3.fejezet

Másnap nem szívesen keltem ki az ágyamból. Egyrészt azért , mert tudtam , hogy az egész napomat egyedül kell töltenem . Miután végeztem fürdőszobai teendőimmel , lementem és reggeliztem .
Bekapcsoltam a tv-t , hátha megy benne valami . De semmi . Minden unalmas , és lapos volt . Felszaladtam a szobámba , kiguberáltam a szatyrokból , amiket még mindig nem tettem a helyükre , egy ruhát . Egy fekete feszülős farmert , és egy fehér pólót húztam fel . Úgy döntöttem , hogy sétálok egy nagyot az egyik parkban .
Sokáig sétáltam a parkban , és egy ösvényt találtam , ami be az erdőbe vezetett . Elindultam rajta , és nézelődtem . Az erdő mesés volt . Minden csendes , és nyugodt . Már egy jó ideje sétáltam , és egyre beljebb , és beljebb mentem . Észre se vettem , hogy annyira elkószáltam , hogy erre már szinte semmi nincs . Épp vissza fele indultam , amikor egy fiú elém lépett , és a szeme fekete volt . Rögtön felismertem , ugyan még nem láttam . Az arca sápadt volt , és barna haja volt . Izmos volt , és jóképű . Viszont a szemei nem barnák , hanem feketék voltak . Míg ámuldoztam rajta , hátra felé kezdtem araszolni , és készen voltam arra , ha kell , támadjak az erőmmel . A fiú , mikor észre vette félelmemet , mint akit fejbe vágtak , megrázta a fejét , és a szemei ismét olyan barnák voltak , mint amit Mary mondott .
-Én .. sajnálom . Csak ..-mentegetőzött - mit keresel itt ? Erre már senki nem jár .
-Hát .. én .. én csak sétálni jöttem . - dadogtam még mindig rémülten . - és te ?
-Én is sétálni jöttem.
-Te vagy az ujj srác a suliból , ugye ? - kérdeztem rá , ami engem a leginkább foglalkoztatott . Bár , úgy is tudtam , hogy ő az . Hamiskásan elmosolyodott , és bólintott .
-Conrad . - mondta a nevét és kezet nyujtott .
-Clar - fogadtam el a kezét .- Hát ... nekem mennem kéne .-mondtam , majd elindultam , amerről jöttem . De ekkor a karom után nyúlt , és megállított . A bőre jéghideg , és kemény volt . Lenéztem a kezére , ami az én karomat tartotta fogságban . Ő csak hirtelen elengedte és lehajtotta a fejét .
-Sajnálom - lehelte - Én csak kérdezni szerettem volna valamit .
-Hát kérdezz . -feleltem . Kifújta a levegőt , aztán rám nézett .
-Te Clar McElister vagy . Ugye ? - én válaszképp bólintottam.
-Oké . Ne ijedj meg vagy valami .. de .. én tudom , hogy mi vagy . - Jelentette ki magabiztosan . Hirtelen falfehér lettem . Tudja . De honnan ? Hisz nem is használtam az erőmet . És csak pár napja van a mi sulinkban .
-Azért jöttem ide . Hogy téged megismerjelek .
-De honnét tudsz a képességemről ? - kérdeztem halkan , de nem voltam biztos benne , hogy hallotta.
-Az mindegy .
-Nem mindegy . - dörrentem rá .
-Csak nyugalom . Mindent elmesélek . Én .. szóval én sem vagyok normális ember .
-Igen .. azt észre vettem . -fintorogtam , amikor eszembe jutott a hideg mégis kellemes érintése .
-És azt is tudod , mi vagyok ? - szökött a magasba a szemöldöke . Én csak megráztam a fejem . Úgy éreztem , hogy menekülnöm kéne előle . De a lábam nem engedelmeskedett az agyamnak .
