7.fejezet .

/Clar szemszöge/

A gyomrom görcsbe rándult , és két énem vitába keveredett , miközben a mobilom egyre követelözöbben csörgött szünet nélkül .
Leg szívesebben az első csörgés után fel vettem volna , hogy halljam Conrad tisztán csengő , dallamos hangját .Viszont ha fel veszem ,halál biztos , hogy utánam jönne Olaszországba csak azért , hogy együtt legyünk . Ő is képes lenne a Volturit szolgálni , csak miattam .
Ennyire önző nem lehetsz . - szídta a józanabbik énem az önzőt .
Ugyan miért nem ? Hisz szereted , és hiányzik . Vedd fel . - győzködött az önző énem .
Mérgesen fújtam egyet , és megráztam a fejem , hogy kitisztuljon . A mobilt le vettem az éjjeli szekrényemről , és egy gyors mozdulattal kinyomtam . Ebben a pillanatban nem dobogó szívem össze szorult .
Az ágyra dobtam magam , és fuldokolva vettem a levegőt , amire nem volt szükségem . A légzésem egyre jobban akadozott , és éreztem , hogy már nem bírom sokáig .
Ekkor a telefonom ismét meg csörrent a kezemben . A kijelzőre nézve ugyan az a szám állt . Nagy erőfeszítések közepette kinyomtam a mobilt , és ugyan azzal a mozdulattal zúztam össze . Ezzel a szívem is darabokra tört , és a fuldoklásom halk , könnytelen zokogásba csapott át . Térdeimet felhúztam , és kezemmel kulcsoltam össze őket , melyre fejemet hajtottam rá . A szemem kicsit szúrt , és égett de könnyek nem jöttek belőle .
Hogy lenyugodjak , vettem pár mély levegőt . Lassan , és megfontoltam feltornáztam magam az ágyról , és az ablakomhoz léptem . A tenyerem közt lévő mobil maradványát gyorsan kidobtam rajta . Majd veszek másikat .
Meggyötört szívvel léptem ki az ajtón , és le suhantam a terembe , hogy mengézzem Dem még él-e . Épp az ajtó elött voltam , amikor egy ismerős hang szólalt meg . A nem kívánatos személy hangjára halk morgás tört fel mellkasom mélyéről , és megfordultam tengelyem körül .
-Nocsak, nocsak . A kis Clar . - mosolygott gúnyosan . - Te mi járatban vagy ? - kérdezte , mintha nem tudná .
Az izmaim meg feszültek , készen , hogy rá vessem magam a kis kép mutató nőszemélyre .
-Nahát . Szia Melani . Nem is tudtam , hogy a Volturi testőre között ilyen képmutató némberek is vannak .És semmi közöd hozzá . Az én dolgom , hogy mikor mit csinálok - vetettem oda , közben erősen koncentráltam , hogy ne teperjem le , és tépjem le a fejét .Hátat fordítottam neki , és közben rimánkodtam az égiekhez , hogy ne csináljak semmi meggondolatlan dolgot .
-Valakinek nagyon felvágták a nyelvét . -szólt utánam mérgesen , majd hallottam ahogy elszáguld az emeletre .
Mérgesen nyitottam ki a hatalmas aranyból készült ajtót . Mindenki oda kapta a fejét , mintha nem érezték volna az illatomat .
Magamban még mindig dühöngtem . A düh egy pillanatra elfeledtette velem Conrad hívását , de ahogy csillapodni kezdett ez az érzés , az elmémbe vissza kúszott az ő neve , és a hívása .
-Na mi az Clar ? - kérdezte Demetri , amikor mellé vonszoltam élettelen testem . Megráztam fejem válasz kép , és ismét kusza gondolataimba merülve önsanyargatásba kezdtem .
Az utóbbi két napban , mióta vámpír vagyok , egyre gyakrabban teszem ezt . Ha lenne rá indokom , akkor még magamat is hibáztatnám , de sajnos nem volt . Be kellett , hogy valljam , ez nem az én hibám volt . Hiába próbáltam bűnbakot keresni , nem találtam . Melani és Alec csak a munkáját végezte . Anyu és apu miattam keveredett bele . Én pedig a képességem miatt lettem vámpír , ami többé már nincs .
Dühösen jöttem rá , hogy semmi értelme nem volt az egésznek . Ha kicsit jobban utána néznek a dolgoknak , akkor még mindig ember lehetnék . De ami ennél is fontosabb , még mindig a szüleimmel lennék , és Conradot szerethetném , és együtt lehetnénk . Igaz , hogy megfordult a fejemben , hogy szeretnék vámpír lenni , de csak is , és kizárólag azért , hogy Conraddal maradhassak az idők végezetéig . E helyett minden rosszul sült el . Vámpír vagyok , szerelem nélkül . A szerelmet elvesztettem , és soha többé nem kapom vissza . Magányosan kell élnem az örökké valóságban .
