Költözés .

Sziasztok . Nos , az oldal elköltözik , mivel mint ti is látjátok , valamit nagyon elszúrtam :S Illetve nem én , hanem drága látos barátnőm : D Na mindegy is . A fejezeteket pedig ugyan úgy felrakom :) Minden ugyan úgy lesz , annyi különbséggel , hogy az oldalnak más a címe . Mindenkit kérek , hogy nézzen be . A friss pedig olyan péntek magasságába fog érkezni , ODA . A linkcserék is eltűntek nálam , szóval akinek én fent vagyok , azok nyugodtan leszedhetnek , és kérhetnek tőlem másikat .
Még egyszer sorry . Trixy.

Ide költözött a Blog : http://trixy-twilightfic.blogspot.com/

Másik oldalam : http://trixy-amieljnazelismlik.blogspot.com/

9.fejezet

/Clar szemszöge/

Miután kihúztam a rémült Bellát a teremből , a józan eszem útól ért .
Te jó ég Clar . Még is mi a fenét csináltál ? Bele rángattál mást ebbe az életnek nevezett akármibe ?
Gondolatban mindennek elmondtam magam , miközben Bellának kerestem egy szobát . Még mindig lefagyva követett , gépiesen . Már kezdtem azt hinni , hogy talán sokkot kapott .
Úgy döntöttem , hogy a velem szembe lévő szoba lesz az övé .
Benyitottam a halványkék szobába , Bellát pedig az ágyhoz kezdtem taszigálni . Lassan ült le , közbe üres tekintettel meredt maga elé .
-Figyelj Bella ..-törtem meg a hosszú csendet . Hangom hallatán kicsit össze rezzent , és megrázta fejét . Lassan rám emelte tekintetét .
-Én .. annyira sajnálom . - hajtottam le a fejem . Nem kellett volna csak így egy ilyen életbe taszítanom . Nem volt hozzá jogom . Ugyan akkor nagyon sajnáltam , hogy még el sem kezdődött számára az élet , már is véget ér .
A következő pillanatba Bella olyat tett , hogy azt hittem , eldobom az agyam . A nyakamba ugrott , és szorosan átölelt . Zokogni kezdett , és folyton azt hajtogatta , hogy "köszönöm ". Nem éppen erre a reakcióra vártam , ezért kicsit meghökkentem .
Tétovázva öleltem vissza .
-Mit köszönsz ? - toltam el magamtól , mikor csillapodott a sírása .
-Hogy , hogy mit ? Azt , hogy megmentetted az életem . - szipogott .
-És azt is tudod , milyen áron ?
Megrázta fejét , és letörölte arcáról a könnyeket .
Most ,hogy magyarázzam el neki ? Nagy levegőt vettem , gondolatba pedig biztattam magam , hogy menni fog .
-Hol kezdjem ? - morfondíroztam .
-Szóval vámpírok vagytok ? - kérdezte Bella hirtelen .
-Mint látod . - mosolyodtam el .
-Hogy , hogy kint voltál fényes nappal ? Miért mentettél meg ? Miért más színű a szemed ? És hogy értetted , hogy sajnálod ? Bánod , hogy meg mentettél ? - tört ki belőle a kérdés özön . A végére már nem kapott levegőt , így hangja elfulladt .
-Egyszerre csak egyet . - kértem gyorsan .
Ismét nagy levegő , aztán a kérdés .
-Hogy a csudába tudtok kint lenni fényes nappal ? - nézett ki az ablakon , miközben feltette kérdését . Látszott rajta , hogy nagyon uralkodik magán , nehogy megint egyszerre húsz kérdést tegyen fel .
-Hát ez egyszerű . Nem égünk porrá . És mivel nem süt a nap - néztem ki az ablakon - ezért nyugodtan mehetünk emberek közé . Viszont ha sütne a nap ... háát - haraptam félbe a mondatot . Ezt úgy sem tudnám neki elmagyarázni .
-Akkor mi lenne ? - fordult felém kíváncsi szemekkel .
Mély levegőt vettem , ami nem volt túl jó ötlet . A vére illata fantasztikusan finom volt . A szörnyeteg oda bent tombolt , és vért kívánt . Ennek a lánynak a vérét .
A számban a méreg termelődni kezdett . Nagyot nyeltem , hogy eltűnjön a méreg .
-Majd egyszer megmutatom. - motyogtam halkan .
Ő elgondolkodott rajta , aztán aprót bólintott .
-Miért mentettél meg ?
-Talán szerettél volna meghalni ? - szökött a szemöldököm a magasba .
-Nem úgy értettem . - rázta meg a fejét - Hanem miért pont engem ? Hisz rengeteg ember volt még rajtam kívül .
-Mert megsajnáltalak . Tudod , mi nagyjából egy idősek vagyunk .
-De ez még nem elég indok . - erősködött . Felkelt mellőlem , és a kanapé felé sétált . Kinézett az ablakon , hátat fordítva nekem .
-Igazából valamiért annyira szimpatikusnak tűntél .. és hát én nem iszom ember vért . - magyarázkodtam .
Az utolsó szónál Bella megpördült , de olyan hirtelen tette , hogy kibillent az egyensúlyából , és a föld felé kezdett zuhanni .
Felpattantam az ágyról , és megragadtam a karját az utolsó pillanatba . Megkönnyebbülten sóhajtott fel .
Mikor vissza nyerte egyensúlyát , elengedtem . A kanapé felé indult , és lassan török ülésbe helyezkedett az egyik végébe . Én a másik végébe ültem , és szembe fordultam vele . Lábaimat felhúztam , és vártam a következő kérdést .
-Szóval .. akkor te nem iszol ember vért ? - kérdezte félősen .
-Igyekszem .-morogtam az orrom alatt .
-És miért nem ?
-Amikor még ember voltam , akkor ismertem meg valakit , aki vámpír létére állati vérrel táplálkozott . Aztán amikor én is ez lettem - mutattam magamon végig - , akkor úgy döntöttem , hogy én se akarok szörnyeteg lenni .
A szavakat nagy nehezen találtam . Azt hittem , mentem elsírom magam .
-Akkor most én is vámpír leszek ? - motyogta maga elé .
Bólintottam .
-És hol van itt a koporsó ? - nézett körbe a szobába .
Hirtelen kirobbant belőlem a nevetés . Hangomra Bella ismét felém fordult , így engem tüntetett ki figyelmével . Sértetten nézett rám , amiért kinevettem .
-Nincs koporsónk . - csóváltam a fejem még mindig nevetve .
-Akkor még is mibe alszotok ? - értetlenkedett .
Mintha csak én lennék . Én is hasonló képen reagáltam , amikor meg tudtam .
-Mi nem alszunk .
-Soha ? - kerekedtek ki szemei .
-Soha . - vigyorogtam .
-És miért nem ?
-Mert nem bírunk . A vámpírok soha nem fáradnak el . Legfeljebb csak agyilag lehetünk fáradtak . - vigyorodtam el .
-Aha . - jött a tömör válasz .
-Szóval . Nem alszotok . Nem mehettek napsütötte időben emberek közé . Gyönyörűek vagytok . Vörös a szemetek . Fehér a bőrötök , és jéghideg . - sorolta fel , amit eddig tudott .
-Igen . Levegőre sincs szükségünk . A hallásunk és látásunk tökéletes . Erősek vagyunk , és gyorsak . - bővítettem ki a mondandóját .
-Hűha . - vakarta meg a fejét .
Néma csendbe burkolóztunk , mindenki a maga gondolataiba merült . Bella kifelé nézett az ablakon , és emésztgette a hallottakat .
-És mikor kerül erre sor ? - nézet ismét rám .
-Mire ?
-Hát hogy vámpír legyek .
-Azt pontosan nem tudom .
Halk lépteket hallottam . Demetri megállt az ajtó elött .
-Gyere be Dem . - sóhajtottam .
Demetri bedugta a fejét az ajtón , és kajánul vigyorgott .
-Honnan tudtad , ki az ? - nézett Dem-re. Mosoly jelent meg az arcomon .
-Az illata alapján , és a léptei zaján . - feleltem .
-Na .. mindent megbeszéltetek ? - jött beljebb Demetri .
A kanapé felé indult , amin mi ücsörögtünk . Bella szíve hirtelen gyorsabban kezdett verni , és zihálva vette a levegőt . Kicsit hátrébb csúszott a kanapéba .
Mikor felfogtuk a reakciója okát , én csak fintorogtam , Demetri pedig elégedetten elvigyorodott.
-Nyugi , nem vagyok éhes . - emelte fel a kezeit . A nyugtatása nem nagyon hatott Bellára . Ugyan a zihálása - ami már majdnem fuldoklás volt - csillapodott , de a szíve még mindig hangosan döngette a mellkasát .
-Jól van . Akkor nem megyek közelebb . - sóhajtott megadóan , és az ágy szélére telepedett . Bella elengedte magát , és vissza süppedt a kanapéba .
-Miért is vagy itt ? - kíváncsiskodtam .
-Jah , igen . Csak azért jöttem , mert Aro hívat . Beszélni szeretne veled . - adta át az üzenetet .
-Rendben , akkor megyek . - ugrottam talpra . Megindultam az ajtó felé , ekkor Bella megszólalt .
-Vissza jössz ? - kérdezte rekedt hangon . Hátra fordultam , és aprót bólintottam . Megkönnyebbülten sóhajtott , és halványan elmosolyodott .
Gyorsan száguldottam le a lépcsőn , a nagy terembe . Mester a trónon ült , Janenel beszélgetett . Jöttömre felém kapták fejüket . Aro nyájasan elmosolyodott .
-Hívattál , Mester ? - lépkedtem közelebb .
-Igen . Sikerült elmondanod mindent Bellának ? - tért a lényegre .
-Igen .
-És hogy fogadta ?
-Viszonylag jól .
-Csodás - tapsikolt vidáman -, akkor már ma átváltoztathatjuk .
-Ma ? Biztos , hogy ez jó ötlet ? Nem kéne neki még adni pár napot , amíg feldolgozza ? - kérleltem Arot .
-Nem igazán . Szívesen megkapná azt a pár nap haladékot , de ma hívott Eleazer barátom . Ő és családja vendégségbe jönnek . És Eleazer képes másik különleges képességét behatárolni . Így jobb minél előbb átváltoztatni . - örvendezett .
-De .. -kezdtem volna , de Aro szigorú pillantása belém folytotta a szót .
-Semmi de . A lány ma fog átváltozni . Meny , és mond el neki . Kapsz egy órát . Aztán pedig Jane , vagy Demetri átváltoztatja . - intett Aro .
-Igen , Mester . - hajoltam meg , és vissza siettem Bella szobájába . Nagy robajjal robbantam be a szobába . Bella még mindig ott volt , amikor kimentem innen . A kanapé végén , török ülésben. Én is vissza siettem , és leültem ugyan úgy .
-Uhh . -kapott a szívéhez . Nem értettem , hogy miért ijedt meg .
-Megijedtem . Hirtelen kerültél ide . - lihegett .
-Sajnálom . Siettem .
-Most akkor mi lesz ? - kérdezte szomorúan .
-Még ma át leszel változtatva . -hajtottam le a fejem csüggedten .
-Már ma ?
-Igen . A Mester ragaszkodik hozzá . Sajnálom . Pedig próbáltam haladékot kérni . - hadartam gyorsan .
-Semmi baj . Nem te tehetsz róla Clar . - mosolygott kedvesen .
-Kérdezhetek valamit ?
-Eddig is azt tetted . - nevettem fel . Bella is felkuncogott .
-Te fogsz átváltoztatni ? - harapdálta alsó ajkát .
-Nem . - ráztam meg a fejem .
-Miért nem ? Akkor ki fog ?
-Azért nem én , mert nem bírnák leállni . Félő lenne , hogy megölnélek . Ezért vagy Jane , vagy pedig Demetri fog . De van egy olyan érzésem , hogy Demetri fog . - kuncogtam fel .
-Ezt honnan veszed ? - húzta fel szemöldökét .
-Vak vagy ? Nem láttad , hogy nézett rád ? Nagyon tetszel neki . - mosolyogtam .
-Hát nem is tudom .. nem vettem észre . -fintorgott .
-És pontosan mikor fogtok átváltoztatni ?
-Nem tudom . - hazudtam . Nem akartam , hogy a következő egy órában ideg roncs legyen , a félelem miatt . Jobb lesz váratlanul .
-Ez lesz az én szobám ? - nézett körbe a halványkék árnyalatú helyiségen . Úgy láttam , hogy tetszik neki ez a szoba szín . Régebben ez a szoba Janeé volt , de unalmassá vált neki , ezért egy másikba költözött .
-Igen . Tetszik ? - kérdeztem .
-Nagyon . - bólogatott hevesen . Szemei végig pásztázták a szobát .
-De ha valami nem tetszik , nyugodtan átrendezheted . Aro biztos meg engedi majd .
-Ki az az Aro ?
-A Mester . A mi fajtánknál mi vagyunk az uralkodó család . Aro és fívérei alkották a törvényeket , és tartattják be azokat . - meséltem tovább .
-Szabályok is vannak ?
-Igazából csak egy lényeges szabály van , amit szigorúan be kell tartani . Nem szabad felfednünk a kilétünket embereknek . Különben az emberre vagy halál , vagy pedig vámpír élet vár . A szabály szegő vámpírra halál . - magyaráztam fagyosan .
-Nem is olyan bonyolult .
-Tényleg nem . - mosolyogtam .

