4.fejezet. Első rész

Sziasztok.Kicsit rövidre sikerült , de ez a forduló pont , gondoltam nem írom valami hosszúra . Remélem tetszeni fog. : DD Puszí , Trixy


Másnap amikor felébredtem , a fejembe újra,és újra vissza kúsztak a tegnap esti történtek az erdőben . Ahogy Conrad átölelt , amikor bele néztem gyönyörű szemeibe .. és amikor a karjaiban elaludtam .
De hogy kerültem én haza ? Hisz úgy emlékszem , nem keltett fel , hogy ideje haza mennem . És mégis . Itthon vagyok az ágyamban , igaz nem pizsamában , de mégis a saját szobámban a saját ágyamban fekszek .
Kimásztam majd lesiettem a nappaliba . Nem volt ott senki . Az egész házat átfésültem a pincétől a padlásig , de senki nem volt ott . De akkor hogy kerültem haza ? Egy ideig még gondolkodtam rajta aztán úgy döntöttem , nem fontos . Itthon vagyok és kész .
Elmentem zuhanyozni , és reggelizni . Egész végig Conrad járt az eszemben .De mégis hogy kerültem haza ? Csak nem ő hozott haza ? Azt nem hiszem . Hisz azt sem tudja , hol lakok . Egyszer csak csengettek . Sóhajtottam egyet , és kicsit féltem is . És ha Melani az ? Nyugalom Clar . Felkeltem ajtót nyitni . Amikor oda értem , remegő kézzel nyitottam ki , de amikor megláttam ki van oda kint , megkönnyebbülésemben a nyakába ugrottam . Kicsit meglepődött , de örült annak , hogy a nyakába vetettem magam .
-Én is örülök neked . - nevetett a reakciómon .
-Oh . Sajnálom . Csak nagyon meg könnyebbültem , hogy te vagy az . De gyere be . - tártam szélesre az ajtót , majd Conrad belépett .
-Látom felébredtél . -kuncogott halkan .
-Ahha .Csak azt nem tudom , hogy ki hozott haza . - mondtam szem lesütve .
-Ez egyszerű . Én .
-Te ? De honnan tudtad , hol lakok ?
-Kis város . Vámpír vagyok . Követtem a szagodat . - kacsintott rám.Én csak elpirultam , és leültem , hátha nem veszi észre .
-Köszönöm . De miért nem keltettél fel ?
-Mert olyan édesen aludtál a karjaimban . - mosolygott kedvesen , és azt hittem , hogy megfulladok . Istenem , olyan jó képű . Megráztam a fejem , hogy vissza térjek a valóságba .
-Képzeld , a szüleim még mindig nem hívtak . Pedig már vagy százszor hívtam őket , de semmi .
-Érdekes . - morfondírozott .-És Melani hívott , vagy volt itt ?
-Nem . Miért ? Én személy szerint örülök neki .
-Azt gondoltam . - nevetgélt halkan .
-Na jo . Amíg te kinevetsz , addig én felmegyek és kipakolom a szatyrokból a ruhákat . Te érezd otthon magad . - küldtem neki egy ezer wattos mosolyt , majd felviharoztam a lépcsőn a szobámban . Kiszórtam a szatyrokból a ruhákat az ágyra , majd egy sóhaj kíséretében elkezdtem pakolgatni . Közben mérgelődtem egy sort , hogy anyuék nem képesek vissza hívni . Ha ez így megy , utánuk megyek , akárhol is vannak . Hirtelen meg hallottam Conrad kuncogását az ajtó felől , és azonnal oda kaptam a fejem . Az ajtó félfának támaszkodott , karjait össze fonta maga elött , és úgy nézett engem .
-Mi olyan vicces ? - hápogtam mérgesen .
-Semmi . Csak aranyos vagy , amikor mérgelődsz .
-Igen ? Akkor nem sokára nagyon aranyos leszek , ha folyton csak nevetsz rajtam - mondtam durcásan , és azt hiszem nagyon mérges képet vágtam , mert most már hangosabban felnevetett .
-Szerinted vicces vagyok ? - húztam fel az orrom , majd vissza fordultam a rengeteg ruhához .
-Dehogyis - ellenkezett békülékeny hangon . Persze én azonnal megbocsátottam neki . Miután végeztem , elvágódtam az ágyon . Ő leült mellém , és engem figyelt .
-A szatyrokkal mi lesz ? - nézett a halom szatyor felé . Mivel nemvolt kedvem felkelni , és nyugodtan lehettem "normális" Conrad elött , a szatyrokra összpontosítottam , és a szobában lévő kukára . A szatyrok megemelkedtek , majd a kukába gyömöszölődtek . Ránéztem Conrad-ra , aki csodálkozó képet vágott , majd dorgálóan nézett rám .