Gondolat menetemből Jane hangja ébresztett ki .
-Min gondolkozol , hogy még válaszolni is elfelejtettél ? - mosolygott vakítóan .
-Csak azon , hogy most a szüleim , és mindenki mit tud rólam . Hogy hova tűntem . - hazudtam könnyedén . Igazából ez egy jó hazugságnak ígérkezett , mert tényleg érdekelt , hogy mi lett velem.
-Amikor a szüleid eltűntek , utánuk indultál . Egy súlyos autó balesetben égési sérüléseid miatt meghaltál . Pontosabban fogalmazva , mindenki úgy tudja , hogy négy napja halott vagy . - magyarázta Jane hevesen a történetet . Tehát jól tettem , hogy nem vettem fel a telefont . Jobb lesz neki úgy , ha azt hiszi meghaltam . Így nem fog neki fájni a gondolat , hogy élek , de mégsem lehetünk együtt .
-Ahha . - adtam a tömör választ , mivel értelmes mondtad nem jutott az eszembe . Ekkor az ajtó kinyílt , és Alec lépkedett felénk . Hirtelen eszembe jutott , mi is volt az eredeti oka annak , hogy lejöttem ide .
-Jut eszembe Demetri -fordultam felé - , te hogy,hogy élsz még ? - vontam fel a szemöldököm , és a szálam széle felfelé kezdett görbülni .
-Ez egy jó kérdés . Tulajdon képen én sem tudom . Miután lejöttem , felkészültem , hogy Jane elpáholjon , de Alec hősiesen meg mentett . - vigyorgott rám . Alec felé fordultam , Ő pedig rám kacsintott . Halk kuncogás szaladt ki a számon . Demetri úgy nézett rám , mint aki komoly elme zavarral rendelkezik .
-Tudod , nekem köszönheted tulajdon képen , hogy élsz .
-Nem hiszem . Mivel vámpír létemre nem tudok halucinálni , ezért biztos vagyok benne , hogy Alec miatt . - szállt vitába velem .
-De én kértem meg Alecot , hogy tartson életben . -kötöttem az ebet a karóhoz .
-Még is miért ? Hiányoztam volna ? - huzogatta a szemöldökét .
Válasz kép felhorkantam , és megforgattam a szemeimet .
-A hallgatás bele egyezés . -jelentette ki .
-Igen , rettentően hiányoztál volna . - vágtam szomorú képet , mert tudtam , hogy addig nem hagyja abba , amíg nem neki adok igazat .
-Uhh . Ha ezt tudom , kétszer meggondoltam volna , hogy meg mentselek . - szólt közbe Alec .
-Most miért ? - kérdezte háborodottan .
-Mert elképesztően nagyképű vagy . - jelentette ki mosolyogva .
-Tudod , ezt már mondták .
-Igazán ? Ki gondolta volna ? - gúnyolódott tovább Alec . Innentől nem igazán figyeltem szánalmas veszekedésükre . Ismét csendbe burkolóztam , és felkészültem az unalommal teli órákra , napokra , hetekre , hónapokra , évekre . A külvilág megszünt , és jó formán csak a testem volt jelen . A lelkem - már ha még van olyan - több ezer kilométerre volt innen .


/Conrad szemszöge/

Clar több mint 4 napja eltűnt . Hiába hívtam , soha nem vette fel a telefont . Körülbelül az ezredik hívásom után már ki se csengett . Mérgemben , és elkeseredettségemben észre sem vettem , hogy dühöm átcsapott pusztításba , és az áldozat egy méretes fenyő volt , ami nagy ropogás közepette dőlt ki . Dühösen mentem emberi tempóban egyre beljebb az erdőbe , és a kezembe akadó fákat tövestül téptem ki . Két órányi pusztítás után ismét a kezembe vettem a telefont , és remény vesztve pötyögtettem be a jól ismert számot . Már meg sem lepődtem , amikor csak a hangpósta válaszolt hívásomra . A telefont amilyen messze csak tudtam , elhajítottam a fák közé .
Mereven és mozdulatlanul álltam az erdő közepén , miközben agyam annyi variáció között válogatott , hogy mire a végére értem , még én is elfelejtettem , hogy mi volt az első .
Futásnak eredtem .Nem törődtem azzal , hogy merre megyek , csak futottam , és az agyamat próbáltam szellőztetni .
