2.fejezet

Amikor megérkeztem a kávézó parkolójába , már mindenki ott volt . Anna , Jenna ,Mary , Elena .
-Sziasztok . - köszöntem nagy mosollyal az arcomon , mikor oda értem hozzájuk . Válaszul ők is mosolyogva ki nyögtek egy "szia" féleséget , majd elindultunk a legközelebbi bevásárló központban . Jenna teljesen bezsongott , hogy vásárlunk . Mary unalmas képet vágott . Míg Elena és Anna megbarátkozott a gondolattal , hogy lenullázzuk a bankkártyákat . Már bőven kilenc óra fele járt , és minden boltban egy kisebb vagyont fizettünk , amikor úgy gondoltunk , hogy ideje enni valamit . Elmentünk egy ebédlőbe , és mindenki rendelt magának valami finomat , és csendben enni kezdtünk .
-Hmm .. ez finom volt . Én kipukkadok , annyit ettem - nevetett Jenna , majd mi is nevetni kezdtünk , ahogy a székben hátradőlve a hasát simogatta körkörös mozdulattal .
-Szóval , mit is mondtatok az ujj srácról ? - puhatolóztam finoman .
-Conradról ? -érdeklődött Mary , mintha több új diák lenne a suliban . Válasz kép bólintottam egyet , mintha nem is érdekelne annyira ez a téma .
-Hát , igazából hihetetlen jo pasi . A szemei furán barnák . Ilyen színt még nem láttam . Izmos , és hihetetlen sápadt . Az arca igazán helyes , de mintha mentálisan nem is lenne éppen ott , ahol testileg . A haja barna , nagyon illik a gyönyörű szemeihez . - áradozott Mary , szinte mintha mi ott sem lennénk , és inkább saját magának írná le a kinézetét , mint nekünk .
-Ahha . Biztos jóképű . -Helyeseltem én is .
-Az . De elég furcsa . Köszöntem neki , be is mutatkoztam , mire ő csak bólintott , és kinyögte a nevét nagy nehezen . - Mesélte Elena . Sokáig beszélgettünk a lányokkal , majd úgy döntöttünk , ideje haza menni . Én örültem neki . Nem nagyon szerettem "átlagos" lenni . Mindenki elbúcsúzott majd haza ment . Igazából szerettem a csajokat . Csak azt nem , hogy titkolóznom kell velük szemben . Nem volt fair tőlem , hogy titokban tartok valamit , mikor ők mindig minden titkot elmondanak magukról . Kicsit bűntudatom támadt ez miatt . Majd mikor bele gondoltam , hogy mért is nem mondhatom el nekik , azonnal elszállt .
Haza érve anyu fogadott a konyhában .
-Szerbusz kicsim - mosolygott , miközben egy teát szürcsölt . -Jól szórakoztál ?
-Ahha . De én most felviszem a csomagokat - fintorogtam a halom ruhára- és lefekszem . Elég álmos vagyok .
-Oké . Pedig megakartam veled beszélni valamit .
-Sokáig tart ? -érdeklődtem unottan , majd lehuppantam a nappaliban az egyik fotelbe .
-Nem . - jött be és ő is és leült mellém . - Csak arról lenne szó , hogy mi elutazunk apáddal a hétvégén .
-Ne már . Akkor egyedül leszek itthon ? - nyafogtam mint egy pólyás baba . Tulajdon képen nem tudom miért , hisz más öröm táncot járna , ha egy egész hétvégére elutaznának a szülei .
-Igen . De hétfő este már jövünk . Fogadtunk takarítót , és bejárónőt . Holnap kezd .
-Oké - adtam be a derekam - akkor én most megyek , és elteszem magam holnapra .
Kisétáltam vissza a konyhába , felkaptam a sok szatyrot , és már rohantam is a szobámba . Nem nagyon volt kedvem kicsomagolni , ezért ledobtam a szatyrokat a gardrób elé , és bevágódtam az ágyamba . De sajnos nem tudtam elaludni . Folyton azon járt az agyam , amit a csajok mondtak az ujj fiúról . Sokáig gondolkodtam még azon , vajon hogy nézhet ki , majd egyszer csak elnyomott az álom .
Másnap reggel borongós volt odakint az idő . Kipattantam az ágyból , és azonnal a fürdőbe vetettem magam . Miután mindennel végeztem , vissza mentem , és bele túrtam a szatyrokba , amit tegnap este dobtam a gardróbom elé . Kiválasztottam egy csillogó , hosszított pólót , és egy farmert .Leindultam a földszintre , és anyával meg apával találtam szembe magam .
-Szia kicsim . - Vigyorgott anyu feltűnően boldogan , amikor letáncoltam a lépcsőröl , és a konyha felé vettem az irányt .
-Szia . Mi ez a nagy boldogságnak az oka ? - érdeklődtem , miközben a hűtőben matattam egy kis tej iránt .
-Hát .. -habozott anyu , és apura nézett .
-Háát..? -kérdeztem , és gyanakodni kezdtem .
