6.fejezet

Na , ez lenne a hatodik fejezet . :D Kicsit kómásan írtam meg , mert ma már a bnőm teljesen lefárasztott a hülyeségeivel , és teljesen kész vagyok . Szóval , ha valami hibát találtok , lécci szóljatok . És ha lehet , akkor komizzatok , ha el olvastátok .
Jó olvasást , és sorry a helyesírási hibákért . :S
Puszi :Trixy (K) :)






Miután Jane leütött elnyelt a sötétség .Csak sodródtam , és nem találtam a kiutat a sötétségből. Aztán egyszer csak hideg ajkakat éreztem a csuklómnál , majd hirtelen megharapott . A fájdalom gyorsan rám tört . Úgy éreztem , mintha égnék . A fájdalomtól felpattantak a szemeim , és üvöltöttem kínomban . A szemem ugyan nyitva volt , de a fájdalomtól nem láttam semmit . Vergődtem , és azt kívántam bárcsak meghalnék . A szüleimet már elengedték , ha meghalnék , semmi bajuk nem lenne . Én bele mentem . Conrad pedig majd találna mást . Bele szeretne egy másik lányba , és már el is felejtene .
Ez elviselhetetlen ez a fájdalom . Mintha élve égetnének el . Hallottam távolról , ahogy valaki bocsánatot kér , de nem figyeltem a hang tulajdonosára . Meg akartam halni .Azt akartam , hogy valaki azonnal vessen véget az életemnek . Nem kértem sokat ..szerintem .Ennél a fájdalomnál még a halál is jobb lehet . A szívem vadul vert . Ziháltam , és egyre jobban kapkodtam a levegőt . Úgy vonaglottam , mint egy partra vetett hal . A fájdalom bejárta egész testem . A lábujjamtól , a fejem búbjáig . Ha ez így folytatódik , nem marad más belőlem , mint néhány kormos csont , és egy kis hamu . Az időérzékem teljesen elveszítettem , és csak arra tudtam koncentrálni , hogy a hangos sikolyokat elfojtsam . Nem jártam sikerrel , és valószínűleg az egész épület az én vérfagyasztó sikolyaimtól volt hangos . A szemeim fel alá jártak , keresve valakit , akit megkérhetnék , hogy öljön meg . Nem tudom , mennyi ideje éghettem , de egyre jobban tudtam koncentrálni a külvilágra . A szívem meglódult , és azt hittem , menten kiugrik a helyéről .
-Mindjárt vége . - hallottam meg Jane hangját . Ez ugyan megnyugtatott , hogy már nem sokáig kell szenvednem , de azt nem mondta , hogy mikor . Jane egész végig mellettem volt , miközben én sikítottam kínomban . Nem tudom , mióta szenvedtem , de a fájdalom tompulni kezdett . Először csak az ujjaimból tűnt el a fájdalom , majd fokozatosan éreztem már a karjaimat , és a lábaimat . A szívem ismét gyorsabban kezdett lüktetni . A hátam ívben megfeszült , amikor a szívemhez ért a méreg . Pokoli fájdalmaim voltak . Aztán a szívem utoljára még dobbant két hatalmasat , majd semmi . A fájdalom teljesen megszünt , ahogy a szívem dobogása is . Kinyitottam a szemem , és Jane állt elöttem . Kedvesen , és bocsánatkérően mosolygott rám . Felültem , de olyan hirtelen tettem , hogy megrémültem . Körbe néztem , hogy hol vagyok . Még mindig a szobámban voltam , de most mindent valahogy máshogy láttam . Odakint sötét volt , de én annak ellenére tökéletesen láttam mindent . Láttam , ahogy a por száll a levegőbe . A villanykörtében az apró izzókat . A hallásom is tökéletes lett . Hallottam , ahogy a szobám felé lépked valaki , majd megáll .
-Látom , vége . - jött be Alec . Kedvesen mosolygott egyet , amit én egy morgással viszonoztam . Azonnal lefagyott a mosoly az arcáról .
-Valaki nagyon harapós kedvében van . - jegyezte meg , majd kiment , mielött még válaszolhattam volna neki .
-Nem vagy szomjas ? - kérdezte Jane .