A fák szélsebesen suhantak el mellettem . Egy órás futás után megálltam , hogy rá jöjjek , tulajdon képen hol is vagyok . Arra már rá jöttem , hogy nem Seattlelt környékező erdőbe vagyok , ahonnan elindultam . Mélyet levegőt vettem , és az emberi illatok után indultam . Nem vadászni , hanem hhogy kijussak az erdőből . Hosszas séta után már hallottam néhány autó motor zaját , és az emberek szívdobogását . Tíz perc múlva már az utcákon sétáltam , keresve egy táblát , hogy meg tudjam pontosan hol a fenébe is vagyok . Amikor végre megtaláltam , nagyot sóhajtottam . Port Angelesbe . Innen van egy kis város , autóval egy órás az út , de futva harminc perc . Ha jól tudom , a vámpír aki segített az életmód változtatásban , ott él . Végülis , miért ne ? Úgy sincs hova mennem .
Vissza fordultam az ellenkező irányba , és szapora léptekkel vágódtam be az erdő sűrűjébe . Gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat , majd nem bírtam tovább , és futni kezdtem . Nem tudom , jól döntöttem-e . De segítségre volt szükségem , és valakire , aki támogat . Ez a vámpír pedig pont ilyen . Segítőkész , és megértő . Talán meg tudok valamit . Ha mást nem is , felhívhatom Clart . Vagyis csak meg próbálom .
Amint megéreztem az ismerős aromát , lassabb tempóra váltottam . Követtem az illatot , és a fák egyre ritkulni kezdtek . Végül teljesen eltűnt az erdő , és egy kisebb tisztás tárult elém , amit egy csörgedező folyó választott ketté . A folyó túlparjától nem messze ismét egy erdő kezdődött . Mivel az illat az erdőbe vezetett , gondolkodás nélkül ugrottam át a negyven méter széles folyót , és az erdőbe viharoztam . Aztán a fák eltűntek , és meg pillantottam egy három méter magas házat , aminek az egyik felét teljes egészében üveg borította . A ház elött hét aranybarna szempár tekintetével találkoztam . Mély levegőt vettem , és elindultam feléjük , közben fohászkodtam , hogy ne ellenségnek nézzenek . Megfontoltan lépkedtem , és vigyázva minden mozdulatomra , hogy még véletlenül se higgyék azt , hogy támadni jöttem . Már csak öt lépés választott el tőlük . Négy .. három .. kettő , aztán lecövekeltem egy helyben .
-Szerbusz Conrad . Milyen kellemes meglepetés . - lépett hozzám közelebb régi barátom,Carlisle.
-Jó újra látni . - fogtunk kezet . A mögötte álló hat vámpír értetlenül meredt kettősünkre , aztán Carlisle magyarázkodásba kezdett .
-Ő régi jó barátom , Conrad . Még Olaszországban találkoztam vele , amikor a Volturinál voltam . - fordult feléjük .
-Ők pedig itt a családom . Esme - mutatott a mellette álló nőre -,Rosalie és Emmett , Alice és Jasper , és Edward . - mutatta be őket sorra . Úgy véltem , hogy Esme Carlisle párja . Esme kedvesen mosolygott . Rosalie nem törődöm képet vágott , és rám sem bagózott . Emmett átkarolta a derekát , így rájöttem , hogy ők is egy pár . Alice és Jasper úgy szintén . Egyedül Edward mellet nem volt senki , és a bánatos képét elnézve , még nem találta meg párját . Vajon én is így nézek most ki ?
-Na de mesélj , mi szél fújt erre ? - rántott vissza Carlisle hangja a valóságba .
-Tulajdon képen csak erre jártam . Mostanában eléggé le vagyok lombozva . - vontam vállat .
-Gyere csak be , és mesélj . -indult meg az ajtó felé . A többiek már mind bent voltak a hatalmas házban . Belépve az ajtón egy tágas nappaliba találtam magam . Régebben valószínűleg több helyiség lehetett itt , de a falakat kiszedték , és most az egész földszint egy helyiség volt . Egyszerű fehérre voltak festve a falak , de még is gyönyörűek voltak .
Az egyik bőr kanapén Alice helyezkedett el , mellette pedig Jasper . Bizalmatlanul méregetett , de nem foglalkoztam vele . Jasper mellett Rosalie ült keresztbe tett lábakkal , mögötte pedig Emmett állt , és a lány vállain pihentette kezét . Edward egy fotelbe helyezkedett el , Esme pedig egy három személyes kanapén ücsörgött . Carlisle egyenesen felé vezetett , és leült . Mellé ültem én is , és így sajnos páholyból nézhettem Rosalie rosszalló képét .
-Nos .. hallgatunk . - intett a mellettem ülő vámpír . Nagyot sóhajtottam , és bele kezdtem a kis mesémbe . Mindenki hitetlenkedve hallgatta a mesémet , egy személy kivételével . Amikor ahoz a részhez értem , hogy bele szerettem egy halandóba - Clarbe- Rósalie szúrosan rám emelte tekintetét , és teljesen kikelt magából . Emmett próbálta nyugtatni , kissebb -nagyobb sikerrel . Végül sikerült befejeznem rövid beszédemet . Mindenki csendbe burkolózva gondolkodott .