-Kövess . - harsogta , majd elindult be az erdőbe . Azon gondolkodtam , hogy mennyek utána , vagy inkább ész veszejtő gyorsan tűnjek el innen . De aztán úgy döntöttem , hogy követem . Elvégre mi bajom lehetne ? Hisz ha bántani próbálkozik , az erőmmel megvédem magam . És azt mondta , hogy mindent elmagyaráz . És nekem tudnom kellett , mi ő valójában , és hogy honnan tudja az én titkomat . A lábaim meglódultak utána , de így is gyorsabb volt . Könnyedén , és kecsesen járt . Irigylésre méltóan . Sokáig bandukoltunk csendben . Majd megérkeztünk egy vízeséshez , és a sziklák pont úgy festettek , mintha direkt formált padok lennének . Mindketten leültünk , és várakozó teljesen néztem rá .
-Oké . Csak annyit kérek , hogy ne ijedj meg . - én ismét bólintottam , és már nagyon felcsigázott . -Szóval , én Vámpír vagyok . Hadd fejezzem be . - nyúlt utánam , amikor látta hogy felpattanok , és ott akarom hagyni . Lesöpörtem a kezét és megindultam .
-Nem bántalak . - kiáltott utánam , és elöttem termett a semmiből . A szívem hangosan kalimpálni kezdett , és úgy éreztem , itt az ideje , hogy megtanuljon repülni . Amikor látta mire készülök , hirtelen felkapott , és vissza vitt a sziklákhoz .
-Kérlek , hadd magyarázzam el . - kérlelt gyönyörű hangján . Kifújtam a levegőt .
-Szóval .. én vámpír vagyok . - a szívem kétszer olyan szaporán kezdett verni , de most nem menekültem el . - de én nem ölök embert . Azért találkoztunk , és volt fekete a szemem , mert épp vadásztam . Állatokkal táplálkozok , és könnyen elvegyülök az emberek közt . Te pedig bájoló vagy .
-Bájoló ? - esett le az állam . Tudtam , hogy van erőm , de a megnevezését még nem hallottam .
-Igen . Te uralod a 4 elemet . A föld , víz , tűz , levegő . Az elméd .. nos igen . Az egy hihetetlenül fantasztikus képesség .Mivel én vámpír vagyok , nem maradhatok egy helyen sokáig , mert az embereknek feltűnne .
-Miért ? -vágtam közbe .
-Mert nem öregedek . A vámpírok miután átváltoztak , megállnak a növekedésben . Ugyan olyanok maradunk , mint átváltozás elött . Soha nem öregszünk , és nincs szükségünk emberi táplálékra . És nem alszunk . Szóval mint mondtam , sokat utazok . Épp olasz országban voltam , a Volturi családnál látogatóban . Bekukkantottam a könyvtárba , és igen érdekes dolgot találtam . A bájolok , csak nők lehetnek . Ez anyai ágon öröklődik . Nem sok létezik már , ugyanis a legtöbb családfa már kihalt. Viszont a tied még fent van . Kíváncsi voltam , hogy csakugyan akkora erőd van , ahogy a könyv leírta . Ezért felkerestem azt a helyet , ahol laksz és beiratkoztam a helyi középiskolába .
-Ahha - néztem bambán . - Szóval akkor te most hány éves is vagy ?
-1750-ben születtem . Tehát 260 éves vagyok .
-Jól tartod magad . - viccelődtem . - És hogy hogy nem ölsz embert ?
-150 éve Olasz országban voltam , és ott volt egy igen furcsa vámpír . Azt mondta , hogy lehet máshogy is élni . Hogy nem kell embert ölni ahhoz , hogy táplálkozzak . Segített , hogy ne essek kísértésbe , de sajnos tovább állt .
-És a vámpírság mivel jár ? Hogy , hogy nem vagy egy koporsóban ? - kérdezgettem kíváncsian , mire csak kuncogott egyet .
-Tudod , soha nem szerettem a vámpíros meséket , de úgy látszik te igen . - ismét kuncogott , mire mérgesen néztem rá , és meg köszörülte a torkát .