-Nem..- akartam felelni , de amint meg hallottam a hangom , abba hagytam . Más lett . Mintha énekelnék . Szinte szépnek mondható volt . Mélyet szívtam a levegőből , majd a torkom kellemetlenül kaparni kezdett .
-Ahogy látom igen . - kuncogott Jane . - Na gyere , elmegyünk vadászni . - ragadott kézen , majd elkezdett kihúzni a szobából . Én csak követtem . Még mindig ugyan abban a ruhában voltam , amiben elszöktem otthonról .
-Én .. - kezdtem tiltakozni , de Jane leintett . Bementünk a hatalmas terembe , majd Aro vakító mosolyával találtam szemben magam .
-Ááá . Milyen gyönyörű vagy , Clar . - nézett végig rajtam elismerően . Az arcom bizseregni kezdett , de rájöttem , hogy soha többet nem tudok elpirulni .
-Mester , ha nem gond , elviszem vadászni . - mondta Jane , mintha Aro meg sem szólalt volna .
-De hiszen Heidi bármelyik pillanatban megjöhet . - méltatlankodott Aro .
-Én nem fogok embereket ölni . - csattantam fel hirtelen . Mindenki rám szegezte a szemét , és értetlenűl nézett rám .
-Pedig muszáj lesz . Ez elkerülhetetlen . -szomorkodott Aro.
-Nem , nem az . Én állatokra fogok vadászni . Kérlek , engedd meg . Maradok veletek , de nem szeretnék embereket ölni . - firtattam az igazamat hevesen . Nem akarok szörnyeteg lenni . És ha Aro meg engedi , nem is kell annak lennem .
-Rendben . - egyezett bele Aro gondolkodás után . Rámosolyogtam hálásan , majd Jane kivezetett a teremből . Követtem ki a kastélyból . Mi közben mutatta az utat , mesélt a Volturi tagokról . Mindenkit leírt kinézetre , és hozzá fűzte a nevét . Én csak figyeltem , és jegyeztem az infókat . Olyan gyorsan szaladtunk , hogy mindennek elkellett volna mosódnia . De nem így történt . Mindent ugyan olyan tisztán láttam , mintha csak sétálnék . Végül kiértünk a kastélyból , majd Jane emberi tempóra váltott . Én is így tettem . Amint kiértünk , az illatok megcsapták az orrom . Finomabbnál finomabb illatok terjengtek . Leállítottam a tüdőmet , és így haladtam végig . Nem bánthatok senkit . Amint kiértünk a hatalmas város falai mögül , egy erdőbe vetettük magunkat . Mikor már megbizonyosodtam róla , hogy erre senki nem jár , ismét levegőt vettem .
-És most hogyan tovább ? - kérdeztem félénken Jane-t .
-Szimatolj bele a levegőbe , és keress valami olyan illatot , ami tetszik . - utasított kedvesen . Teljesítettem amit kért , és több finom illatot is éreztem . Ránéztem Jane-re segítség kérően .
-Kövesd az ösztöneidet .
Azt tettem . Halkan megindultam az illat irányába . Egy hegyi oroszlán volt az illat tulajdonosa . Lelapultam a fűbe , és úgy közelítettem meg . Amikor már elég közel voltam , rátámadtam az állatra . Szerencsétlen menekülni próbált , de esélye sem volt .
Ajkaimat az ütőerére helyeztem , majd fogaimat bele mélyesztettem . Éreztem a vér mámorító ízét . Miután végeztem , megtöröltem a számat , majd egy ujjab vad után néztem . Ezúttal egy pumát találtam . Most már könnyebben ment . Rávetettem magam , majd inni kezdtem édes nedüjét.
-Szomjas vagy még ? Vagy mehetünk ? - csilingelte Jane .
-Mehetünk , azt hiszem ennyi elég volt .
Vissza indultunk . Oda fele még gyorsabban futottunk . Hamar vissza értünk , és Aro ismét mosolyogva várt minket .
-Na ,hogy ment ? - érdeklődött .
-Ügyes volt , bár szerintem gusztustalan illatuk volt , amiket levadászott . - fintorgott Jane . Ez érdekes , nekem hihetetlenül finom illatuk volt .
