nevetgéltem a dühös képén . A nap hamar eltelt , és megbeszéltük a lányokkal , hogy elmegyünk egy csajos estére . Suli után a parkoló felé ballagtam , amikor figyelmes lettem valamire .
-Héé , szerintem egyáltalán nem igaz . Igenis kedves srác . -tiltakozott hevesen Mary . Mivel nem tudtam miről vagy kiről van szó fülelni kezdtem .
-Hát nem is tudom Mary, nekem két órám is vele volt , és nem tűnt éppen kedvesnek . Valahogy..olyan rémisztő .-csuklott el barátném , Anna hangja .
-Kiről van szó ? - érdeklődtem , mert nagyon kíváncsivá tettek .
-Te nem is tudod ? - hitetlenkedtek egyszerre .
-Mit kéne tudnom ?
-Hát az új fiúról .
-Jött egy új fiú a suliba . Hmm . - gondolkodtam el . - ezt nem is tudtam .
-Úgy látszik le vagy maradva -viccelődött Elena , aki idáig teljesen csendben volt .
-És mégis hogy hívják az uj srácot ? - érdeklődtem , mintha tényleg érdekelne .
-Ha jól tudom Conrad . Iszonyat jó pasi . De idáig elég zárkózott . -fintorgott Mary .
Még jó ideig pletykáltunk az ujj srácról , mikor úgy gondoltuk , hogy nem akarjuk hogy megfulladjon a sok csuklástól . Mindenki elbúcsúzott , és megbeszéltük hogy a Presso Caffe parkolójában találkozunk 7-kor . Egy sóhaj kíséretében beszálltam a kocsiba , és haza hajtottam . Kimerült voltam , és nemvolt kedvem felmenni . Körbe néztem , hogy nincs-e valaki látó távolságon belül , majd az ablakom felé fordultam . Kinyitottam az erőmmel , majd fogtam a táskámat , és beirányítottam a nyitott ablakon . Remélem , senki nem látta az ügyes táskát-a-szobába-lebegtetni gyakorlatomat. Megindultam a lépcsőn , majd egy kézmozdulattal ki "nyitottam" az ajtót . Beléptem , a kezem hátra lendítettem , és az ajtó nagyot csapódva csukódott . Felsiettem a szobámba , és az ágyra vetettem magam . Még csak fél kettő volt . Tehát volt négy és fél órám a találkáig . Egy darabig még feküdtem , és a plafont kémleltem .
Vajon miért pont nekem van ez a különös "erőm" . Hisz én soha nem kértem . Most , hogy már van , nem igazán törődtem azzal , hogy kértem vagy nem . Kaptam . És én , ha nehezen is , de bele törődtem . Igazából , már el sem tudnám képzelni az életemet az erőm nélkül .
Egy darabig még ezen rágódtam , majd az ágyról feltápászkodva megindultam a fürdő felé . Hosszas áztatás után kikecmeregtem , és egy törölközőbe bugyolálva kisétáltam a szobámba . Felvettem egy ujj nélküli toppot , mellé egy szoknyát , és balett cipőt . Vissza mentem a fürdőbe , hogy megfésülködjek . Hosszú derékig érő , barna hajamat gondosan kifésültem , majd ismét megnéztem magam . A szemem kék volt , ami néha-néha átcsapott olaj zöldbe . A szemem olyankor volt kék , amikor átlagosan viselkedtem . Viszont amikor használtam képességeimet , átcsapott zöldbe .
Az erőm igen egyszerű volt . A puszta kezemmel lebegtetni tudtam tárgyakat , vagy éppen méteres távolságból kibírtam nyitni az ajtót , ablakon , hűtőt , mikrót , szekrényt .. vagy hasonló berendezési tárgyakat . De ez még nem minden . Uraltam a föld 4 elemét . Tűz , víz , levegő , föld . Tüzet tudtam csinálni , vagy éppenséggel eloltani . A vizet mozgatni , szilárdítani , párologtatni tudtam levegővé . A levegőt , azaz szelet , irányítani tudtam . Tudtam szélvihart , tornádót , vagy kissebb hurrikánt gerjeszteni , ugyan akkor csillapítani . A földet mozgatni tudtam .
És végezetül volt még egy képességem . Talán ezt szerettem a legjobban , és ezt használtam a legtöbbször . Az elmém teljesítette azt , amit tudatalattim kívánt . Mint Mary esetében a szó szerint hangyák a gatyában . Igaz , ez jóval szolidabb képesség volt , mint a többi . Korlátozottabb . Ha azt akartam volna , hogy nyerjek egy repülő jegyet Hawaii-ra , azt nem tudtam volna elérni . Viszont ha azt , hogy egy "ellenségem" vagy "támadóm" lebénuljon pár percre valami miatt , az sikerült . Egyszer beszélgettem is erről anyával .
-Tudod kicsim , ez azért van , mert az elméd a védelmedre szolgál , nem pedig arra , hogy teljesítse a te kéréseidet , óhajodat , sóhajodat . Leginkább önvédelem céljából van , nem pedig saját céljaid teljesítésére . Az agyad ráérez , ha épp egy olyan személye akarod ezt tenni , aki valóban bántott , vagy épp csak megfordul a fejében .
-És akkor a többi ? Azokat hogyhogy tudom saját céljaimra használni ?
-Úgy , hogy azok nem olyan súlyosak . Persze a többit sem tudnád arra használni , hogy elrepítsd merő véletlenségből az egyik barátnődet . Hisz könnyen meg esne . Csak lendítenél egyet , és épp a közeledben álló személy elrepülne .
-Szóval ezt az elmém irányítja ?
-Igen . -mosolygott anyu .
-És ha véletlen mégis leleplezem magam ? - suttogtam rémült arccal . Elképzeltem , ahogy barátaim jelenlétében megfeledkeznék képességemről , és valakit , vagy valamit elrepítenék . Hogy magyaráznám meg nekik ? Biztos félnének . És ezentúl szóba sem állnának velem .
-Hát .. ha maguktól jönnek rá , az nem baj - szakított ki anyu nyugodt hangja ábrándozásaimból - de neked semmi kép nem szabad elmondanod nekik .
Miután az emlék véget ért , kiléptem a szobámba . Még volt vissza két órám . Lementem , és elkezdtem tv-t nézni .

Szijasztok.

Nos , röviden a történetről . :
Clar McElister nem minden napi lány , hétköznapi élettel . Ugyan úgy iskolába jár mint a hozzá hasonló többi 17 éves lány . Úgy érzi élete tökéletes . Ám egy nap új srác toppan be az életébe . Clar azonnal megtudja , hogy vámpír . Barátok lesznek , és később egymásba szeretnek . Ám Clar szülei elutaznak pár napra .. és itt kezdődik a probléma . Élete teljesen felfordul . A szülei váratlanul eltűnnek , őt pedig nevelő gondozokhóz akarják küldeni . Nem akar másik szülőket ezért megszökik a városból aminek következménye is lesz .