1.fejezet

Szijasztok :)


Na . Meghoztam az első fejezetet . Sokat számítana , ha elolvasnátok , és írnátok hsz-t.Legfőképp arra vagyok kíváncsi , hogy mi tetszett , és mi nem . Előre is köszi . :) By : Trixy




Épp a szobámban matattam valami normális ruha után , amikor apám becsörtetett az ajtón .
-Clar . Menned kell , ha nem akarsz elkésni . - prédikált apám , amint áttörte a kettőnk között elválasztó ajtót .
-Neked is jó reggelt apu . Kopogásról hallottál már ? -mosolyodtam el . - mindjárt megyek csak valami ruhát keresek . És neked nem kéne már munkában lenned ?
-De . Most indulok , csak gondoltam előtte még feljövök és megnézem mi van veled .
-Hát mint látod még élek . - viccelődtem .
-Jól van , akkor megyek is . Szia . És ne feledd . Hívj ha valami van .
-Oké.Oké . - nevetgéltem miközben kisomfordált a szobából . Hihetetlen hogy ennyire aggódik miattam . Oké , még csak 17 vagyok , de könyörgöm . Nem vagyok védtelen kisbaba . Hihetetlen hogy úgy félt , mint egy átlag embert . Hisz pontosan tudja , hogy nem vagyok átlagos . Hirtelen eszembe jutott a 12. születésnapom . Az emlék olyan erővel hatott rám , mintha újra átélném . Lent ültünk a kis ebédlőben , és mindenki jóizűen eszegetett . Miután mindenki végzett , kimentünk a nappaliba mindnyájan , hogy beszélgessünk .
-Mi az kis ünnepeltem ? - kíváncsiskodott anyu mosolyogva .
-Semmi . Csak nem érzem jól magam . Biztos tele ettem magam . Az lesz a legjobb ha kimegyek friss levegőt szívni .
Azzal felálltam és kiléptem a kellemes párás levegőre . Mélyeket szívtam a tüdőmbe , és megindultam a kert felé . Leültem egy hintaágyba , és próbáltam nem kidobni a taccsot . Hirtelen furán éreztem magam . A fejem fájni kezdett , és a karom zsibbadt . Nem törődtem vele . Vissza mentem a vendégekhez , és folytatódott a buli .
-Kicsim , valamit el kell mondanunk . - szólt anya miután mindenki távozott . Én várakozás teljesen leültem , és intettem hogy kezdheti .
-Nem tudom , hogy mondjam el neked .
-Egyszerűen . - nevettem fel .
-Oké . Szóval .. te nem vagy hétköznapi lány . Ahogy én sem , és a nagymamád sem volt az .
-Ezt hogy érted ? - elképedten kérdeztem .
-Neked van erőd . Igazi erőd . Varázs erőd . Ezt generációkról generációkra öröklik a gyerekek . Te nem akármilyen lány vagy .. hanem hatalommal bíró ..
Egy percig emésztgettem a hallottakat , majd nevetésben törtem ki . Anyám arcára néztem , de ő egyáltalán nem nevetett .
-Na jó . Hát ez jó vicc volt anyu . Ha nem baj . Én lefekszek . Álmos vagyok . Jóét .
Nyomtam egy puszit komor arcára , majd felmentem és aludtam . Másnap anyám állítása bebizonyosodott , amikor a puszta kezemmel lebegtetni tudtam a tárgyakat . Anyám elmesélte újból , hogy ez egy adottság . És senki nem tudhat róla . De nem csak tárgyakat tudtam lebegtetni . Tudtam illúziót kelteni , vagy éppen vihart kelteni . Mindent tudtam . Amit csak akartam . Az életem nagyon megváltozott attól a naptól fogva .
Ábrándozásomból anya halk kopogtatása szakított ki .