-Nos most , hogy már egy vagy közülünk , kíváncsi vagyok , mennyire erős lettél . - csillantak meg Aro szemei . Felsóhajtottam . Úgy látszik ő nem tud róla , hogy a képességem csak akkor működik , ha valaki bántani akar , vagy én ártalmasnak vélem az illetőt .
-Rendben . De akkor valaki próbáljon meg bántani. - néztem körbe a teremben , és keresgéltem valakit , akit úgy vélek , alkalmas lehet erre .
Miközben a nagy teremben pásztázta körbe a szemem , észre vettem , hogy mindenki földig érő , fekete köpenyt visel .
Tovább kutattam , és egy hatalmas alakon állapodott meg a szemem . Izmos volt , és magas . A haja fekete kicsit göndör volt , rövidre nyírva . A szeme -szokásosan mint itt a legtöbb vámpírnak - karmazsin vörös volt .
A férfi észre vette , hogy méregetem , és a szemöldökét kérdőn felvonta .
-Félix , segítenél ? - kérdezte Aro Félix-től . Ő csak biccentett , és támadó pozíciót vett fel . A torka mélyéből halk morgás tört fel , és ajkát hátra húzta fogsoráról . Lehunyt szemmel összpontosítottam , és próbáltam meg elrepíteni . De semmi .
Felnyitottam a szemem és láttam , hogy mindenki kérdő tekintettel néz rám .
- Nem megy . Nem történik semmi . - mondtam megtörten .
-Mit akartál vele csinálni ? - tudakolta Aro nyájasan .
-Elrepíteni . De nem megy . Nem érzem , hogy meglenne a Bájoló képességem . - fakadtam ki .
Amikor ember voltam , mindez nagyon könnyen ment . De vámpírként nem . Mi van , ha a Bájolók csak emberek lehetnek ? Ha elvesznek a képességei , amikor vámpír lesz ?
-Érdekes . - morogta az orra alatt Aro csalódottan .
-Nekem lenne egy elméletem . Szerintem a Bájoló képességek csak emberekre érvényesek .Mármint úgy értem , hogy Bájoló csak ember lehet . Amikor vámpírrá változik az ember, a Bájoló képességek eltűnnek belőle , ahogy feladja emberi életét is . - magyaráztam zavartan . Sebezhetőnek éreztem magam a képességem nélkül .
-Ez elég ésszerűnek tűnik . - bólogatott egyetértően .
Körbe néztem a teremben . Félix fenyegetően méregetett , mire nekem akaratom ellenére kicsúszott egy apró morgás fogaim közül . Ő erre csak elvigyorodott . A szemeim tovább siklottak a termen . Rengeteg hallhatatlan ácsorgott , és egymás közt beszélgetésbe merültek . Újra vissza néztem Arora .
-Jane , kérlek öltöztesd át Clar-t .
-Igen , Mester . - Jane megindult az ajtó felé , én pedig utána táncoltam . Felmentünk a csiga lépcsőn , majd a szobámba . Minden ugyan úgy volt .
Jane amint belépett , a szekrényhez sietett , és kivett belőle egy szürke földig érő , csuklyás köpenyt . Magasba emelte , hogy jól lássam .
- Ezt kell viselni ? - fintorogtam rá a ruhának nevezett rongyra .
- Ez a kötelező viselet . Alatta hordhatsz mást is . - erőltetett mosolyt az arcára .
-Rendben . - sóhajtottam , majd kikaptam a kezéből azt a vackot . Meg sem vártam amíg kimegy . Lekaptam magamról a ruhámat és bele préseltem magam ebbe a borzadályba . Mikor kész voltam a tükör elé léptem . A látványtól tátva maradt a szám . A ruha ugyan rémesen festett , de a lány aki hordta elképesztően szép volt . Arca hófehér volt , és a bőre selymesnek tűnően tiszta . Hosszú barna haja még jobban kiemelte fehér arcát . Ami egyedül rémisztő volt , az a szem . Ugyan olyan vörösen izzottak , mint Jane-é vagy bárki másé ebben a "kastélyban".
-Nem rossz . - firtatta Jane miközben végig mért . Nem nagyon figyeltem rá , mert még mindig a tükörben álló alakot bűvöltem .
Töprengésemből Alec léptei ébresztettek ki .