-Ez csalás volt , ugye tudod ?
-Elfáradtam , ugye tudod ? - incselkedtem .
-Nem . De látom rajtad . Nincs kedved sétálni ?
-Fáradt vagyok . - nyafogtam .
-Az nem baj . Majd felébredsz a sétától . - ragadott kézen , majd felhúzott az ágyból. Épp a kabátomat kerestem , amikor meghallottam a csengőt .
-Ki az ? Melani ? - néztem Conradra rémülten .
-Nem . Neki ismerem az illatát . - nyugtatott Conrad . Lementem a lépcsőn és ajtót nyitottam .
-Jó napot . Clar McElister ? - Kérdezte az ajtóban álló férfi . Magas volt , kb 30 év körüli . A haja fekete , göndör volt . A szeme zöld volt .
-Igen. Miben segíthetek ?
-A szüleiről lenne szó . - mondta csendesen . Én kitártam az ajtót , majd behívtam . A férfi bejött , körbe nézett majd helyet foglalt a nappaliban a kanapén . Én vele szemben leültem .
-Egyedül van itthon ? - érdeklődött udvariasan .
-Nem . - feleltem , és amint kimondtam Conrad jött le , és mellettem termett .
-De milyen ügyben keresi a szüleimet ? Éppen elutaztak .
-Igen , tudom . Épp ezért vagyok itt . Nos .. a szülei . - habozott a férfi , majd lehajtotta a fejét. Nem. Istenem , mond hogy nem történt velük semmi .
-Mi van a szüleimmel ? - pattantam fel , és ordítottam a férfi képébe idegesen . Conrad megragadta a csuklóm , majd vissza ültetett a helyemre . A férfi felkapta a fejét és bocsánat kérőn nézett rám .
-A szülei eltűntek 2 nappal ez elött . Seattlel-től nem messze találtunk rá az autójukra , az egyik árokban volt teljesen össze törve . Senki nem volt benne , de az autó teljesen totálkáros lett . Valószínűleg túlélték , és elindultak segítségért. De sehol nem találjuk őket .
Teljesen ledermedtem . Uram isten . Valami bajuk esett . Tudtam , éreztem .Hisz nem hívtak vissza . És ha azóta meghaltak ? Nem . Bele se merek gondolni . Meg kell találnom őket . Nem eshetett bajuk . Nem . Azt nem élném túl .
Ránéztem a férfira , és rendeztem a vonásaimat .
-Mekkora az esélye , hogy túlélték ? - kérdeztem , és érezetem hogy szemeimet szúrják a könnyek .
-Elég kicsi . Már két napja nyomuk veszett . Folyamatosan keressük , de eddig semmi nyom . - mondta csendesen .
-Meg kell találniuk . - mondtam és már nem bírtam a könnyeket vissza tartani . Éreztem , ahogy az arcomon végig gördülnek .
-Minden tőlünk telhetőt megteszünk . De nekem indulnom kell . Baleset történt . Még jelentkezem .
Azzal a férfi felállt , én pedig kikísértem .
-Viszlát - motyogtam csendesen .
-Viszlát . - szólt vissza , majd el is tűnt az autójával . Becsuktam az ajtót , majd a térdeim felmondták a szolgálatot , és össze rogytam . Térdeimet felhúztam , és az ajtónak döntött háttal zokogtam . Éreztem Conrad hideg kezét , és érintését . Felnéztem , és elöttem tornyosult . Talpra segített , majd a karjaiba borulva zokogtam .
Ez nem lehet igaz . Biztos csak álmodom . Nem halhattak meg .Conrad felhúzott az emeletre , majd leültetett az ágyra . Mellém telepedett , én pedig azonnal ismét a karjaiba bújva zokogtam . Órák óta zokogtam , Conrad pedig csak simogatott és vigasztalt hogy nem lesz semmi baj . Hagyta , hogy könnyeimmel eláztassam pólóját . Mikor kezdtem megnyugodni ,a fejem hasogatott , a szemeim pedig fájtak a sok sírástól . Kezdtem álmosodni .
-Jobb lesz , ha megyek .- mondta , majd felállt és épp indulni akart . Mi ? Nem ! Nem hagyhat magamra . Utána kaptam .
-Ne . Kérlek ne menny el . - könyörögtem , és ismét sírva fakadtam .
-De hiszen mindjárt elalszol .
-Nem számít . Maradj velem .
-Rendben .
Befeküdtem , ő pedig mellém feküdt . Ismét sírás görcs jött rám , mire a mellkasára húzott , és dörzsölgette a hátam aztán álomba sírtam magam .

Remélem tetszett . Írjatok hsz-t . Léccii :$ . Puszí , Trixy