-Clar , én elmentem . Este találkozunk . Szia . És ha lehet , puszta dühből ne kívánj osztálytársad nadrágjába hangyákat . - dorgált meg , mire nevetnem kellet az emléken . 2 héttel ez előtt Mary felidegesített , és én azt kívántam , bárcsak hangyák lennének nadrágjában . Annyira dühös voltam , hogy észre sem vettem , hogy elmém teljesítette a parancsot . Mire Mary felpattant , és idegesen ide-oda a teremben ordítozott , hogy valaki vegye ki . Mosolyogva léptem ki az ajtón , és indultam meg a kocsim felé . Sajnos az erőm csak olyan dolgokkal volt hatásra , mint mások befolyásolása , vagy támadása , esetleg védekezés . Saját tárgyaim , és el képzelésiemhez nem .
Az iskola felé hajtva elgondolkoztam , hogy az erőm áldás , vagy netán büntetés . Soha nem gondoltam , hogy büntetésből kaptam . Imádtam azt , aki vagyok . Imádtam a szüleimet . A barátaimat . Egyszerűen az egész életemet . Az iskolában még egy évem volt hátra , és aztán ennyi . Rengeteg barátom volt , és annál is több hódolom .
A suliba megérkezve leparkoltam egy üres helyen , majd kiszálltam az autómból .
-Clar . - kiáltott Jenna - Már azt hittem ma nem is jössz suliba .
Értetlenül pillantottam a telefonom órájára , és láttam hogy alig néhány perc múlva kezdődik az első órám . Persze Jenna megvárt . Ő volt a legjobb barátnőm , Anna kíséretében .
-Dehogyis!Csak kicsit elaludtam - kezdtem mentegetőzni .
-Ahha . Oké . De most mennünk kéne , ha nem akarunk elkésni . -Sóhajtottam egyet , és megindultunk az első órára , ami magyar lesz . Utáltam a magyart , már csak a tanár miatt is . A terembe beérve a helyünkre siettünk , és amint leültünk , megszólalt a csengő hogy elkezdődött az óra , és a tanár is megjelent az ajtóban . Az óra elég gyorsan eltelt .
-Már azt hittem , soha nem csengetnek ki . - Mérgelődött Jackson miközben a folyosón mentünk a következő óránkra.
-Nem tudom . Én észre se vettem , hogy így elment az óra . - nevetgéltem a dühös képén . A nap hamar eltelt , és megbeszéltük a lányokkal , hogy elmegyünk egy csajos estére . Suli után a parkoló felé ballagtam , amikor figyelmes lettem valamire .
-Héé , szerintem egyáltalán nem igaz . Igenis kedves srác . -tiltakozott hevesen Mary . Mivel nem tudtam miről vagy kiről van szó fülelni kezdtem .
-Hát nem is tudom Mary, nekem két órám is vele volt , és nem tűnt éppen kedvesnek . Valahogy..olyan rémisztő .-csuklott el barátném , Anna hangja .
-Kiről van szó ? - érdeklődtem , mert nagyon kíváncsivá tettek .
-Te nem is tudod ? - hitetlenkedtek egyszerre .
-Mit kéne tudnom ?
-Hát az új fiúról .
-Jött egy új fiú a suliba . Hmm . - gondolkodtam el . - ezt nem is tudtam .
-Úgy látszik le vagy maradva -viccelődött Elena , aki idáig teljesen csendben volt .
-És mégis hogy hívják az uj srácot ? - érdeklődtem , mintha tényleg érdekelne .
-Ha jól tudom Conrad . Iszonyat jó pasi . De idáig elég zárkózott . -fintorgott Mary .
Még jó ideig pletykáltunk az ujj srácról , mikor úgy gondoltuk , hogy nem akarjuk hogy megfulladjon a sok csuklástól . Mindenki elbúcsúzott , és megbeszéltük hogy a Presso Caffe parkolójában találkozunk 7-kor . Egy sóhaj kíséretében beszálltam a kocsiba , és haza hajtottam . Kimerült voltam , és nemvolt kedvem felmenni . Körbe néztem , hogy nincs-e valaki látó távolságon belül , majd az ablakom felé fordultam . Kinyitottam az erőmmel , majd fogtam a táskámat , és beirányítottam a nyitott ablakon . Remélem , senki nem látta az ügyes táskát-a-szobába-lebegtetni gyakorlatomat. Megindultam a lépcsőn , majd egy kézmozdulattal ki "nyitottam" az ajtót . Beléptem , a kezem hátra lendítettem , és az ajtó nagyot csapódva csukódott . Felsiettem a szobámba , és az ágyra vetettem magam . Még csak fél kettő volt . Tehát volt négy és fél órám a találkáig . Egy darabig még feküdtem , és a plafont kémleltem .