Az idő gyorsan telt . Arra eszméltem fel , hogy Demetri ismét jön . Nagyot sóhajtottam , már kezdtem hozzá szokni Bella illatához , és a fájdalmasan kaparó érzéshez a torkomban .
-Gyere be . - motyogtam . Az ajtó résnyire nyílt , amin Dem dugta be a nagy kíváncsi fejét .
-Itt az idő . - somolygott . Ajkaimat lebiggyesztettem , és felkeltem a helyemről .
Bella rémülten nézett rám .
-Mihez van itt az idő ? - értetlenkedett , közbe mellém lépett .
-Ahoz , hogy átváltozz . - jött beljebb Demetri .
-M..Már ? Ilyen hamar ? - dadogta .
-Igen .
Lehunyta szemeit , és nagy levegőt vett . Percekig csak állt , aztán felnyitotta a szemét , és Demetrire nézett .
-Rendben . Hogy csináljuk ?
-Feküdj le az ágyra . - utasította Demetri . Bella engedelmesen az ágyhoz lépett , és a hátára feküdt .
-Jobb lesz , ha én ki megyek . - fordultam az ajtó felé .
-Várj . Miért ? - szólt utánam Bella .
-Mert nem tudnám magam türtőztetni . Sajnálom . Majd még vissza jövök . - indultam el .
Kisuhantam a szobából , bent hagyva őket . A nagy terembe mentem , út közben találkoztam Melanieval .
-Nahát . Hallottam a jó tettedről . - gúnyolódott Melanie , miközben elhaladtam mellette . Azonnal megtorpantam , és felé fordultam .
-Én legalább valami jót és hasznosat is teszek . Nem úgy , mint te . - néztem rá megvetően . Melanie felhorkant szavaim hallatán .
-Tudod , nagyon kép mutató vagy . Nem rég elítéltél azért , amiért "miattam" jutottál erre a sorsra . És most te is ezt tetted . Mást ítéltél minden jog nélkül egy ilyen életre . - vágta a képembe .
-Annyi a különbség , hogy én a haláltól mentettem meg . Míg te elvetted tőlem az életet . A lehetőségeket . Te miattad vagyok most az , ami . - - üvöltöttem a képébe .
-Te is tudod , hogy csak a dolgomat tettem . - emelte fel Ő is a hangját .
Hangosan fel nevettem . Legszívesebben letéptem volna a fejét .
Ám ekkor egy egyre halkuló szív dobogására figyeltem fel . A halkan dobó szív tulajdonosa - Bella - halkan felnyögött .
A nevetésem abba maradt , és azonnal a hang felé vettem az irányt . Melanie utánam eredt . Berontottam az ajtón , és láttam , ahogy Demetri egyre nagyobb hévvel szívja Bellából ki az életet .

/Conrad szemszöge/

-Ezt most komoly ? - nyögtem fel fájdalmasan .
-A lehető legkomolyabb . - bólogatott előttem kobold hugom .
-Semmi kedvem sincs iskolába járni . - morogtam , és a kanapéra vetettem magam .
-Pedig jönni fogsz . Fent kell tartani a látszatot . - erősködött Alice. Tudtam , hogy hiába próbálok meg tiltakozni , nem mennék vele sokra . Kénytelen leszek bele menni .
-Szuper . Akkor hétfőn kezded a sulit . - ugrándozott örömében .
-Alice. Még nem mondtam igent . - forgattam meg szemeimet .
-De láttam , hogy igent mondasz . - nevetett fel vidáman .
-Szuper . - ragadtam meg a távirányítót morcosan . Bekapcsoltam a tévét , és az adók között kezdtem váltogatni .
-Most megyek . Jazz vadászni szeretne . Szia . - csilingelte , azzal eltűnt az emeleten .
-Mi ez a rossz kedv tárgya már megint ? - huppant le mellém Em .
-Az , hogy itt vagy . - dörmögtem .
-Szóval hiányoztam . Hát öcsi , nekem is hiányoztál . - veregetett hátba Em . Olyan erősen csapott a hátamra , hogy ha nem lettem volna vámpír , biztos , hogy eltört volna az összes bordám .
Em kikapta a kezemből a távirányítót , és meccs után kutatott .
-Emmet . Ha nem vetted volna észre , épp tévét néztem . - dörrentem rá .
-Nem úgy tűnt . Inkább csak csatorna váltogató valaminek látszott . - rötyögött fel .
-Talán ha nem kapok ki a kezemből a távirányítót , találtam volna valami csatornát , amit nézhettem volna . - magyaráztam lassan , mintha egy fogyatékosnak beszélnék . Emmet esetében ez se volt kizárható .
-Késő bánat , eb gondolat . - vigyorodott . Aztán már nem nagyon figyelt rám , mert a Tv-ben talált egy meccset . Úgy láttam , hogy most úgy se venné észre ha lelépnék , ezért kihasználtam az alkalmat , és felmentem a szobámba . Be kapcsoltam a hifit , és a kanapén végig dőltem . Hallgattam a zenét , és igyekeztem nem gondolni semmire .
Gondolat menetemet egy kopogás zavarta meg .
-Menny innen Alice . - morogtam .
-Nem Alice vagyok. - nevetett fel Carlisle .
-Bocsi . Gyere be . - szabadkoztam , közben pedig felültem . Carlisle lépett be a szobámba . Kicsit fura volt , mert amióta itt lakok velük , ritkán jött be hozzám beszélgetni . Folyton a kórházba van .
-Sajnálom , azt hittem Alice az .
-Mit követett el Alice , hogy látni se akarod ? - nevette el magát Carlisle .
-Rávett , hogy mennyek suliba . - fintorogtam .
-Oh . Értem .
-De te miért keresel ? - tereltem a témát , mielőtt még jött volna a sajnálás .
-Tulajdon képen csak át szerettem volna adni az iratokat . Mától hivatalosan is Conrad Cullen vagy . - nyújtott felém egy köteg papírt . Elvettem a papírokat , és gyorsan végig néztem . Anya könyvi kivonat , jogosítvány, személy igazolvány , és még sok más fontos irat , ami kellhet .
-Köszönöm . De minek nekem jogosítvány ? Hisz nincs kocsim . És nem tervezem , hogy mostanában veszek .
-Oh . Hát a biztonság kedvéért . - mosolygott sejtelmesen .
-Hát jó . Ha te mondod . - vigyorogtam . Felálltam , és a papírokat az asztalomra helyeztem .
-Hát akkor megyek is . Csak ennyit akartam . Szia . - lépett ki a szobából . Pár perc múlva hallottam , ahogy a fekete Mercedes kocsija halkan dorombolva életre kel , aztán ki hajt a bekötő ösvényen .
Vissza támolyogtam a bőr kanapémra , és fájdalmasan felnyögtem .
Uhh , két nap , és suli . Maga lesz a pokol . Hogy fogom túl élni ? - kérdeztem magamtól .
Hallottam , ahogy Alice és Jazz megjött a vadászatból . Jobbnak láttam , ha elmegyek , mielőtt a pöttöm Alice rám talál , és valami lehetetlen kéréssel áll elő .
Halkan kiugrottam az ablakomon , közbe eldöntöttem , hogy vadászok egyet . Utoljára úgy is egy hete voltam .


Jól lakottan dőltem el hátra a füvön . A nap sugarai vissza verődtek fehér bőrömről .
Három szarvast vadásztam le . Csak úgy lötyög a hasamban a sok vér . Halk lépteket hallottam . Azonnal felültem , és a hang irányába kaptam a fejem .
-Mit akarsz Alice ? - dőltem ismét hanyatt . Néha már az agyamra megy .
-Mivel láttam , hogy nem mostanában jössz haza , ezért gondoltam utánad jövök , hogy szóljak , vásárolni megyünk . - visított lelkesen .
-Én nem megyek . - jelentettem ki határozottan .
-Dehogynem . Hisz pont azért megyünk , hogy neked legyen cuccod a suliba . - méltatlankodott , és a fűbe huppant mellém .
-Van elég ruhám .
-De nem elég . - húzta gonosz vigyorra a száját .
-Ahh . Lenne értelme tiltakozni ? - sóhajtottam fel .
-Az ég világon semmi . - pattant fel boldogan .
-Akkor mennyünk . - álltam fel én is .
-Jaj . Ne vágj már mindenhez ilyen képet . Nem fogsz bele halni .
-Téged ismerve ? Még az is megeshet . - nevettem fel , és futásnak indultam . Alice könnyen beért. Három perc múlva már a ház melletti kis folyón ugrottunk át .
-Hova siettek ennyire ? Csak nem randira ? - vigyorgott Em szokásához hívően , miközben beléptünk a nappalin .
-De . Honnan tudtad ? Most lebuktunk . -húztam a számat .
-Tudtam . Tudtam én . Jasper - üvöltött fel -, lenyúlták a csajod . Én mondtam , hogy tartsd rövid pórázon . -röhögcsélt Em .
-Emmet Cullen . Ha nem szeretnél még egy asztalt vásárolni Esmeének , akkor legyél szíves , és kímélj meg az ilyen megjegyzésektől . Különben Esmeé haragjával kell szembe nézned . - fenyegetőzött Alice .
-Hu . Most megijedtem .
-Nagyon helyes . - szóltam közbe én is .
-Tulajdon képen hova mentek ? - kérdezte Jasper .
-Vásárolni . Jössz te is ? - tapsikolt Alice .
-Köszi , de most ki hagynám . - vonult vissza Jasper .
-Áruló . - kiabáltam utána .
-Bocsi Conrad . De még élni szeretnék . - szólt vissza Jazz nevetve .
Alice durcásan össze fonta karjait .
-Miért nem jön el velem soha senki vásárolni ? - kérdezte mérgesen .
-Lehet hogy azért , mert kicsit túlzásba viszed , és minden létező boltba bemész . - szólt közbe Emmet .
-Akkor találok mást , aki elkísér . - szaladt fel az emeletre .
-Hát Conrad , nem irigyellek . - kuncogott idióta bátyám a kanapéról .
-Én se magam . - huppantam le az egyik fotelbe .
Emmett még mindig meccset nézett , és nekem nem volt sok kedvem meccset nézni . Így nem igazán figyeltem semmire . Egyszer csak Alice jelent meg a lépcső alján , Rosalie és Edward kíséretében .
Hát ez remek !
-Mehetünk ? -táncolt oda Alice .
-Mennyünk . - füstölögtem Alice néha olyan ünnep rontó tud lenni .
-Nekem mondod ? -fintorgott Edward . Legalább van valaki , aki egyet ért velem , hogy Aliccel a váárlás , felér egy kínzással .
Ed képét elnézve , ő is hasonló képen vélekedett Alice terveivel kapcsolatban , ellentétben Rosalieval , aki teljesen bezsongott .
Csak tudnám , hogy vette rá erre Edwardot .
-Ne akard tudni . - sóhajtott fel , miközben a Volvo volán mögé ült . Én mellé ültem , míg a csajok hátul fészkelték be magukat . Az egész utat lelkesen végig csacsogták , hogy ki mit szándékozik venni . Még hallgatni is fárasztó volt.
Fél óra múlva megérkeztünk a Port Angelesi Plaza parkolójába . Amint leállt a motor , a lányok szinte ajtóstul vágódtak ki a kocsiból . Lelkesen tipegtek a bejárat felé , míg mi csak csendben kullogtunk mögöttük , bele törődve , hogy több órányi hosszas vásárlásba nézünk elébe .
A vásárlás - mint sejtettem - borzalmas volt . Alice próbababának használt . Minden gönccel szó szerint betuszkolt a fülkébe , hogy próbáljam fel .
Pedig szerintem nagyon jól tudta , hogy fog állni a ruha .
Öt és fél órás vásárlás után "fáradtan" battyogtunk a parkoló felé . Közbe megfogadtam , hogy soha többet nem megyek el vele vásárolni .
-Te csak azt hiszed . - kuncogott halkan Ed .
-Mit hisz kicsoda ? - kérdezték a lányok egyszerre .
-Senki semmit . - válaszoltam gyorsan , mielőtt Edward megszólalhatott volna .
A haza út számomra csendbe telt . Ugyan ez már nem mondható el a csajokról .
Haza érve természetesen most is , mint mindig Emmet várt .
-Hűha . Túl éltétek ? - nézett Edre és rám .
-Hát fogjuk rá . Mivel még itt vagyok , ezért még élek .
Emmet még mondott valamit , de nem nagyon figyeltem rá . Alice szemei a távolba meredtek , mintha nem itt lenne , hanem valahol nagyon messze . Rá jöttem , hogy épp látomása van . Hirtelen mosoly terült szét az arcán .
-Mit láttál ? - kérdezte Jazz , és hátulról átkarolta feleségét , aztán a nyakába puszilt .
-Tanyaék . Olaszországba mennek , de lötte még ide is benéznek . - mosolygott Edwardra .
-Szuper . - nyögött fel Edward , aztán felfutott az emeletre .
-Ennek meg mi baja ? - böltem után ujjammal .
-Tanya . Nem kedveli éppenséggel . -világosított fel Emmet .
-Aha . És miért nem ?
-Mert Tanya teljesen belé van zúgva . - dörmögte a nagy medve .
Nem értettem , hogy akkor mi a probléma .
-Ha nem baj , én fel megyek most a szobámba . - lépkedtem felfelé , aztán bevágódtam a szobámba , és a megszokott unalommal teli perceimet éltem .
Órák óta gondolkodhattam , amikor kopogást hallottam .
-Gyere be .
Alice berobbant , és mint egy tornádó elém viharzott , és pattogott mint egy labda .
-Megjöttek . Öt perc , és itt vannak . - mondta szökdécselve .
-Kik ?
-Hát Tanyaék . Gyere , mindjárt itt vannak .-húzott fel a kanapéról . Megadóan követtem le a nappaliba , ahol már mindenki lent volt . Alice Edward mellé állított , ő pedig Jasper mellé ment , és átkarolta . Két perc múlva hallottuk , ahogy egy kocsi lelassít , és befordul a bekötő ösvényen .
Négy ajtó nyitódott , és csapódott egyszerre .
Kopp-kopp-kopp .
Carlisle az ajtóhoz lépett , és beengedte a számomra ismeretlen vendégeket .
-Szia Carlisle . - hallottam meg egy kedves női hangot .
-Szervusz Tanya . Gyertek be . - szélesre tárta az atót , és öt idegen vámpír lépett be rajta . A szemeik alapján ők is vegetáriánusok voltak .
-Szia Edward . - köszönt ugyan az a hang Edwardnak , és a hozzá tartozó személy Edwardhoz szaladt , és szorosan megölelte . Ő habozva vissza ölelte .
-Szia Tanya . - tolta el magától . Látszott rajta , hogy nem éppen kedveli a csajt .
-Barátaim , be mutatom nektek Conradot . - intett felém Carlisle .
-Szia , Tanya vagyok . - jött oda , és kezet fogott velem . A szemei megcsillantak , és jó alaposan végig mért . Gondolatba felnyögtem , és imádkoztam , hogy nem fog rám mászni . Aztán mindenki sorba bemutatkozott . Irina elég fagyosan méregetett , de nem törődtem vele . Carmen nagyon hasonlított Esmere . Ugyan olyan kedvesen , és szeretet teljesen beszélt . Eleazer is nagyon kedves volt , és Kate is .
Miután megejtettük a nagy bemutatkozást , leültünk a nappaliba , és beszélgettünk . Legalábbis ők beszélgettek , én pedig hallgattam őket . Tanya szorosan mellém ült , és a kezeit - mintha észre se venné mit csinál - a lábamra csúsztatta , és ott is hagyta .
Annyit tudtam kivenni az egész beszélgetésből , hogy két nap múlva indulnak a Volturihoz meglátogatni Arot . Úgy gondolták , hogy előtte beugranak ide is , mivel régen látta már Carlislet.
Unottan hallgattam a beszélgetésüket .
-At hiszem , hogy én most fel megyek a szobámba . Persze csak ha nem baj . - néztem a vendégekre .
-Persze . Menny csak . -mosolygott Carmen .
Tanya kezét udvariasan lesöpörtem a lábaimról , és felmentem a szobámba .
Szuper . Egy újabb nem kívánatos személyre tettem szert .
-Bejöhetek ? - nyitott be Tanya .
-Már bent vagy . -tértem ki a válasz elől . Halkan becsukta maga után az ajtót , és mellém telepedett a kanapéra .
-Van barátnőd ? - kérdezte minden kertelés nélkül .
Istenem , miért én ?
-Nincs .
-Aha . Mióta laksz Carlisleékkal .Mert eddig soha nem láttalak velük .
-Lassan három hete .
Tanya közelebb jött , így a karunk össze ért .
-Nagyon jóképű vagy . - dorombolta , mint egy kiscica .
-Aha . - jött a tömör válasz . Aztán minden gyorsan történt . Tanya az ölembe fúrta magát , a száját pedig rá tapasztotta ajkaimra , és szorosan átkarolt , hogy ne tudjam ellökni magamtól .