-Jól áll a szürke . - csipkelődött viccesen . Oda fordultam felé , és nyelvet öltöttem rá .
-Nahát , azt hittem még mindig harapós vagy . - vigyorgott a képembe pimaszul .
-Az is vagyok . - feleltem - , csak úgy döntöttem , semmi értelme mérgesnek lennem .
-Hű , megártott neki az állat vér . - vihogott . Szúros pillantással néztem rá .
- Na jó . Mára elég volt a poénból - szólalt meg Jane békítő hangnemben .
A ruháimat felkapta , majd kiszáguldott a szobából . Fél perc múlva visszatért üres kézzel .
-Jane , neked van valamilyen képességed ? - szaladt ki a számon gondolkodás nélkül a kérdés .
-Van .
-És mi az ?
-Ezt inkább megmutatni lehet , mint elmondani . - húzta gonosz vigyorra a száját .
- Na de Jane . Ne legyél szadista . - jött fel Félix hangja , aki épp fuldoklott a nevetéstől , ahogy hallottam .
- Nem volt szándékomban . Legalábbis nem vele . - kacsintott rám . Kuncognom kellett .
- Oké . Mi most megyünk . Megjött a vacsi . - nyalta meg a száját Alec .
Egy pillanat múlva én is hallottam a zsivajt , ami lentről jött . Több szívdobogást hallottam egyszerre . Némelyik hevesen vert a félelemtől .
Hirtelen a szobába egyedül maradtam , majd gondolkodni kezdtem . Még mindig a tükör elött álltam mereven .
Borzasztó ez a ruha . Fintorogtam magamban . Jó lenne , ha nem kéne ebbe mutatkoznom . Sőt ha eltűnhetnék innét .Sóhajtottam egyet , majd az ágyam felé libbentem . Leültem , és mereven bámultam magam elé . Oda lentről hangos sikolyok szűrődtek fel . Megborzongtam , ahogy bele gondoltam , hogy ezek az emberek semmit nem tettek mégis meghalnak . Figyelem elterelés képen a szekrényemhez léptem . Az összes ruhám amit elhoztam benne volt felakasztva .
Egy darabig még tanulmányoztam a ruháimat , majd fülelni kezdtem . Úgy hallottam , vége a mészárlásnak . Kinyitottam az ajtót , és lesuhantam a terembe . A vacsorának semmi nyoma nem volt . Beljebb araszoltam .
-Már azt hittem , le se jössz . - ugratott Félix . Nyelvet öltöttem rá , majd Alec és Jane mellé sétáltam .
-Mit szoktatok itt egész nap csinálni ?
-Nem is tudom . Mindent . Beszélgetünk , hergeljük egymást , meg ilyenek . - Felelt egy magas alak . A haja szőke volt ami alig észrevehetően hullámos volt. Arca szép volt , de nekem nem tetszett kimondottan .
-Ez ám a móka a javából . - forgattam szemeimet .
-Nem is igaz . Hazudik Demetrie . Csak ő szokott hergelni minket . Legalább is próbálkozik . - kuncogott a sarokból Félix .
-Na de milyen példát mutattok Clar-nek ? - szidta Aro a többieket . Ők erre csak még jobban nevetni kezdtek .
-Hát ha az én példámat követi , egész mókás kis vámpír csaj lesz belőle .- Kacsintott rám Demetri .
-Vagy egész idióta . - cáfolta meg Jane Demetri hozzászólását .
-Idióta ? Még mindig jobb , mind szadistának lenni . - vigyorgott Jane képébe . Jane felhúzta az orrát , és elsétált egy kisebb társaságba .
-Ne is törődj vele . Mindig ilyen . - jött oda Dem .
-Hát .. remélem csak vicceltél a szadizmusról . - morogtam az orrom alatt . Dem elvigyorodott , így mind a 32 foga kivillant .
-Nem éppen . A kis csaj tényleg szadista . - súgta oda Dem . Az említett személy dühösen pillantott Dem-re , aki feltartott kezekkel mosolygott . Jane végig mérte , majd nem törődve elfordította a fejét , és tovább beszélgetett Alecel és Félixel .