Vajon miért pont nekem van ez a különös "erőm" . Hisz én soha nem kértem . Most , hogy már van , nem igazán törődtem azzal , hogy kértem vagy nem . Kaptam . És én , ha nehezen is , de bele törődtem . Igazából , már el sem tudnám képzelni az életemet az erőm nélkül .
Egy darabig még ezen rágódtam , majd az ágyról feltápászkodva megindultam a fürdő felé . Hosszas áztatás után kikecmeregtem , és egy törölközőbe bugyolálva kisétáltam a szobámba . Felvettem egy ujj nélküli toppot , mellé egy szoknyát , és balett cipőt . Vissza mentem a fürdőbe , hogy megfésülködjek . Hosszú derékig érő , barna hajamat gondosan kifésültem , majd ismét megnéztem magam . A szemem kék volt , ami néha-néha átcsapott olaj zöldbe . A szemem olyankor volt kék , amikor átlagosan viselkedtem . Viszont amikor használtam képességeimet , átcsapott zöldbe .
Az erőm igen egyszerű volt . A puszta kezemmel lebegtetni tudtam tárgyakat , vagy éppen méteres távolságból kibírtam nyitni az ajtót , ablakon , hűtőt , mikrót , szekrényt .. vagy hasonló berendezési tárgyakat . De ez még nem minden . Uraltam a föld 4 elemét . Tűz , víz , levegő , föld . Tüzet tudtam csinálni , vagy éppenséggel eloltani . A vizet mozgatni , szilárdítani , párologtatni tudtam levegővé . A levegőt , azaz szelet , irányítani tudtam . Tudtam szélvihart , tornádót , vagy kissebb hurrikánt gerjeszteni , ugyan akkor csillapítani . A földet mozgatni tudtam .
És végezetül volt még egy képességem . Talán ezt szerettem a legjobban , és ezt használtam a legtöbbször . Az elmém teljesítette azt , amit tudatalattim kívánt . Mint Mary esetében a szó szerint hangyák a gatyában . Igaz , ez jóval szolidabb képesség volt , mint a többi . Korlátozottabb . Ha azt akartam volna , hogy nyerjek egy repülő jegyet Hawaii-ra , azt nem tudtam volna elérni . Viszont ha azt , hogy egy "ellenségem" vagy "támadóm" lebénuljon pár percre valami miatt , az sikerült . Egyszer beszélgettem is erről anyával .
-Tudod kicsim , ez azért van , mert az elméd a védelmedre szolgál , nem pedig arra , hogy teljesítse a te kéréseidet , óhajodat , sóhajodat . Leginkább önvédelem céljából van , nem pedig saját céljaid teljesítésére . Az agyad ráérez , ha épp egy olyan személye akarod ezt tenni , aki valóban bántott , vagy épp csak megfordul a fejében .
-És akkor a többi ? Azokat hogyhogy tudom saját céljaimra használni ?
-Úgy , hogy azok nem olyan súlyosak . Persze a többit sem tudnád arra használni , hogy elrepítsd merő véletlenségből az egyik barátnődet . Hisz könnyen meg esne . Csak lendítenél egyet , és épp a közeledben álló személy elrepülne .
-Szóval ezt az elmém irányítja ?
-Igen . -mosolygott anyu .
-És ha véletlen mégis leleplezem magam ? - suttogtam rémült arccal . Elképzeltem , ahogy barátaim jelenlétében megfeledkeznék képességemről , és valakit , vagy valamit elrepítenék . Hogy magyaráznám meg nekik ? Biztos félnének . És ezentúl szóba sem állnának velem .
-Hát .. ha maguktól jönnek rá , az nem baj - szakított ki anyu nyugodt hangja ábrándozásaimból - de neked semmi kép nem szabad elmondanod nekik .
Miután az emlék véget ért , kiléptem a szobámba . Még volt vissza két órám . Lementem , és elkezdtem tv-t nézni .