8.fejezet

Nos , nos , nos :D Három órámba tellett , mire leírtam , és kitaláltam . Remélem tetszeni fog . Szerintem kicsit hosszabb lett , mint a többi . Viszont izgisebb is ;) Szóval , ha elolvastátok a fantáziám szülöttjét , dobjatok komit .
Na , de most szépen olvassatok . :D Remélem tetszeni fog .
Puszi:Trixy




/Conrad szemszöge/

Miután az erdőbe szaladtam , semmi máshoz nem volt kedvem , mint pusztítani .
Ezt egyszerűen nem hiszem el . Ez biztos félre értés . Nem halhatott meg . Az nem létezik .

Csak trappoltam az erdőbe , és közben egy egy utamba kerülő fán vezettem le a feszültséget .
Csak mentem , minden cél , és egyéb nélkül . Valahogy nem tudtam elhinni azt , amit néhány perce hallottam a tévében . Elméletben négy napja tűnt el . Akkor talán négy napja történt a baleset ?
Azt nem hiszem .

Istenem , minden az én hibám . Ha vele megyek , vagy rábeszélem , hogy együtt menyünk , most nem lenne ez . És még is hogy lehet az , hogy a szülei előkerültek ? Csak így , váratlanul ?

Már vagy fél órája biztos irtottam az erdőt , amikor valami bűz csapta meg az orromat . Kellemetlenül facsarta az orrom . Egy fintor kíséretében megtorpantam , ezzel egy idejűleg az izmaim megfeszültek . A bokrok közül egy hatalmas farkas lépett ki . Rám morgott , és fenyegetőlen közelített felém . Válasz kép az én torkomból is morgás tört elő , és támadó testtartást vettem fel . Újabb társaságra tettem szert . Két másik farkas csatlakozott hozzánk . Az egyiknek homok színű volt a bundája , és jóval alacsonyabb volt a másik kettőnél . A másik rozsda barna bundájú magasabb volt még a feketénél is , így arra a következtetésre jutottam , hogy ő az alfa hím .

Megfontoltan közelítettek felém , már csupán száz méter választott el tőlük . Ekkor figyeltem fel a levelek zörgésére , és az ismerős illatra . A farkasok oda kapták a fejüket , és én is követtem a pillantásukat .
-Várjatok .- kiáltott fel ijedten Alice , és a mellette lévő Edward . Kétszáz méterre álltak tőlem . A farkasok morogtak egyet , aztán Edward nyitotta beszédre a száját .
-Ő velünk van -jelentette ki .
-Igen . Csupán nem rég érkezett , és nem tudott rólatok , és a határról . -magyarázta ismét . Nem értettem , hogy még is kinek , vagy minek beszél , hisz Alicen kívül senki nem beszélt , és ő is csak annyit mondott , hogy várjanak .
-Conrad , gyere vissza . - intett Alice . Vissza néztem a farkasokra , és hátrálni kezdtem , közben le nem vettem a szemem a farkasokról .
Mikor Alice mellé értem , kicsit lazítottam merev testtartásomon . De még mindig nem értettem, hogy ki a fenének beszélt Edward .
-A farkasoknak . - válaszolt a kimondatlan kérdésemre , és szélesen mosolygott .
-Gondolat olvasó vagy ? - esett le az állam . Talán nem ez a legjobb hely , és idő arra , hogy megtárgyaljuk a képességeiket , de ezen nagyon megütköztem . Tehát hallotta minden egyes gondolatomat .
Halkan kuncogott , és bólintott egyet.
-Tulajdon képen milyen határról zagyváltatok az elöbb ? - kérdeztem értetlenül , és a farkasok , és köztük kapkodtam a pillantásomat .
-Majd elmeséljük . Ez hosszú történet . Ha már eléggé kiritkítottad az erdőt , gyere haza , és elmeséljük . - csilingelte Alice .
A farkasok felmordultak , mire Edward csak bólintott egyet . Lassan hátráltak vissza oda , ahonnan jöttek . Aztán már csak annyit hallottam , ahogy a nagy mancsok szinte hallhatatlanul dobbannak a talajon .
-Szóval mehetünk ? - fordult felém Edward . Aprót bólintottam , és vissza indultunk a Cullen házhoz .
-Valamit nem értek . - mormoltam futás közben .
-És mit ? - kérdezte Alice .
-Hogy találtatok meg ?
-Nem volt nehéz . Teljesen eltűnt a jövőd . Aztán Edwardal eljöttünk megkeresni , és meghallotta a gondolataidat . - magyarázta . A szemeim kitágultak . Azt hittem , hogy ki esnek a helyéről .
-Hogy érted , hogy eltűnt a jövőm ? - értetlenkedtem .
-Úgy ahogy mondtam . Ez a különleges képességem . A jövőbe látok . De nem látok mindig mindent . Csak akkor , ha a személy eldöntött valamit . Az embereket nem látom olyan tisztán , mint minket , vámpírokat . A vérfarkasokat pedig egyáltalán nem látom .
-Ahha . Szóval te a jövőbe látsz , Edward pedig gondolat olvasó . Van még valami ?
-Jasper manipulálni tudja mások érzéseit . Emmett pedig hihetetlenül erős . -tájékoztatott Alice buzgóan .
Ez ám a tehetséges család .
Az út hátra lévő részét csendben tettük meg . Jó messze elkószáltam. Gondolataimba vissza kúsztak azok a képek , amiket a tévében láttam . Még mindig nehezen fogtam fel , mi is történt . Leginkább saját magamat hibáztattam mindenért .
-Megtennéd , hogy abba hagyod ? -förmedt rám Edward .
-Nem . Szállj ki a fejemből . - mormoltam kicsit durvábban , mint szerettem volna .
-Szeretnék . De elég hangosan üvöltesz . És elég nehéz .
-Rendben . Igyekszem . - sóhajtottam , miközben a fák közül léptünk ki . A bejárati ajtón Emmet robbant ki , és ránk vigyorgott .
-Na mi az ? Életbe maradtál ? - dörmögött hangosan a nagy medve .
-Hát nem tudom . Úgy látod ? - vontam fel a szemöldököm . Ekkora idiótával még nem találkoztam , de komolyan . Megkérdezi a nyilvánvaló dolgot .
Edward köhécselve felnevetett , valószínüleg a gondolataim hallatán .
-Ez meg min nevet ? -fordult Em Edward felé .
-Azon hogy idióta vagy . - kuncogtam fel . Emmet sértet képet vágott , és a karjait össze fonta , mint egy durcás kisgyerek .
-Ez fájt . Nem ezt vártam tőled . -duzzogott Emmet .
-Majd elmúlik a fájdalmad . -vigyorogtam . Alice nevetve szaladt be a házba , mi pedig követtük . Rosalie a lépcső alján kuporgott , Jasper pedig épp tévét nézett . Nem úgy nézett ki , mint akit nagyon érdekel a műsor . Alice oda táncolt , és az ölébe fúrta magát . A duzzogó Emmet lehuppant az egyik fotelbe . Esme egy újságot lapozott . Edward eltűnt az emeleten , én pedig a szobámba indultam , hogy gondolkodni tudjak . Úgy sem lettem volna most szórakoztató társaság .
-Már is lelépsz ? - csipkelődött Emmet .
-Nagyon úgy néz ki .
-Talán büdösek vagyunk ? - szagolta meg magát Emmet . Edward az emeletről nevetett , Jasper pedig halkan rötyögött .
-Rád férne egy fürdés , az már biztos . - mosolyogtam én is .
Eltűntem az emeleten , ott hagyva Emmettet , és az idióta megjegyzéseit . Nem voltam olyan hangulatba , hogy most vele társalogjak .
Tulajdon képen semmilyen hangulatba nem voltam . Csak ültem , és néztem ki a nagyvilágba , bambán , érzelmek nélkül .
A fejembe ezer meg ezer kérdés harsogott fel egyszerre , de egyikre se tudtam a választ . A legtöbb kérdés persze Clarrel volt kapcsolatos . Kizárt dolognak tartottam , hogy meghalt . Nem akartam elfogadni a tényt , hogy végre rátaláltam a szerelemre , és ugyan olyan gyorsan ahogy jött , el is ment . Mintha kiszállt volna belőlem az élet . Rég nem dobogó szívem szilánkokra tört , és már soha nem lesz egyben . Bármit megadnék érte , ha újra velem lehetne Clar . Ha újra látnám gyönyörű szemeit , ahogy elpirul . Amikor megjelenik a kis ránc az orránál , amikor mérges . Ha hallhatnám a nevetését . Ha érezhetném puha és forró érintését . Bármit megadnék érte .
Az arcomat a tenyerembe temettem , és önostorozásba kezdtem . Ha akkor nem hagyom elmenni egyedül , még itt lehetne . Ha várt volna pár napot , minden megoldódott volna .
Hallottam , ahogy Jasper fájdalmasan felnyög a nappaliból .
-Meg tennéd Conrad , hogy abba hagyod ? Legalább öt percre . - nyöszörgött Jazz .
-De ha egyszer nem megy ? - suttogtam a tenyerembe . Hirtelen egy nyugalom hullámot éreztem , és abban a pillanatban mintha az összes fájdalmamat elfújták volna . Sóhajtottam egyet , és lassan felkeltem a kanapéból . Az ablakhoz léptem , és onnan figyeltem , ahogy a felhők úsznak az égen . A nap lemenőben volt . Utolsó sugarai vörösre festették az éget , és a felhőket . Gyönyörű volt . Lassan kúszott le a Nap az égen , hogy átvegye a helyét a sötétség . Ugyan csillagok nem voltak az égen a felhők miatt , mégis gyönyörű volt az égbolt .
Most mit csináljak ? Maradjak itt , vagy járjam a magam útját . Ha itt maradok , csak nyűg leszek a nyakukon . Ha elmegyek , teljesen magányos leszek , amilyen mindig is voltam .
Nagyot sóhajtottam , miközben megszületett a döntés . Hirtelen kivágódott az ajtó , és mint egy tornádó viharozott be a szobába Alice . A nyakamba vetette magát , amitől hátra dőltem magammal rántva őt .
-Annyira örülök , hogy maradsz . Isteni lesz bátyus . - nevetett boldogan , és arcon puszilt . Én is halkan felnevettem , és örültem annak , hogy ha más nem is , de Ő legalább örül annak , hogy maradok .
-Jasper . Ezt nézd meg . Lenyúlják a csajodat . - dörmögött Emmet az ajtóból . Jasper mellette termett , és ledöbbenve nézett ránk .
-Hát öcsi , ha meg akarod tartani a csajod , bele kell húznod . - veregette meg Jazz hátát , aztán nevetgélve eltűnt .
Alice leszállt végre rólam , és dühösen indult az ajtó felé . Elhaladva Jasper mellett lágy csókot lehelt szájára , aztán Emmet után vetette magát .
-Azt hiszem , Emmet most meg kapja a magáét . - nevettem fel , miközben én is felálltam .
-Az biztos . - helyeselt Jazz . Pár pillanat múlva hallottuk , ahogy Emmet a dohányzó asztalon landolt , ami nem bírta el a súlyát , így megadta magát .
-Megyek , leállítom Alicet . Még a végén szét veri a berendezést . - kuncogott Jazz . Aztán eltűnt az ajtóból , hogy ismét kettesbe legyek a gondolataimmal .
-Hármasba . - röhögött fel Edward .
-Nem . Ha kiszállnál a fejemből , akkor édes kettesbe lehetnénk . - kiáltottam át . Vissza ültem a kanapémra , és már a jól megszokott gondolataimba merülve néztem ki az ablakon , a sötét tájat kémlelve .