Én úgy döntöttem , jobb nem feszegetni ezt a témát . Egy napra egy fájdalom bőven meg teszi . Talán még sok is .
A perzselő fájdalom gondolatára grimaszba torzult az arcom . Dem kérdőn felvonta a szemöldökét , én pedig csak legyintettem , hogy nem fontos . Vállat vonva elmosolyodott .
A szemem ismét bejárta a hatalmas termet . Aro épp Caiussal vitatkozott valamin , de annyira nem izgatott , hogy a szavak mögé lássak . Marcus unottan ült a trónon , és szinte a semmibe meredt .
-Na mi az kiscsaj ? Kit keresel ennyire ? - húzogatta Dem mellettem a szemöldökét .
-Hát kit keressek ? - kérdeztem incselkedve .
-Szerintem te engem keresel . - vigyorodott el .
-Nem hiszem . - mosolyogtam . Dem sértett képet színlelt , és kisétált a teremből .
-Ugye tudod , hogy most alaposan eltiportad az Egóját . - nevetett Alec .
-Tudom . Majd meg békél . - válaszoltam .
-Héé . Hallom ám . És ha valaki nem engesztel ki , egy hamar nem leszek a régi Demetri . - mondta sértetten .
-Meg kérhetlek valamire ? - fordult felém Jane . Aprót biccentettem .
-Ne békitsd meg .- vigyorgott .
-Még mindig hallom . - szólt a sértett .
-Tudom . - vigyorgott Jane . Ezen már nekem is nevetnem kellett .
Mivel nem akartam gonosz lenni , és úgy sem akadt jobb dolgom , gondoltam meg keresem Demetrit , mielőtt teljesen depresszióba esik . Az illatát követtem , ami az első emeletre vezetett . Be nyitottam az utolsó ajtón a folyosón , és megpillantottam Demetrit , ahogy épp a fotelbe terpeszkedik kényelmesen . Szemei csukva voltak .
-Kopogásról hallottál már ? - kérdezte gúnyosan .
-Talán .
-Mit keresel tulajdon képen a szobámba ? - kérdezte még mindig csukott szemmel , de láttam , ahogy a szája széle megrándul az elfolytott mosolytól .
-Téged . - válaszoltam készségesen . Dem szemei kipattantak , és hatalmas arc repesztő vigyor terült el az arcán .
-Tudtam én , hogy nem bírsz ki 10 percet nélkülem .
-De . Csak nem akartam , hogy az Egód annyira megcsappanjon , hogy ezentúl egész nap a szobádba kuksolj . - viccelődtem .
-Hát kislány , örülök hogy vissza adtad a hatalmas egómat . Már azon gondolkodtam , hogy mit évő legyek , ha mégsem teszed meg . - csipkelődött . Nyelvet öltöttem rá .
-Tudod , elképesztően nagyképű tuskó vagy , tudtad ? - kérdeztem csípőre tett kézzel . Dem ülő helyzetbe helyezkedett , és előrébb dőlt . Könyökét a térdére rakta .
-Ami azt illeti igen . Ha most el tudnék pirulni , tutira paradicsom színem lenne , annyira jól esett a bókod . - hajtotta le a fejét , mintha zavarban lenne .
-Hihetetlen vagy . - csóváltam meg a fejem . Az ágyhoz léptem és török ülésbe helyezkedtem .
-Tudom . De ha nem lennék , ki kéne találni .
-Az már biztos . - bólogattam egyet értően . Ő erre csak elvigyorodott .
-Azért te sem vagy semmi . - mondta elismerően .
-Tudom . De miért is ? - billentettem félre a fejem .
-Csinos kis csaj vagy , és még jó fej is . Plusz , vicces is . Ez már túl sok jó tulajdonság egyszerre . Nem gondolod ? - vonta fel a szemöldökét . Ezen eltöprengtem egy ideig .
-Azt hiszem , köszönöm .
-Azt hiszem , szívesen . - mosolygott kedvesen . Hirtelen lépteket hallottam . Dem is felkapta a fejét . Kopogást hallottam . Alec türelmetlenül topogott az ajtó elött .
-Szabad ? - kérdezte , miután senki nem felelt .
-Az attól függ , hogy ki vagy . - mondta Dem , mintha nem tudná . Mosolyogva megforgattam a szemeimet .