-A nap nem éget porrá , de nem mehetek olyankor emberek közé , mert lebuknék . Mi hihetetlenül erősek vagyunk és gyorsak . A szaglásunk , látásunk , hallásunk kitűnő . Még a szívdobogásodat is hallom . - magyarázta , én pedig szájtátva bámultam rá . Rengeteget mesélt magáról , majd én magamról . Amikor a jelen felé haladtam , elmeséltem , hogy most egyedül vagyok otthon egy hétig .
-Vagyis nem egyedül - mosolyogtam .
-Testvéreddel ? kíváncsiskodott .
-Nincs testvérem . Melanival , az ujj bejáró nőmmel .
Amint kimondtam Melani nevét , állatias morgás tört fel mellkasából , és száját hátra húzta a fogsoráról .
-Talán valami rosszat mondtam ? - kérdeztem félve , majd mikor látta , hogy megijedtem , lecsillapodott .
-Mond csak , hogy néz ki pontosan ?
-Háát . ha jobban bele gondolok , mint te . Fehér bőr , arany szemek , szökés barna haj .. és vámpír . - kaptam észbe . Borzongás futott végig a hátamon , és néma sikolyra nyitottam a számat .
-De .. egy vámpír minek dolgozik ugyan ? - kérdeztem kicsit hisztérikusan . El sem hiszem . Egy vámpír a bejárónőnk . És még csak észre sem vettem . Na jó , egyértelmű ha ma nem találkozok Conraddal , akkor talán nem is tudom meg , hogy vámpírok igazán léteznek , és nem csak a mesékben .
-Igen . Ismerem őt ! Vigyázz vele , Clar . - intett óvatosságra legújabb barátom . Igen . Azt hiszem , nevezhetem barátomnak .
-Gonosz egy nő . Nem érdekli semmi . Neki az emberi élet olyan , hogy elszórakozik vele , majd miután megelégelte megöli . Ravasz .
-Nem . Az nem lehet . Eddig sem bántott . És mellesleg ugyan olyan színű a szeme , mint neked . -néztem bele elképesztően gyönyörű aranyszínű szemeibe , és valami fura érzés történt . A szívem körül melegséget éreztem , és kétszer olyan gyorsan vert .
-Neki ez a különleges képessége . Hogy emberek közé tudjon menni feltűnés nélkül . Ha akarja , kikapcsolja a legtöbb vámpír képességet . Ha akarja , ijesztő vörös szemeket tud keríteni , vagy éppen barnát .
Én ezen elrágódtam , és félni kezdtem .
-És most mit csináljak ? - rémüldöztem .
-Először is , valahogy kerüld el , vagy rúgd ki .
-De nem rúghatom ki - visítottam - hiszen a szüleim vették fel . Mit mondanék nekik ?
Conrad eltöprengett egy darabig .
-Mikor jönnek a szüleid ?
-Ha minden igaz , jövő héten valamikor . De ez most hogy jön ide ?
-Arra gondoltam , hogy nem kéne neki elárulnod , hogy tudod mi . Hisz akkor egyből neked ugrana . És kirúgnod sem kéne , legalább is neked nem . - mosolygott gonoszan .
-Hmm .. nem is rossz ötlet . - dicsértem meg elismerően . De ugyan akkor rettegtem . Mi van , ha megéhezik ? Hirtelen pánikba estem , és ezt Conrad is észre vette .
-Nyugi ! Nyíltan nem támad . Reménykedj , hogy a szüleid minél hamarabb vissza jöjjenek . - nyugtatott , majd hirtelen óvatosan átölelt . Amit akkor éreztem , hihetetlen volt . Biztonságban éreztem magam . Bele fúrtam az arcom a mellkasába , és mélyeket szívtam csodás illatából .
-Köszönöm - sóhajtottam a mellkasába .
-Szívesen bármikor . - hallottam a hangján hogy mosolyog .
Idő közben teljesen besötétedett , és így ültünk végtelen percekig .Éreztem , ahogy a szemhéjam kezd elnehezülni , és nem tudtam ellene mit tenni .