/Clar szemszöge /

Két hete , hogy vámpír vagyok . Két nyomorúságos hét . Hogy miért ? Először is , volt egy személy a kastélyba , akivel minden nap találkoztam , pedig próbáltam elkerülni . Nem éppen a kedvenceim közé tartozott , ezért már csak a saját érdekében is kerültem , mint macska a forró kását .
A második nyomorom indoka pedig a hiány érzet volt . Hiányoztak a szüleim , és Conrad . Még csak két hete , hogy mindenki úgy tudja , halott vagyok , de már most úgy érzem , hogy nem bírom ki tovább . Minden egyes másodpercben azon agyalok , hogy tudnánk újra találkozni .
És ha ez még nem lenne elég , az érzelmi világom teljesen a nulla és a minusz egy között van . Mindenki árgus szemekkel figyeli minden rezdülésemet , amióta Melanira támadtam .
Egy hete annyira kihozott a sodromból , hogy nem tudtam magam türtőztetni , és neki ugrottam.
Nem tehettem róla , de nem bírtam megálljt parancsolni magamnak . Azóta nem nagyon mernek egyedül hagyni , hátha valami ostobaságot követek el . Az volt Melani szerencséje , hogy Demetri pont akkor jött be a szobámba , és azonnal leráncigált róla . Pedig már csak egy kicsi hiányzott ahoz , hogy darabokra aprítsam , és egyesével égessem el a darabjait . Amilyen állapotban voltam , biztos vagyok benne , hogy örömömben körbe körbe ugrándoztam volna a halotti máglyát , és daloltam volna .
-Clar , figyelsz te rám ? - háborodott fel Heidi . Gyorsan megráztam a fejem , és a tekintetem rá emeltem . Durcásan karba fonta kezeit melle elött . Már csak az hiányzott az összképhez , hogy a földhöz vágva hisztizzen , mint egy öt éves kisgyerek .
-Persze . - füllentettem .
-Akkor ? Jössz velem ? - csillantak meg a szemei .
-Hova is ? - értetlenkedtem .
-Ja . Nagyon figyeltél . - morgott .
-Hát vacsiért . Elkísérsz ? Neked nem kell enned , csak kísérj el . - nézett boci szemekkel . Már épp azon voltam , hogy egy határozott nemmel utasítsam vissza , de ekkor olyan kiskutya szemeket vágott , hogy megsajnáltam . A szája lefele görbült , és a széle remegett , mintha sírni akarna .
-Rendben . De én nem eszek . - jelentettem ki határozottan , aztán a fürdőbe vetettem magam .
-Imádlak . Fél óra múlva gyere le . Meg várlak . Siess . -kiabált utánam .
A zuhanyzó elé álltam , és lassan lehámoztam magamról a szürke köpenyemet .
Halk puffanással ért földet , aztán a zuhanyzó alá léptem . Meg engedtem a forró vizet , és hagytam , hogy végig folyjon jéghideg testemen . Tíz perc múlva már egy szál törölközőbe álltam a szobámba , és valami ruha után kutattam . Heidi mesélte , hogy amikor vadászni megy , mindig kihívóan öltözik fel , ezzel is csalogatva a zsákmányt. Így hát egy falatnyi miniszoknyát húztam , és egy bordó színű eléggé kivágott felsőt . Derékig érő hajamat copfba kötöttem fel . Felhúztam egy hosszú szárú , tűsarkú csizmát , és egy mini kabátot . Vissza siettem a fürdőbe , és betettem a kontaktlencséket , mivel még mindig ott bujkált szememben a vörös árnyalat . Végig nézve magamon elégedetten mosolyodtam el .
Mosolyogva siettem le a terem elé . Leérve egy toporzékoló Heidivel találtam szembe magam . Mikor leértem , abba hagyta a lábával a türelmetlen dobolást , és alaposan végig mért .
-Ez tökéletes lesz . - jelent meg egy széles vigyor az arcán .
Én is alaposan végig mértem . Rajta is mini szoknya volt , egy sötét lila , testhez álló topp kíséretében . Rövid szárú tűsarkút húzott az összeállításhoz . A topp felett egy elég vékony fekete bőr dzsekit húzott . Ugyan nem volt szükségünk rá , mert nem fáztunk , de így volt jó az összeállítás .
-Na gyere . - húzott kifelé . Elhaladva a pult mellett Gianna mosolyogva oda köszönt nekünk . Unottan köszöntünk vissza , és tovább haladva a lift elött megálltunk . Néma csendben burkolóztunk . A lift pittyogott egyet , jelezve , hogy megjött . Beszálltunk , majd Heidi megnyomta a kívánt gombot . A lift lassan felfelé araszolt . Megérkezve a második emeletre kirobbantunk a liftből ,és futásnak eredtünk .A hatalmas kapuhoz érve emberi tempóra vettünk.
Leállítottam a tüdőmet , mert még nehezen bírtam az ember illatot . Attól féltem , hogy eszemet vesztve nekik rontok , leleplezve magunkat .
-Hova is megyünk tulajdon képen ? - kíváncsiskodtam , mikor kiléptünk a hatalmas ajtón . Heidi a turistáknak fenntartott utcára mutatott . Ketté váltunk , hogy hamarabb végezzünk . Én gondosan megválogattam , hogy ki legyen a mai menü . Gyerekeket , és túl fiatalokat , továbbá öregeket kizártam a listáról . Így az én csoportom szinte csak harminc és negyven év közöttiekből állt . Nehezen ment , ugyanis hogy csalogatni tudjam őket , beszélnem kellett . A beszédhez pedig levegő volt szükséges . Igyekeztem minél kevesebbet lélegezni .
Egy óra után egy kisebb csapattal a hátam mögött sétáltam a hatalmas kétszárnyú kapu elé . A turisták mind fényképező géppel a kezükben toporogtak türelmetlenül . Pár perc múlva megláttam Heidit , amint ugyan akkora csoporttal felénk táncol . A sok arc közül jól kitudtam venni egy lány arcát . Hosszú gesztenye barna haja volt , és csokoládé barna szemei . Unottan battyogott a sorban , és igyekezett nem feltűnően bámulni . Látszott rajta , hogy nem lehet több tizennyolc évesnél . Nagyon megsajnáltam ezt a lányt . Ilyen fiatal , és már is a halál vár rá . Dühösen pillantottam Heidi felé , aki azonnal értette az okét . Eltátogott egy "mi van-t" és a két csoportot egyesítette . A lány unottan meredt maga elé , és látszott rajta , hogy valamin nagyon gondolkozik . Heidi elől vezette a sort , míg én hátulról tereltem . Mikor a lány felém nézett , intettem kezemmel , hogy jöjjön mellém . Egy percig értetlenül nézett rám , aztán kedvesen mosolyogtam .
Lemaradt , és mikor mellém ért , fel vette az én tempómat . Heidi hosszas magyarázatba kezdett , ami persze nem volt igaz . Látszott rajta , hogy nem figyel , ezért vettem a bátorságot , hogy köszönjek neki . Még magam sem tudom , hogy miért , de nagyon szimpatikusnak néztem. Nem értettem , honnan jön a szimpátia . De amikor rá néztem , mintha tükörbe néztem volna . Ugyan olyan szomorú szemei voltak , mint nekem , leszámítva a színüket .
-Szia . Én Clar Volturi vagyok . Idegen vezető . - mutatkoztam be . A lány felkapta a fejét éneklő hangom hallatán .
-Isabella Swan .- mondta bátortalanul .
-Mond csak . Mi járatban vagy itt Volterrában ? - kiváncsiskodtam . Egy percre megütközött a kérdésemen , de azért válaszolt .
-Barátaimmal jöttem . Amolyan vakáció . De Ők most elmentek várost nézni . - vont vállat .
A sor megállt , és a lépcsőn lefelé haladtunk tovább . Mivel sokan voltunk ,nem fértünk volna be a liftbe . A lépcsőn lefelé haladva különbnél különb festmények díszelegtek , hogy a hazugság , -miszerint ez a kastély egy régi múzeum -, hihető legyen . Néha meg meg állva a tömeg elkattintott néhány fényképet . Bella csak ide oda kapta a tekintetét . Valamiért sajnáltam , hogy már csak perceken múlik az élete . Legszívesebben ordítottam volna neki , hogy szaladjon , és hogy tűnjön el a városból , de nem lett volna a legjobb ötlet . Az egyik az , hogy túl feltűnő lenne , így a biztos lebukást jelentené a távozása . A másik pedig az , hogy ezért a mester garantáltan máglyára vetne . Ha nem Aro , hát akkor Caius.
A sor ismét menetelni kezdett , így megérkeztünk a nagy terem elé . A pultnál ülő Gianna hangosan köszönt . Az emberek nem vettek róla tudomást , izgatottan várták , hogy belépjenek a nagy terembe.
-Maradj mellettem . - utasítottam Bellát . Megragadtam a karját , és közelebb húztam magamhoz . Hideg érintésemre össze rezzent , és értetlenül meredt rám .
Az ajtó halkan kitárult a tömeg elött , és beléptek a szinte üres terembe . Amint beléptünk rajta Bellával , zárva a sort , a többiek mind bejöttek mögöttünk , és az ajtókat bezárták . Az emberek hüledezve kapták oda tekintetük , és rémült arcal meredtek a vörös szemekre .
Aztán megkezdődött a vacsora . A személyzet összes tagja , és a Mesterek is mind rávetették magukat egy emberre . Az emberek ,-akiket éppen nem faltak fel - sikoltozva próbáltak menekülni . Bella mellettem ácsorgott , és teljesen ledermedt . Meghűlt vérrel figyelte , amint az emberek össze esnek , és élettelenül fekszenek a padlón .
Remegni kezdett , és a szíve kétszer olyan gyorsan vert . Láttam , amint hártya vékony bőre alatt csordogál az éltető nedű . Nagyot nyeltem , hátha elmúlik a kellemetlenül kaparó érzés a torkomban . Vissza nyeltem a mérget , ami a számban termelődött .
Halk sikolyra nyitotta száját , és tekintetét ide oda kapta . Miután Aro végzett az utolsó emberrel , éhes tekintettel fordult a lány felé . Ő csak behunyta a szemét , és várta a halált . Igazán csodáltam , amiért ilyen bátor .
Aro közeledni kezdett , de én hirtelen mozdulattal a lányt a hátam mögé toltam , hogy eltakarjam .
-Várj . - kiáltottam fel hangosan . Mindenki felém kapta a tekintetét , hogy még is mit művelek .
-Mit művelsz , Clar ? - hitetlenkedett Aro . Nagy levegőt vettem , hogy bátorságot gyűjtsek.
Nem bizonyult jó ötletnek , mert a lány vére hihetetlenül inycsiklandó volt . Az izmaim megfeszültek , és mérgem azonnali termelődésbe kezdett .
-Mester , szerintem ez a lány hihetetlenül tehetséges vámpír lenne . - magyarázkodtam alázattal. Magam sem értettem , hogy ezt még is honnan veszem , de úgy láttam az elöbbi kis jelentből , hogy hihetetlenül nagy az önuralma .
-És ezt honnan tudod ? - vonta fel a szemöldökét .
-Megérzés . - vontam meg vállaimat .
A mögöttem ácsorgó lány megkövülten hallgatta végig beszédünket . Remegése kicsit abba maradt , de a szíve még mindig gyors tempót diktált .
Aró fontolgatni kezdte a dolgot . Az állát vakargatva figyelt bennünket .
-Ugye tudod , Aro , ha ebbe bele mész , mekkora kockázatot vállalsz . - csattant fel Caius . Aró feltartotta kezét , hogy elhallgattassa fivérét.
Hosszas töprengés után megszólalt. A többiek - bele értve jómagamat is - síri csendben várta az ítéletet .
-Rendben . Legyen hát . De elötte ... - nyújtotta ki a kezét a lány felé .
Bella értetlenül meredt a kézre , aztán segítség kép rám nézett . Aprót bólintottam , és a kezét lassan bele csúsztattam Aro markába . Újra remegni kezdett , de ugyan akkor kíváncsiság is csillogott a szemeiben . Aro lehunyt szemmel koncentrált , majd mikor kinyitotta szemét , hangos nevetésbe kezdett .
-Elbűvölő . - csillantak meg szemei , miután csillapodott a nevetése .
-Mi az ? Mit láttál ? - kérdezte mindenki kíváncsian .
-Épp ez az , testvéreim . Semmit nem láttam . Valami meggátol , hogy lássam a gondolatait . Igaza volt Clarnek -fordult felém - , nagyon tehetséges . És gondoljatok csak bele . Már emberként is erős , milyen lesz még ... - nevetett fel boldogan , aztán elsietett a trón felé .
Bella mellém lépett . Úgy éreztem , nagyon jó barátnők leszünk .
-Nos . Bella átváltozhat . Keress neki egy szobát , és mesélj el neki mindent . Készítsd fel . - kántálta Aro .
-Ti pedig - mutatott a többi testőrre -, takarítsatok fel .
Mindenki mozgásba lendült , én pedig elkezdtem húzni kifelé a kővé dermedt Bellát .