-És nem tudod , mi történhetett vele ? - törte meg a csendet Carlisle hangja . Megráztam a fejem.
-Szóval azt mondod , hogy Clar , nem minden napi ember .
-Igen . Bájoló . Manapság kevés ilyen ember maradt , mivel ez anyai ágon öröklődik , és csak lány gyermek lehet az illető . Clar volt a jelenlegi egyetlen , akiről tudtam .
-Tehát nem volt védtelen . - szögezte le . Ezen megütköztem egy darabig , aztán némi bizonytalansággal megráztam a fejem .
-A telefont próbáltad már ? - szólt közbe gúnyosan Rose .
-Rosalie . Ne legyél tiszteletlen .- szólt rá Carlisle .
-Semmi baj . Igen ,próbáltam . De semmi . Már ki se csörög . - mondtam megtörten , és a kezembe temettem arcomat .
-Ez felettéb érdekes . - morfondírozott Carlisle , és fel-alá kezdett járni a nappaliba . Rosalie nem volt kíváncsi már rám , így felrohant az emeletre . Emmett sóhajtva követte .
-A szüleivel beszéltél már ? - kérdezte Alice .
-Nem . Ők előbb eltűntek , mint Clar . Épp ezért hagyta el a várost . Hogy meg keresse őket , és hogy ne kerüljön nevelő szülőkhöz .


Órákon át ültünk a nappaliba , és hevesen kutattunk valami magyarázat után . Mindenki feladta , de Carlisle felajánlotta , hogy költözzek oda egy darabig . Mivel nem tudtam hova menni , rá bólintottam .
-Gyere , meg mutatom a szobád . - pattant fel Alice izgatottan , és szökdécselve húzott fel az emeletre . Végül meg állt a harmadik emeleten , és benyitott az utolsó ajtón . Beljebb húzott , majd rám mosolygott . Körbe néztem a szobán , és magamba konstantáltam , hogy ugyan olyan szép , mint a ház többi része . Már amit eddig láttam belőle .
-Hát akkor én most megyek is . Találsz ruhát a szekrénybe , és le is tudsz zuhanyozni . Érezd otthon magad . - csilingelte , majd kiviharzott a szobából , engem magamra hagyva . Pár percig csak nézelődtem , aztán felfedező útra indultam . Amint a fürdőszoba ajtaján benyitottam , a zuhanyzó felé vettem az irányt .
Gyorsan lemostam magamról a rám tapadt földet és leveleket aztán elzártam a vizet . Kilépve a zuhany alól magam köré csavartam a törölkzőt . A fürdő ajtóval szembe volt egy másik csukott ajtó . Reménykedve nyitottam be , hogy talán itt találok egy pár göncöt . Ahogy beléptem , az állam leesett . A helyiség nagyobb volt , mint maga a szoba , és a polcokon ott sorakoztak a méreg drága kinézetű ruhák . Miután a földröl felkapartam a leesett államat , remény vesztve kezdtem ruha után kutatni .
Te jó ég . Itt több ruha van , mint egy boltban . Vajon ki ez a divat mániás , vásárlási lázban szenvedő egyén , aki ennyi méreg drága holmit vesz ?
-Alice . - kuncogott Edward a nappaliból . Nagyot sóhajtva tovább kerestem valamit , aztán meg akadt a szemem egy fekete farmer nadrágon , és egy kék polón . Lekaptam a polcról , aztán siettem a szobámba felöltözni .
Unottan vánszorogtam a lépcsőn lefelé . Hirtelen figyelmes lettem valamire , amitől egyből észbe kaptam . A kanapéhoz siettem , és a tv elé ültem gyorsan .

"Megtalálták annak a tizenhét éves lánynak a holttestét , aki négy nappal ez elött eltűnt otthonról . Az eltűnt szülei után indult , amikor súlyos balesetet szenvedett . Az autó kigyulladt , a tinédzser pedig életét vesztette súlyos égési sérüléseiben . A test annyira össze éget , hogy azonosíthatatlanná vált . Semmilyen irat nem volt nála , így csak fogászati leletek alapján azonosították be . Még nem tudni , hogy a baleset hogy történt , ugyanis az árokban volt az autó . A közelben egyetlen összetört jármüvet sem találtak , ezért a rendőrség körözést indított el a tettes iránt . Cserben hagyással vádolják az illetőt , továbbá közúton való élet veszélyes közlekedésért . A szülők váratlanúl elő kerültek , és sokkolta őket a hír . Nem nyilatkoztak .. " - folytatta volna a riporter , de amikor Clar össze égett kocsiját mutatták , felpattantam .
-Ezt nem hiszem el . - fakadtam ki , majd kirohantam az ajtón , és az erdő mélyébe vetettem magam .