-Jane . - utánozta a személy hangát . Hirtelen nevethetnékem támadt . Dem is követte a példám.
-Sajnálom Jane , zárt körű buli van . -vihogta Dem .
-Jajj , ne szórakozz már . - jött a türelmetlen válasz , majd Alec benyitott .
-Nahát Jane , pont úgy nézel ki , mint Alec . Mindig tudtam , hogy ikrek vagytok , de sose vettem észre , hogy ennyire hasonlítotok . - tört ki nevetésben Alec . Már én sem és Alec sem bírta tovább , és nevetni keztünk .
-Hallottam.Ezt még meg bánod Demetri Volturi . - kiáltott fel Jane .
-De hiszen Ő mondta , hogy te vagy . - tiltakozott Demetri .
-Nem baj . Rajtad fogom leverni . - erősködött Jane .
-Ez is a te hibád . - mérgelődött Dem , Alecre mutatva .
-De hisz én nem tettem semmit . - vágott ártatlan képet . Én csak hangosan nevettem rajtuk , hogy milyen gyerekesek is tudnak lenni .
-Szerinted ez vicces ? Most egy kiadós fájdalom vár rám . - fordult felém Demetri sértett képet vágva , amiért ki nevettem.
Helyeslően bólogattam , és tovább nevettem .
-Hát szerintem nem az . - fordította el a fejét .
-Szerintem is az . - bólogatott Alec .
-Na jó , bökd ki , hogy miért jöttél . - nézett Alecre Dem .
-Kíváncsi voltam , mit csináltok it kettesbe . - mosolygott huncutul . A vigyor le fagyott a képemről , és dühösen meredtem Alecre .
-Szerinted még is minek látszik ?
-Hát nem is tudom . - gondolkodott el egy pillanatra .
-Demetri , azonnal vonszold le a segged . Ne várd meg , amíg én megyek fel . - dühöngött Jane . Demetri nagyot sóhajtott , és lassan felállt , közbe dühösen méregette a kuncogó Alecet .
-Most kapsz . - vigyorogtam .
Demetri emberi tempóban megindult az ajtó felé .
-De még ma . - kiabált Jane ingerülten . Azonnal felgyorsított , és már ki is ment az ajtón , kettesben hagyva Aleccel .
-Leülhetek ? - kérdezte . Nem igazán értettem . Hisz biztos , hogy nem fáradt .
Aprót bólintottam a fejemmel , mire mellém telepedett az ágyra .
-Figyelj .. én tartozom egy bocsánat kéréssel . Tudom , hogy nem volt szép , hogy hazudtam neked . De hidd el , nem volt más választásom . Én csak parancsot teljesítettem . Nagyon sajnálom . - hadarta , és közben a padlót bámulta , lehajtott fejjel .
Nem tudtam , hogy most mit csináljak . Mindenre számítottam , de erre nem . Végül is , valamilyen szinten nem tehetett mást , hisz csak parancsot teljesített . De még mindig ott motoszkált a fejemben , hogy átvert , és hazudott nekem . Ráadásul , igazán kedves fiú , annak ellenére , hogy átvert , és ide ráncigált , hogy át változtasson .
-Megértem . Csak .. nem szeretem ha átvernek . És te pont ezt tetted velem . De nem tehettél mást . Szóval nem haragszom . - mosolyogtam rá kedvesen . Azonnal felkapta a fejét , és viszonozta a mosolyomat .
-Örülök , hogy nem haragszol .
-Nana . Ne olyan sietősen . Haragszom . Úgy tudnál kiengesztelni , ha most meg mentenéd szegény Demetrit. - nevettem fel .
-Hát nem lesz egyszerű feladat . De meg nézem mit tehetek .-kacsintott , majd ki sietett a szobából .
Én is át mentem a saját szobámba , és azon tűnődtem , hogy vajon Aro meg engedi-e , hogy kicsit át alakítsam , hogy otthonosabban érezzem magam . Nem sok esélyt láttam rá , de reménykedni lehet . Gondolatomból a telefon csörgése rántott ki . Oda sétáltam a szekrényemhez , ami az ágyam mellett volt , és meg néztem a számot . A kijelzőn ez a név állt .
:Conrad .