Díj !!

Sziasztok . Meg kaptam életem első díját ! :D
Ezer köszönet érte Ancsinak .

Szabályzat :
1.Írj magadról 5 dolgot .
2.Add tovább 3 embernek .
3.Haggy náluk megjegyzést .


5 dolog magamról :

-imádok olvasni
-kedvenc hobbim a lovaglás
-lázadó tipus vagyok
-szeretek bulizni
-nagyon édes szájú vagyok

Akiknek tovább adom :

c!cc :
http://emmetfanfic.blogspot.com/?zx=a35284c41270d833
SzofiCullen:
http://darkangel-szoficullen.blogspot.com/
Toti:
http://twilightfic-happybegining.blogspot.com/2010/06/vege.html


Mégy egyszer köszönöm Ancsinak :)
Puszi Trixy

7.fejezet .

/Clar szemszöge/

A gyomrom görcsbe rándult , és két énem vitába keveredett , miközben a mobilom egyre követelözöbben csörgött szünet nélkül .
Leg szívesebben az első csörgés után fel vettem volna , hogy halljam Conrad tisztán csengő , dallamos hangját .Viszont ha fel veszem ,halál biztos , hogy utánam jönne Olaszországba csak azért , hogy együtt legyünk . Ő is képes lenne a Volturit szolgálni , csak miattam .
Ennyire önző nem lehetsz . - szídta a józanabbik énem az önzőt .
Ugyan miért nem ? Hisz szereted , és hiányzik . Vedd fel . - győzködött az önző énem .
Mérgesen fújtam egyet , és megráztam a fejem , hogy kitisztuljon . A mobilt le vettem az éjjeli szekrényemről , és egy gyors mozdulattal kinyomtam . Ebben a pillanatban nem dobogó szívem össze szorult .
Az ágyra dobtam magam , és fuldokolva vettem a levegőt , amire nem volt szükségem . A légzésem egyre jobban akadozott , és éreztem , hogy már nem bírom sokáig .
Ekkor a telefonom ismét meg csörrent a kezemben . A kijelzőre nézve ugyan az a szám állt . Nagy erőfeszítések közepette kinyomtam a mobilt , és ugyan azzal a mozdulattal zúztam össze . Ezzel a szívem is darabokra tört , és a fuldoklásom halk , könnytelen zokogásba csapott át . Térdeimet felhúztam , és kezemmel kulcsoltam össze őket , melyre fejemet hajtottam rá . A szemem kicsit szúrt , és égett de könnyek nem jöttek belőle .
Hogy lenyugodjak , vettem pár mély levegőt . Lassan , és megfontoltam feltornáztam magam az ágyról , és az ablakomhoz léptem . A tenyerem közt lévő mobil maradványát gyorsan kidobtam rajta . Majd veszek másikat .
Meggyötört szívvel léptem ki az ajtón , és le suhantam a terembe , hogy mengézzem Dem még él-e . Épp az ajtó elött voltam , amikor egy ismerős hang szólalt meg . A nem kívánatos személy hangjára halk morgás tört fel mellkasom mélyéről , és megfordultam tengelyem körül .
-Nocsak, nocsak . A kis Clar . - mosolygott gúnyosan . - Te mi járatban vagy ? - kérdezte , mintha nem tudná .
Az izmaim meg feszültek , készen , hogy rá vessem magam a kis kép mutató nőszemélyre .
-Nahát . Szia Melani . Nem is tudtam , hogy a Volturi testőre között ilyen képmutató némberek is vannak .És semmi közöd hozzá . Az én dolgom , hogy mikor mit csinálok - vetettem oda , közben erősen koncentráltam , hogy ne teperjem le , és tépjem le a fejét .Hátat fordítottam neki , és közben rimánkodtam az égiekhez , hogy ne csináljak semmi meggondolatlan dolgot .
-Valakinek nagyon felvágták a nyelvét . -szólt utánam mérgesen , majd hallottam ahogy elszáguld az emeletre .
Mérgesen nyitottam ki a hatalmas aranyból készült ajtót . Mindenki oda kapta a fejét , mintha nem érezték volna az illatomat .
Magamban még mindig dühöngtem . A düh egy pillanatra elfeledtette velem Conrad hívását , de ahogy csillapodni kezdett ez az érzés , az elmémbe vissza kúszott az ő neve , és a hívása .
-Na mi az Clar ? - kérdezte Demetri , amikor mellé vonszoltam élettelen testem . Megráztam fejem válasz kép , és ismét kusza gondolataimba merülve önsanyargatásba kezdtem .
Az utóbbi két napban , mióta vámpír vagyok , egyre gyakrabban teszem ezt . Ha lenne rá indokom , akkor még magamat is hibáztatnám , de sajnos nem volt . Be kellett , hogy valljam , ez nem az én hibám volt . Hiába próbáltam bűnbakot keresni , nem találtam . Melani és Alec csak a munkáját végezte . Anyu és apu miattam keveredett bele . Én pedig a képességem miatt lettem vámpír , ami többé már nincs .
Dühösen jöttem rá , hogy semmi értelme nem volt az egésznek . Ha kicsit jobban utána néznek a dolgoknak , akkor még mindig ember lehetnék . De ami ennél is fontosabb , még mindig a szüleimmel lennék , és Conradot szerethetném , és együtt lehetnénk . Igaz , hogy megfordult a fejemben , hogy szeretnék vámpír lenni , de csak is , és kizárólag azért , hogy Conraddal maradhassak az idők végezetéig . E helyett minden rosszul sült el . Vámpír vagyok , szerelem nélkül . A szerelmet elvesztettem , és soha többé nem kapom vissza . Magányosan kell élnem az örökké valóságban .
Gondolat menetemből Jane hangja ébresztett ki .
-Min gondolkozol , hogy még válaszolni is elfelejtettél ? - mosolygott vakítóan .
-Csak azon , hogy most a szüleim , és mindenki mit tud rólam . Hogy hova tűntem . - hazudtam könnyedén . Igazából ez egy jó hazugságnak ígérkezett , mert tényleg érdekelt , hogy mi lett velem.
-Amikor a szüleid eltűntek , utánuk indultál . Egy súlyos autó balesetben égési sérüléseid miatt meghaltál . Pontosabban fogalmazva , mindenki úgy tudja , hogy négy napja halott vagy . - magyarázta Jane hevesen a történetet . Tehát jól tettem , hogy nem vettem fel a telefont . Jobb lesz neki úgy , ha azt hiszi meghaltam . Így nem fog neki fájni a gondolat , hogy élek , de mégsem lehetünk együtt .
-Ahha . - adtam a tömör választ , mivel értelmes mondtad nem jutott az eszembe . Ekkor az ajtó kinyílt , és Alec lépkedett felénk . Hirtelen eszembe jutott , mi is volt az eredeti oka annak , hogy lejöttem ide .
-Jut eszembe Demetri -fordultam felé - , te hogy,hogy élsz még ? - vontam fel a szemöldököm , és a szálam széle felfelé kezdett görbülni .
-Ez egy jó kérdés . Tulajdon képen én sem tudom . Miután lejöttem , felkészültem , hogy Jane elpáholjon , de Alec hősiesen meg mentett . - vigyorgott rám . Alec felé fordultam , Ő pedig rám kacsintott . Halk kuncogás szaladt ki a számon . Demetri úgy nézett rám , mint aki komoly elme zavarral rendelkezik .
-Tudod , nekem köszönheted tulajdon képen , hogy élsz .
-Nem hiszem . Mivel vámpír létemre nem tudok halucinálni , ezért biztos vagyok benne , hogy Alec miatt . - szállt vitába velem .
-De én kértem meg Alecot , hogy tartson életben . -kötöttem az ebet a karóhoz .
-Még is miért ? Hiányoztam volna ? - huzogatta a szemöldökét .
Válasz kép felhorkantam , és megforgattam a szemeimet .
-A hallgatás bele egyezés . -jelentette ki .
-Igen , rettentően hiányoztál volna . - vágtam szomorú képet , mert tudtam , hogy addig nem hagyja abba , amíg nem neki adok igazat .
-Uhh . Ha ezt tudom , kétszer meggondoltam volna , hogy meg mentselek . - szólt közbe Alec .
-Most miért ? - kérdezte háborodottan .
-Mert elképesztően nagyképű vagy . - jelentette ki mosolyogva .
-Tudod , ezt már mondták .
-Igazán ? Ki gondolta volna ? - gúnyolódott tovább Alec . Innentől nem igazán figyeltem szánalmas veszekedésükre . Ismét csendbe burkolóztam , és felkészültem az unalommal teli órákra , napokra , hetekre , hónapokra , évekre . A külvilág megszünt , és jó formán csak a testem volt jelen . A lelkem - már ha még van olyan - több ezer kilométerre volt innen .