-Ma telefonáltak , és úgy néz ki , hogy még ma délben indulunk . -jelentette ki félve , hogy mit szólok hozzá .
-Hát ez remek ! - füstölögtem , majd elment az étvágyam , a tejet vissza csúsztattam a hűtőbe , és felmentem a táskámért . Még hallottam anyu és apu kérlelő hangját , de nem foglalkoztam vele .
Felkaptam a táskámat a vállamra , és lesiettem elbúcsúzni .
-Hiányozni fogtok - szipogtam , majd mindkettejüket szorosan megöleltem .
-Te is nekünk . - felelte apu majd puszit nyomott a fejem búbjára . -de most menj , még elkésel . Szia kicsim . Hívunk , ha megérkeztünk .
-Rendben - majd gyors puszit adtam nekik , és kiléptem az ajtón .
A parkolóban természetesen Jenna már mosolyogva várt . Viszont amikor meglátta komor képemet , rákérdezett azonnal , hogy mi a bajom .
-Anyuék elutaznak . - mérgelődtem .
-Ohh . Én örülnék a helyedben . - fintorgott . Ez nem lepett meg . Jenna nem volt túl jó kapcsolatban a szüleivel .
-Igen , sejtettem - sóhajtottam , majd a témát lezártnak tekintettem . A nap hihetetlenül unalmasnak tűnt . Megkönnyebbülve lélegeztem fel , amikor az utolsó órámról , tesiről kicsengettek .
Ugyan nem kellett haza sietnem, mert tudtam , hogy legfeljebb a takarító nő vár otthon , de mégis hamar leléptem . Haza érve észre vettem , hogy egy feltűnően gyönyörű nő áll a szobámban .
-Hello . Én az ujj takarító nő vagyok . - köszönt lágy, selymes hangján . Én csak bambán néztem.
- A nevem Melani .
-Szia . Én pedig Clar vagyok . - mutatkoztam be , majd miután mindent megmutattam neki , felsiettem a szobámba .
Figyelem elterelés gyanánt , tanultam . Vagyis , csak próbáltam , de nem nagyon ment a koncentrálás . Miután meguntam , lebotladoztam , valami ennivaló után kutatva. Melani a nappaliban volt , és épp rendet rakott . Most jobban megnéztem . A haja szőkés barna volt , egészen a derekáig ért . A bőre hófehér , és tökéletes . Az arca pedig elbűvölően tökéletes , és gyönyörű . Amikor észre vett , szembe fordult velem . Az alkata tökéletesen karcsú volt . A szemei pedig arany barnák . Hirtelen észre vettem , hogy engem néz , és várja , hogy mondjak valamit .
-Bocsánat . Én csak .. - mentegetőztem de a szavamba vágott .
-Semmi baj . - nyugtatott selymes hangon - megszoktam .
Megvonta a vállát , és ő a témát lezártnak tekintette . Mikor felocsúdtam , kimentem és ettem valamit .
......
Másnap reggel :

Mikor kinyitottam a szemem , vakító fény áradt be az ablakon . Felsóhajtottam , majd tettem a dolgom . Épp fésülködtem , majd eszembe jutott valami , ami tegnap kiment a fejemből , miközben Melani szépségén morfondíroztam . A szüleim . Azt mondták , hogy felhívnak ha megérkeztek . De eddig nem telefonáltak .
Miután végeztem , az ágy szélére görnyedve tárcsáztam a jól ismert számot . Párszor kicsörgött , majd anyu hangja kért , hogy hadjak üzenetet . Kinyomtam a telefont és újra tárcsáztam . De semmi . Vagy tízszer próbáltam . Úgy döntöttem , később megpróbálom . Biztos elfelejtették , miközben pakolták a csomagjaikat .
Az iskolából haza érve megint megpróbáltam , de most már ki se csörgött . Reménytelenül dőltem hanyatt az ágyamon , és mereven a plafont bámultam . Majd' szívinfarktust kaptam amikor a telefonom hirtelen megszólalt . Gondolkodás nélkül vettem fel , és reméltem hogy apu , vagy anyu hangja lesz .
-Szia Clar - ábrándított ki Melani hangja . - Sajnálom , hogy nem mentem , de nem éreztem magam túl fényesen . Remélem nem bánod .
-Persze . Semmi baj . Én megvagyok . Pihend ki magad .
-Rendben , és köszönöm . Szia . - majd kinyomtam a telefont , és ismét gondolataimba merülve stíröltem a plafont . Észre se vettem , hogy elszundítottam . Mikor felkeltem , odakint már idő közben besötétedett . Vettem egy pillantást a telefonomra , és elképedve tapasztaltam , hogy már fél tíz van . Ismét tárcsáztam először anyut , majd aput . D semmi .
-Hmm . - morfondíroztam . Holnap szombat . Én meg egyedül leszek itthon . Mesés . Mérgelődtem , miközben a zuhanyzó tálcába beléptem , és megengedtem a forró zuhanyt . Alaposan megmosakodtam , majd a puha ágyamban álom telepedett a szememre .