/Conrad szemszöge/

Clar több mint 4 napja eltűnt . Hiába hívtam , soha nem vette fel a telefont . Körülbelül az ezredik hívásom után már ki se csengett . Mérgemben , és elkeseredettségemben észre sem vettem , hogy dühöm átcsapott pusztításba , és az áldozat egy méretes fenyő volt , ami nagy ropogás közepette dőlt ki . Dühösen mentem emberi tempóban egyre beljebb az erdőbe , és a kezembe akadó fákat tövestül téptem ki . Két órányi pusztítás után ismét a kezembe vettem a telefont , és remény vesztve pötyögtettem be a jól ismert számot . Már meg sem lepődtem , amikor csak a hangpósta válaszolt hívásomra . A telefont amilyen messze csak tudtam , elhajítottam a fák közé .
Mereven és mozdulatlanul álltam az erdő közepén , miközben agyam annyi variáció között válogatott , hogy mire a végére értem , még én is elfelejtettem , hogy mi volt az első .
Futásnak eredtem .Nem törődtem azzal , hogy merre megyek , csak futottam , és az agyamat próbáltam szellőztetni .
A fák szélsebesen suhantak el mellettem . Egy órás futás után megálltam , hogy rá jöjjek , tulajdon képen hol is vagyok . Arra már rá jöttem , hogy nem Seattlelt környékező erdőbe vagyok , ahonnan elindultam . Mélyet levegőt vettem , és az emberi illatok után indultam . Nem vadászni , hanem hhogy kijussak az erdőből . Hosszas séta után már hallottam néhány autó motor zaját , és az emberek szívdobogását . Tíz perc múlva már az utcákon sétáltam , keresve egy táblát , hogy meg tudjam pontosan hol a fenébe is vagyok . Amikor végre megtaláltam , nagyot sóhajtottam . Port Angelesbe . Innen van egy kis város , autóval egy órás az út , de futva harminc perc . Ha jól tudom , a vámpír aki segített az életmód változtatásban , ott él . Végülis , miért ne ? Úgy sincs hova mennem .
Vissza fordultam az ellenkező irányba , és szapora léptekkel vágódtam be az erdő sűrűjébe . Gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat , majd nem bírtam tovább , és futni kezdtem . Nem tudom , jól döntöttem-e . De segítségre volt szükségem , és valakire , aki támogat . Ez a vámpír pedig pont ilyen . Segítőkész , és megértő . Talán meg tudok valamit . Ha mást nem is , felhívhatom Clart . Vagyis csak meg próbálom .
Amint megéreztem az ismerős aromát , lassabb tempóra váltottam . Követtem az illatot , és a fák egyre ritkulni kezdtek . Végül teljesen eltűnt az erdő , és egy kisebb tisztás tárult elém , amit egy csörgedező folyó választott ketté . A folyó túlparjától nem messze ismét egy erdő kezdődött . Mivel az illat az erdőbe vezetett , gondolkodás nélkül ugrottam át a negyven méter széles folyót , és az erdőbe viharoztam . Aztán a fák eltűntek , és meg pillantottam egy három méter magas házat , aminek az egyik felét teljes egészében üveg borította . A ház elött hét aranybarna szempár tekintetével találkoztam . Mély levegőt vettem , és elindultam feléjük , közben fohászkodtam , hogy ne ellenségnek nézzenek . Megfontoltan lépkedtem , és vigyázva minden mozdulatomra , hogy még véletlenül se higgyék azt , hogy támadni jöttem . Már csak öt lépés választott el tőlük . Négy .. három .. kettő , aztán lecövekeltem egy helyben .
-Szerbusz Conrad . Milyen kellemes meglepetés . - lépett hozzám közelebb régi barátom,Carlisle.
-Jó újra látni . - fogtunk kezet . A mögötte álló hat vámpír értetlenül meredt kettősünkre , aztán Carlisle magyarázkodásba kezdett .
-Ő régi jó barátom , Conrad . Még Olaszországban találkoztam vele , amikor a Volturinál voltam . - fordult feléjük .
-Ők pedig itt a családom . Esme - mutatott a mellette álló nőre -,Rosalie és Emmett , Alice és Jasper , és Edward . - mutatta be őket sorra . Úgy véltem , hogy Esme Carlisle párja . Esme kedvesen mosolygott . Rosalie nem törődöm képet vágott , és rám sem bagózott . Emmett átkarolta a derekát , így rájöttem , hogy ők is egy pár . Alice és Jasper úgy szintén . Egyedül Edward mellet nem volt senki , és a bánatos képét elnézve , még nem találta meg párját . Vajon én is így nézek most ki ?
-Na de mesélj , mi szél fújt erre ? - rántott vissza Carlisle hangja a valóságba .
-Tulajdon képen csak erre jártam . Mostanában eléggé le vagyok lombozva . - vontam vállat .
-Gyere csak be , és mesélj . -indult meg az ajtó felé . A többiek már mind bent voltak a hatalmas házban . Belépve az ajtón egy tágas nappaliba találtam magam . Régebben valószínűleg több helyiség lehetett itt , de a falakat kiszedték , és most az egész földszint egy helyiség volt . Egyszerű fehérre voltak festve a falak , de még is gyönyörűek voltak .
Az egyik bőr kanapén Alice helyezkedett el , mellette pedig Jasper . Bizalmatlanul méregetett , de nem foglalkoztam vele . Jasper mellett Rosalie ült keresztbe tett lábakkal , mögötte pedig Emmett állt , és a lány vállain pihentette kezét . Edward egy fotelbe helyezkedett el , Esme pedig egy három személyes kanapén ücsörgött . Carlisle egyenesen felé vezetett , és leült . Mellé ültem én is , és így sajnos páholyból nézhettem Rosalie rosszalló képét .
-Nos .. hallgatunk . - intett a mellettem ülő vámpír . Nagyot sóhajtottam , és bele kezdtem a kis mesémbe . Mindenki hitetlenkedve hallgatta a mesémet , egy személy kivételével . Amikor ahoz a részhez értem , hogy bele szerettem egy halandóba - Clarbe- Rósalie szúrosan rám emelte tekintetét , és teljesen kikelt magából . Emmett próbálta nyugtatni , kissebb -nagyobb sikerrel . Végül sikerült befejeznem rövid beszédemet . Mindenki csendbe burkolózva gondolkodott .
-És nem tudod , mi történhetett vele ? - törte meg a csendet Carlisle hangja . Megráztam a fejem.
-Szóval azt mondod , hogy Clar , nem minden napi ember .
-Igen . Bájoló . Manapság kevés ilyen ember maradt , mivel ez anyai ágon öröklődik , és csak lány gyermek lehet az illető . Clar volt a jelenlegi egyetlen , akiről tudtam .
-Tehát nem volt védtelen . - szögezte le . Ezen megütköztem egy darabig , aztán némi bizonytalansággal megráztam a fejem .
-A telefont próbáltad már ? - szólt közbe gúnyosan Rose .
-Rosalie . Ne legyél tiszteletlen .- szólt rá Carlisle .
-Semmi baj . Igen ,próbáltam . De semmi . Már ki se csörög . - mondtam megtörten , és a kezembe temettem arcomat .
-Ez felettéb érdekes . - morfondírozott Carlisle , és fel-alá kezdett járni a nappaliba . Rosalie nem volt kíváncsi már rám , így felrohant az emeletre . Emmett sóhajtva követte .
-A szüleivel beszéltél már ? - kérdezte Alice .
-Nem . Ők előbb eltűntek , mint Clar . Épp ezért hagyta el a várost . Hogy meg keresse őket , és hogy ne kerüljön nevelő szülőkhöz .


Órákon át ültünk a nappaliba , és hevesen kutattunk valami magyarázat után . Mindenki feladta , de Carlisle felajánlotta , hogy költözzek oda egy darabig . Mivel nem tudtam hova menni , rá bólintottam .
-Gyere , meg mutatom a szobád . - pattant fel Alice izgatottan , és szökdécselve húzott fel az emeletre . Végül meg állt a harmadik emeleten , és benyitott az utolsó ajtón . Beljebb húzott , majd rám mosolygott . Körbe néztem a szobán , és magamba konstantáltam , hogy ugyan olyan szép , mint a ház többi része . Már amit eddig láttam belőle .
-Hát akkor én most megyek is . Találsz ruhát a szekrénybe , és le is tudsz zuhanyozni . Érezd otthon magad . - csilingelte , majd kiviharzott a szobából , engem magamra hagyva . Pár percig csak nézelődtem , aztán felfedező útra indultam . Amint a fürdőszoba ajtaján benyitottam , a zuhanyzó felé vettem az irányt .
Gyorsan lemostam magamról a rám tapadt földet és leveleket aztán elzártam a vizet . Kilépve a zuhany alól magam köré csavartam a törölkzőt . A fürdő ajtóval szembe volt egy másik csukott ajtó . Reménykedve nyitottam be , hogy talán itt találok egy pár göncöt . Ahogy beléptem , az állam leesett . A helyiség nagyobb volt , mint maga a szoba , és a polcokon ott sorakoztak a méreg drága kinézetű ruhák . Miután a földröl felkapartam a leesett államat , remény vesztve kezdtem ruha után kutatni .
Te jó ég . Itt több ruha van , mint egy boltban . Vajon ki ez a divat mániás , vásárlási lázban szenvedő egyén , aki ennyi méreg drága holmit vesz ?
-Alice . - kuncogott Edward a nappaliból . Nagyot sóhajtva tovább kerestem valamit , aztán meg akadt a szemem egy fekete farmer nadrágon , és egy kék polón . Lekaptam a polcról , aztán siettem a szobámba felöltözni .
Unottan vánszorogtam a lépcsőn lefelé . Hirtelen figyelmes lettem valamire , amitől egyből észbe kaptam . A kanapéhoz siettem , és a tv elé ültem gyorsan .

"Megtalálták annak a tizenhét éves lánynak a holttestét , aki négy nappal ez elött eltűnt otthonról . Az eltűnt szülei után indult , amikor súlyos balesetet szenvedett . Az autó kigyulladt , a tinédzser pedig életét vesztette súlyos égési sérüléseiben . A test annyira össze éget , hogy azonosíthatatlanná vált . Semmilyen irat nem volt nála , így csak fogászati leletek alapján azonosították be . Még nem tudni , hogy a baleset hogy történt , ugyanis az árokban volt az autó . A közelben egyetlen összetört jármüvet sem találtak , ezért a rendőrség körözést indított el a tettes iránt . Cserben hagyással vádolják az illetőt , továbbá közúton való élet veszélyes közlekedésért . A szülők váratlanúl elő kerültek , és sokkolta őket a hír . Nem nyilatkoztak .. " - folytatta volna a riporter , de amikor Clar össze égett kocsiját mutatták , felpattantam .
-Ezt nem hiszem el . - fakadtam ki , majd kirohantam az ajtón , és az erdő mélyébe vetettem magam .

6.fejezet

Na , ez lenne a hatodik fejezet . :D Kicsit kómásan írtam meg , mert ma már a bnőm teljesen lefárasztott a hülyeségeivel , és teljesen kész vagyok . Szóval , ha valami hibát találtok , lécci szóljatok . És ha lehet , akkor komizzatok , ha el olvastátok .
Jó olvasást , és sorry a helyesírási hibákért . :S
Puszi :Trixy (K) :)






Miután Jane leütött elnyelt a sötétség .Csak sodródtam , és nem találtam a kiutat a sötétségből. Aztán egyszer csak hideg ajkakat éreztem a csuklómnál , majd hirtelen megharapott . A fájdalom gyorsan rám tört . Úgy éreztem , mintha égnék . A fájdalomtól felpattantak a szemeim , és üvöltöttem kínomban . A szemem ugyan nyitva volt , de a fájdalomtól nem láttam semmit . Vergődtem , és azt kívántam bárcsak meghalnék . A szüleimet már elengedték , ha meghalnék , semmi bajuk nem lenne . Én bele mentem . Conrad pedig majd találna mást . Bele szeretne egy másik lányba , és már el is felejtene .
Ez elviselhetetlen ez a fájdalom . Mintha élve égetnének el . Hallottam távolról , ahogy valaki bocsánatot kér , de nem figyeltem a hang tulajdonosára . Meg akartam halni .Azt akartam , hogy valaki azonnal vessen véget az életemnek . Nem kértem sokat ..szerintem .Ennél a fájdalomnál még a halál is jobb lehet . A szívem vadul vert . Ziháltam , és egyre jobban kapkodtam a levegőt . Úgy vonaglottam , mint egy partra vetett hal . A fájdalom bejárta egész testem . A lábujjamtól , a fejem búbjáig . Ha ez így folytatódik , nem marad más belőlem , mint néhány kormos csont , és egy kis hamu . Az időérzékem teljesen elveszítettem , és csak arra tudtam koncentrálni , hogy a hangos sikolyokat elfojtsam . Nem jártam sikerrel , és valószínűleg az egész épület az én vérfagyasztó sikolyaimtól volt hangos . A szemeim fel alá jártak , keresve valakit , akit megkérhetnék , hogy öljön meg . Nem tudom , mennyi ideje éghettem , de egyre jobban tudtam koncentrálni a külvilágra . A szívem meglódult , és azt hittem , menten kiugrik a helyéről .
-Mindjárt vége . - hallottam meg Jane hangját . Ez ugyan megnyugtatott , hogy már nem sokáig kell szenvednem , de azt nem mondta , hogy mikor . Jane egész végig mellettem volt , miközben én sikítottam kínomban . Nem tudom , mióta szenvedtem , de a fájdalom tompulni kezdett . Először csak az ujjaimból tűnt el a fájdalom , majd fokozatosan éreztem már a karjaimat , és a lábaimat . A szívem ismét gyorsabban kezdett lüktetni . A hátam ívben megfeszült , amikor a szívemhez ért a méreg . Pokoli fájdalmaim voltak . Aztán a szívem utoljára még dobbant két hatalmasat , majd semmi . A fájdalom teljesen megszünt , ahogy a szívem dobogása is . Kinyitottam a szemem , és Jane állt elöttem . Kedvesen , és bocsánatkérően mosolygott rám . Felültem , de olyan hirtelen tettem , hogy megrémültem . Körbe néztem , hogy hol vagyok . Még mindig a szobámban voltam , de most mindent valahogy máshogy láttam . Odakint sötét volt , de én annak ellenére tökéletesen láttam mindent . Láttam , ahogy a por száll a levegőbe . A villanykörtében az apró izzókat . A hallásom is tökéletes lett . Hallottam , ahogy a szobám felé lépked valaki , majd megáll .
-Látom , vége . - jött be Alec . Kedvesen mosolygott egyet , amit én egy morgással viszonoztam . Azonnal lefagyott a mosoly az arcáról .
-Valaki nagyon harapós kedvében van . - jegyezte meg , majd kiment , mielött még válaszolhattam volna neki .
-Nem vagy szomjas ? - kérdezte Jane .
-Nem..- akartam felelni , de amint meg hallottam a hangom , abba hagytam . Más lett . Mintha énekelnék . Szinte szépnek mondható volt . Mélyet szívtam a levegőből , majd a torkom kellemetlenül kaparni kezdett .
-Ahogy látom igen . - kuncogott Jane . - Na gyere , elmegyünk vadászni . - ragadott kézen , majd elkezdett kihúzni a szobából . Én csak követtem . Még mindig ugyan abban a ruhában voltam , amiben elszöktem otthonról .
-Én .. - kezdtem tiltakozni , de Jane leintett . Bementünk a hatalmas terembe , majd Aro vakító mosolyával találtam szemben magam .
-Ááá . Milyen gyönyörű vagy , Clar . - nézett végig rajtam elismerően . Az arcom bizseregni kezdett , de rájöttem , hogy soha többet nem tudok elpirulni .
-Mester , ha nem gond , elviszem vadászni . - mondta Jane , mintha Aro meg sem szólalt volna .
-De hiszen Heidi bármelyik pillanatban megjöhet . - méltatlankodott Aro .
-Én nem fogok embereket ölni . - csattantam fel hirtelen . Mindenki rám szegezte a szemét , és értetlenűl nézett rám .
-Pedig muszáj lesz . Ez elkerülhetetlen . -szomorkodott Aro.
-Nem , nem az . Én állatokra fogok vadászni . Kérlek , engedd meg . Maradok veletek , de nem szeretnék embereket ölni . - firtattam az igazamat hevesen . Nem akarok szörnyeteg lenni . És ha Aro meg engedi , nem is kell annak lennem .
-Rendben . - egyezett bele Aro gondolkodás után . Rámosolyogtam hálásan , majd Jane kivezetett a teremből . Követtem ki a kastélyból . Mi közben mutatta az utat , mesélt a Volturi tagokról . Mindenkit leírt kinézetre , és hozzá fűzte a nevét . Én csak figyeltem , és jegyeztem az infókat . Olyan gyorsan szaladtunk , hogy mindennek elkellett volna mosódnia . De nem így történt . Mindent ugyan olyan tisztán láttam , mintha csak sétálnék . Végül kiértünk a kastélyból , majd Jane emberi tempóra váltott . Én is így tettem . Amint kiértünk , az illatok megcsapták az orrom . Finomabbnál finomabb illatok terjengtek . Leállítottam a tüdőmet , és így haladtam végig . Nem bánthatok senkit . Amint kiértünk a hatalmas város falai mögül , egy erdőbe vetettük magunkat . Mikor már megbizonyosodtam róla , hogy erre senki nem jár , ismét levegőt vettem .
-És most hogyan tovább ? - kérdeztem félénken Jane-t .
-Szimatolj bele a levegőbe , és keress valami olyan illatot , ami tetszik . - utasított kedvesen . Teljesítettem amit kért , és több finom illatot is éreztem . Ránéztem Jane-re segítség kérően .
-Kövesd az ösztöneidet .
Azt tettem . Halkan megindultam az illat irányába . Egy hegyi oroszlán volt az illat tulajdonosa . Lelapultam a fűbe , és úgy közelítettem meg . Amikor már elég közel voltam , rátámadtam az állatra . Szerencsétlen menekülni próbált , de esélye sem volt .
Ajkaimat az ütőerére helyeztem , majd fogaimat bele mélyesztettem . Éreztem a vér mámorító ízét . Miután végeztem , megtöröltem a számat , majd egy ujjab vad után néztem . Ezúttal egy pumát találtam . Most már könnyebben ment . Rávetettem magam , majd inni kezdtem édes nedüjét.
-Szomjas vagy még ? Vagy mehetünk ? - csilingelte Jane .
-Mehetünk , azt hiszem ennyi elég volt .
Vissza indultunk . Oda fele még gyorsabban futottunk . Hamar vissza értünk , és Aro ismét mosolyogva várt minket .
-Na ,hogy ment ? - érdeklődött .
-Ügyes volt , bár szerintem gusztustalan illatuk volt , amiket levadászott . - fintorgott Jane . Ez érdekes , nekem hihetetlenül finom illatuk volt .
-Nos most , hogy már egy vagy közülünk , kíváncsi vagyok , mennyire erős lettél . - csillantak meg Aro szemei . Felsóhajtottam . Úgy látszik ő nem tud róla , hogy a képességem csak akkor működik , ha valaki bántani akar , vagy én ártalmasnak vélem az illetőt .
-Rendben . De akkor valaki próbáljon meg bántani. - néztem körbe a teremben , és keresgéltem valakit , akit úgy vélek , alkalmas lehet erre .
Miközben a nagy teremben pásztázta körbe a szemem , észre vettem , hogy mindenki földig érő , fekete köpenyt visel .
Tovább kutattam , és egy hatalmas alakon állapodott meg a szemem . Izmos volt , és magas . A haja fekete kicsit göndör volt , rövidre nyírva . A szeme -szokásosan mint itt a legtöbb vámpírnak - karmazsin vörös volt .
A férfi észre vette , hogy méregetem , és a szemöldökét kérdőn felvonta .
-Félix , segítenél ? - kérdezte Aro Félix-től . Ő csak biccentett , és támadó pozíciót vett fel . A torka mélyéből halk morgás tört fel , és ajkát hátra húzta fogsoráról . Lehunyt szemmel összpontosítottam , és próbáltam meg elrepíteni . De semmi .
Felnyitottam a szemem és láttam , hogy mindenki kérdő tekintettel néz rám .
- Nem megy . Nem történik semmi . - mondtam megtörten .
-Mit akartál vele csinálni ? - tudakolta Aro nyájasan .
-Elrepíteni . De nem megy . Nem érzem , hogy meglenne a Bájoló képességem . - fakadtam ki .
Amikor ember voltam , mindez nagyon könnyen ment . De vámpírként nem . Mi van , ha a Bájolók csak emberek lehetnek ? Ha elvesznek a képességei , amikor vámpír lesz ?
-Érdekes . - morogta az orra alatt Aro csalódottan .
-Nekem lenne egy elméletem . Szerintem a Bájoló képességek csak emberekre érvényesek .Mármint úgy értem , hogy Bájoló csak ember lehet . Amikor vámpírrá változik az ember, a Bájoló képességek eltűnnek belőle , ahogy feladja emberi életét is . - magyaráztam zavartan . Sebezhetőnek éreztem magam a képességem nélkül .
-Ez elég ésszerűnek tűnik . - bólogatott egyetértően .
Körbe néztem a teremben . Félix fenyegetően méregetett , mire nekem akaratom ellenére kicsúszott egy apró morgás fogaim közül . Ő erre csak elvigyorodott . A szemeim tovább siklottak a termen . Rengeteg hallhatatlan ácsorgott , és egymás közt beszélgetésbe merültek . Újra vissza néztem Arora .
-Jane , kérlek öltöztesd át Clar-t .
-Igen , Mester . - Jane megindult az ajtó felé , én pedig utána táncoltam . Felmentünk a csiga lépcsőn , majd a szobámba . Minden ugyan úgy volt .
Jane amint belépett , a szekrényhez sietett , és kivett belőle egy szürke földig érő , csuklyás köpenyt . Magasba emelte , hogy jól lássam .
- Ezt kell viselni ? - fintorogtam rá a ruhának nevezett rongyra .
- Ez a kötelező viselet . Alatta hordhatsz mást is . - erőltetett mosolyt az arcára .
-Rendben . - sóhajtottam , majd kikaptam a kezéből azt a vackot . Meg sem vártam amíg kimegy . Lekaptam magamról a ruhámat és bele préseltem magam ebbe a borzadályba . Mikor kész voltam a tükör elé léptem . A látványtól tátva maradt a szám . A ruha ugyan rémesen festett , de a lány aki hordta elképesztően szép volt . Arca hófehér volt , és a bőre selymesnek tűnően tiszta . Hosszú barna haja még jobban kiemelte fehér arcát . Ami egyedül rémisztő volt , az a szem . Ugyan olyan vörösen izzottak , mint Jane-é vagy bárki másé ebben a "kastélyban".
-Nem rossz . - firtatta Jane miközben végig mért . Nem nagyon figyeltem rá , mert még mindig a tükörben álló alakot bűvöltem .
Töprengésemből Alec léptei ébresztettek ki .
-Jól áll a szürke . - csipkelődött viccesen . Oda fordultam felé , és nyelvet öltöttem rá .
-Nahát , azt hittem még mindig harapós vagy . - vigyorgott a képembe pimaszul .
-Az is vagyok . - feleltem - , csak úgy döntöttem , semmi értelme mérgesnek lennem .
-Hű , megártott neki az állat vér . - vihogott . Szúros pillantással néztem rá .
- Na jó . Mára elég volt a poénból - szólalt meg Jane békítő hangnemben .
A ruháimat felkapta , majd kiszáguldott a szobából . Fél perc múlva visszatért üres kézzel .
-Jane , neked van valamilyen képességed ? - szaladt ki a számon gondolkodás nélkül a kérdés .
-Van .
-És mi az ?
-Ezt inkább megmutatni lehet , mint elmondani . - húzta gonosz vigyorra a száját .
- Na de Jane . Ne legyél szadista . - jött fel Félix hangja , aki épp fuldoklott a nevetéstől , ahogy hallottam .
- Nem volt szándékomban . Legalábbis nem vele . - kacsintott rám . Kuncognom kellett .
- Oké . Mi most megyünk . Megjött a vacsi . - nyalta meg a száját Alec .
Egy pillanat múlva én is hallottam a zsivajt , ami lentről jött . Több szívdobogást hallottam egyszerre . Némelyik hevesen vert a félelemtől .
Hirtelen a szobába egyedül maradtam , majd gondolkodni kezdtem . Még mindig a tükör elött álltam mereven .
Borzasztó ez a ruha . Fintorogtam magamban . Jó lenne , ha nem kéne ebbe mutatkoznom . Sőt ha eltűnhetnék innét .Sóhajtottam egyet , majd az ágyam felé libbentem . Leültem , és mereven bámultam magam elé . Oda lentről hangos sikolyok szűrődtek fel . Megborzongtam , ahogy bele gondoltam , hogy ezek az emberek semmit nem tettek mégis meghalnak . Figyelem elterelés képen a szekrényemhez léptem . Az összes ruhám amit elhoztam benne volt felakasztva .
Egy darabig még tanulmányoztam a ruháimat , majd fülelni kezdtem . Úgy hallottam , vége a mészárlásnak . Kinyitottam az ajtót , és lesuhantam a terembe . A vacsorának semmi nyoma nem volt . Beljebb araszoltam .
-Már azt hittem , le se jössz . - ugratott Félix . Nyelvet öltöttem rá , majd Alec és Jane mellé sétáltam .
-Mit szoktatok itt egész nap csinálni ?
-Nem is tudom . Mindent . Beszélgetünk , hergeljük egymást , meg ilyenek . - Felelt egy magas alak . A haja szőke volt ami alig észrevehetően hullámos volt. Arca szép volt , de nekem nem tetszett kimondottan .
-Ez ám a móka a javából . - forgattam szemeimet .
-Nem is igaz . Hazudik Demetrie . Csak ő szokott hergelni minket . Legalább is próbálkozik . - kuncogott a sarokból Félix .
-Na de milyen példát mutattok Clar-nek ? - szidta Aro a többieket . Ők erre csak még jobban nevetni kezdtek .
-Hát ha az én példámat követi , egész mókás kis vámpír csaj lesz belőle .- Kacsintott rám Demetri .
-Vagy egész idióta . - cáfolta meg Jane Demetri hozzászólását .
-Idióta ? Még mindig jobb , mind szadistának lenni . - vigyorgott Jane képébe . Jane felhúzta az orrát , és elsétált egy kisebb társaságba .
-Ne is törődj vele . Mindig ilyen . - jött oda Dem .
-Hát .. remélem csak vicceltél a szadizmusról . - morogtam az orrom alatt . Dem elvigyorodott , így mind a 32 foga kivillant .
-Nem éppen . A kis csaj tényleg szadista . - súgta oda Dem . Az említett személy dühösen pillantott Dem-re , aki feltartott kezekkel mosolygott . Jane végig mérte , majd nem törődve elfordította a fejét , és tovább beszélgetett Alecel és Félixel .
Én úgy döntöttem , jobb nem feszegetni ezt a témát . Egy napra egy fájdalom bőven meg teszi . Talán még sok is .
A perzselő fájdalom gondolatára grimaszba torzult az arcom . Dem kérdőn felvonta a szemöldökét , én pedig csak legyintettem , hogy nem fontos . Vállat vonva elmosolyodott .
A szemem ismét bejárta a hatalmas termet . Aro épp Caiussal vitatkozott valamin , de annyira nem izgatott , hogy a szavak mögé lássak . Marcus unottan ült a trónon , és szinte a semmibe meredt .
-Na mi az kiscsaj ? Kit keresel ennyire ? - húzogatta Dem mellettem a szemöldökét .
-Hát kit keressek ? - kérdeztem incselkedve .
-Szerintem te engem keresel . - vigyorodott el .
-Nem hiszem . - mosolyogtam . Dem sértett képet színlelt , és kisétált a teremből .
-Ugye tudod , hogy most alaposan eltiportad az Egóját . - nevetett Alec .
-Tudom . Majd meg békél . - válaszoltam .
-Héé . Hallom ám . És ha valaki nem engesztel ki , egy hamar nem leszek a régi Demetri . - mondta sértetten .
-Meg kérhetlek valamire ? - fordult felém Jane . Aprót biccentettem .
-Ne békitsd meg .- vigyorgott .
-Még mindig hallom . - szólt a sértett .
-Tudom . - vigyorgott Jane . Ezen már nekem is nevetnem kellett .
Mivel nem akartam gonosz lenni , és úgy sem akadt jobb dolgom , gondoltam meg keresem Demetrit , mielőtt teljesen depresszióba esik . Az illatát követtem , ami az első emeletre vezetett . Be nyitottam az utolsó ajtón a folyosón , és megpillantottam Demetrit , ahogy épp a fotelbe terpeszkedik kényelmesen . Szemei csukva voltak .
-Kopogásról hallottál már ? - kérdezte gúnyosan .
-Talán .
-Mit keresel tulajdon képen a szobámba ? - kérdezte még mindig csukott szemmel , de láttam , ahogy a szája széle megrándul az elfolytott mosolytól .
-Téged . - válaszoltam készségesen . Dem szemei kipattantak , és hatalmas arc repesztő vigyor terült el az arcán .
-Tudtam én , hogy nem bírsz ki 10 percet nélkülem .
-De . Csak nem akartam , hogy az Egód annyira megcsappanjon , hogy ezentúl egész nap a szobádba kuksolj . - viccelődtem .
-Hát kislány , örülök hogy vissza adtad a hatalmas egómat . Már azon gondolkodtam , hogy mit évő legyek , ha mégsem teszed meg . - csipkelődött . Nyelvet öltöttem rá .
-Tudod , elképesztően nagyképű tuskó vagy , tudtad ? - kérdeztem csípőre tett kézzel . Dem ülő helyzetbe helyezkedett , és előrébb dőlt . Könyökét a térdére rakta .
-Ami azt illeti igen . Ha most el tudnék pirulni , tutira paradicsom színem lenne , annyira jól esett a bókod . - hajtotta le a fejét , mintha zavarban lenne .
-Hihetetlen vagy . - csóváltam meg a fejem . Az ágyhoz léptem és török ülésbe helyezkedtem .
-Tudom . De ha nem lennék , ki kéne találni .
-Az már biztos . - bólogattam egyet értően . Ő erre csak elvigyorodott .
-Azért te sem vagy semmi . - mondta elismerően .
-Tudom . De miért is ? - billentettem félre a fejem .
-Csinos kis csaj vagy , és még jó fej is . Plusz , vicces is . Ez már túl sok jó tulajdonság egyszerre . Nem gondolod ? - vonta fel a szemöldökét . Ezen eltöprengtem egy ideig .
-Azt hiszem , köszönöm .
-Azt hiszem , szívesen . - mosolygott kedvesen . Hirtelen lépteket hallottam . Dem is felkapta a fejét . Kopogást hallottam . Alec türelmetlenül topogott az ajtó elött .
-Szabad ? - kérdezte , miután senki nem felelt .
-Az attól függ , hogy ki vagy . - mondta Dem , mintha nem tudná . Mosolyogva megforgattam a szemeimet .
-Jane . - utánozta a személy hangát . Hirtelen nevethetnékem támadt . Dem is követte a példám.
-Sajnálom Jane , zárt körű buli van . -vihogta Dem .
-Jajj , ne szórakozz már . - jött a türelmetlen válasz , majd Alec benyitott .
-Nahát Jane , pont úgy nézel ki , mint Alec . Mindig tudtam , hogy ikrek vagytok , de sose vettem észre , hogy ennyire hasonlítotok . - tört ki nevetésben Alec . Már én sem és Alec sem bírta tovább , és nevetni keztünk .
-Hallottam.Ezt még meg bánod Demetri Volturi . - kiáltott fel Jane .
-De hiszen Ő mondta , hogy te vagy . - tiltakozott Demetri .
-Nem baj . Rajtad fogom leverni . - erősködött Jane .
-Ez is a te hibád . - mérgelődött Dem , Alecre mutatva .
-De hisz én nem tettem semmit . - vágott ártatlan képet . Én csak hangosan nevettem rajtuk , hogy milyen gyerekesek is tudnak lenni .
-Szerinted ez vicces ? Most egy kiadós fájdalom vár rám . - fordult felém Demetri sértett képet vágva , amiért ki nevettem.
Helyeslően bólogattam , és tovább nevettem .
-Hát szerintem nem az . - fordította el a fejét .
-Szerintem is az . - bólogatott Alec .
-Na jó , bökd ki , hogy miért jöttél . - nézett Alecre Dem .
-Kíváncsi voltam , mit csináltok it kettesbe . - mosolygott huncutul . A vigyor le fagyott a képemről , és dühösen meredtem Alecre .
-Szerinted még is minek látszik ?
-Hát nem is tudom . - gondolkodott el egy pillanatra .
-Demetri , azonnal vonszold le a segged . Ne várd meg , amíg én megyek fel . - dühöngött Jane . Demetri nagyot sóhajtott , és lassan felállt , közbe dühösen méregette a kuncogó Alecet .
-Most kapsz . - vigyorogtam .
Demetri emberi tempóban megindult az ajtó felé .
-De még ma . - kiabált Jane ingerülten . Azonnal felgyorsított , és már ki is ment az ajtón , kettesben hagyva Aleccel .
-Leülhetek ? - kérdezte . Nem igazán értettem . Hisz biztos , hogy nem fáradt .
Aprót bólintottam a fejemmel , mire mellém telepedett az ágyra .
-Figyelj .. én tartozom egy bocsánat kéréssel . Tudom , hogy nem volt szép , hogy hazudtam neked . De hidd el , nem volt más választásom . Én csak parancsot teljesítettem . Nagyon sajnálom . - hadarta , és közben a padlót bámulta , lehajtott fejjel .
Nem tudtam , hogy most mit csináljak . Mindenre számítottam , de erre nem . Végül is , valamilyen szinten nem tehetett mást , hisz csak parancsot teljesített . De még mindig ott motoszkált a fejemben , hogy átvert , és hazudott nekem . Ráadásul , igazán kedves fiú , annak ellenére , hogy átvert , és ide ráncigált , hogy át változtasson .
-Megértem . Csak .. nem szeretem ha átvernek . És te pont ezt tetted velem . De nem tehettél mást . Szóval nem haragszom . - mosolyogtam rá kedvesen . Azonnal felkapta a fejét , és viszonozta a mosolyomat .
-Örülök , hogy nem haragszol .
-Nana . Ne olyan sietősen . Haragszom . Úgy tudnál kiengesztelni , ha most meg mentenéd szegény Demetrit. - nevettem fel .
-Hát nem lesz egyszerű feladat . De meg nézem mit tehetek .-kacsintott , majd ki sietett a szobából .
Én is át mentem a saját szobámba , és azon tűnődtem , hogy vajon Aro meg engedi-e , hogy kicsit át alakítsam , hogy otthonosabban érezzem magam . Nem sok esélyt láttam rá , de reménykedni lehet . Gondolatomból a telefon csörgése rántott ki . Oda sétáltam a szekrényemhez , ami az ágyam mellett volt , és meg néztem a számot . A kijelzőn ez a név állt .
:Conrad .

5.fejezet,

Sziasztok . Meghoztam az 5. fejezetet . Be kell , hogy valljam , kicsit csalódott vagyok . Egyetlen komit sem kaptam az előzö résznél . Ha nem tetszik , azt is nyugodtan írjátok le , mert akkor tudom , és meg próbálok rajta javítani . Elég nehéz úgy írni , hogy nem tudom , hogy tetszett-e , vagy nem . Mivel 6 rendszeres olvasom van , így úgy döntöttem , hogy a következő fejezet akkor lesz fent , ha kapok 2 vagy esetleg netalántán 3 komit . Szóval , rajtatok múlik , hogy mikor lesz friss . Na de nem húzom tovább az időt . Jó olvasást , és ha lehet , komizzatok ! Puszí , Trixy :)




5.fejezet .


Leültem a helyemre , és csendben vártam . A sztyuárdeszek épp arra kértek , kapcsoljuk be a biztonsági öveket , mert hamarosan felszállunk , amikor megpillantottam valakit , aki épp felém tartott , majd helyet foglalt mellettem . Leesett az állam .
-Te mit keresel itt ? - kérdeztem tőle .
-Megyek Seattlelbe , ahogy te is . - mondta ártatlan képet vágva .
-Csak nem követsz ? - kérdeztem dühösen .
-Nem . Miért követnélek ? - értetlenkedett .
Nagyot fújtam , majd magam elé meredtem . A sztyuárdesz ismét megkért , hogy kapcsoljuk be az öveket . A gép a magasba emelkedett , és az ablakból néztem , ahogy egyre jobban távolodik a várostól . Vissza fordultam Alec-hoz , és ő engem nézett . Furcsa volt , mert most nem vörös , hanem sár barna színű volt a szeme . Gondolom kontakt lencse , hogy ne szúrjon másnak szemet.
-Eljött az idő . - jelentette ki .
-Mihez ?
-Hogy megtudj mindent . Tudod hol vannak a szüleid ?
-Nem . - motyogtam szomorúan .
-Én tudom . Nálunk . - jelentette ki , és az arc izma sem mozdult . A vér kiszaladt az arcomból .
-Hazudsz .
-Nem . Ismered Melani-t .. ugye ?
-Igen , ismerem .
-Nagyon jó . Szóval Melani elkábította őket . A kocsit bedobta egy árokba , hogy balesetnek tünnyön . Tudta , hogy utána nem maradsz sokáig a városban , hisz vagy nevelő szülőkhöz kerülsz , vagy megszöksz . Reméltem , hogy még itt talállak . Ne aggódj . A szüleid biztonságban vannak .. egyenlőre .
-Mit akartok tőlük ? Hisz csak átlag emberek . Miért raboltátok el pont őket ? - fakadtam ki . Ha most nem a repülőn lennénk , már szét szaggattam volna Alec-et , és eltüzeltem volna .
-Tőlük semmit . Tőled . A szüleid csak arra kellenek , hogy téged megkapjunk . Amint ez beteljesült , távozhatnak épségben .
-Mit akartok tőlem ? -kérdeztem megtörten .
-Téged akarunk . Azt akarjuk , csatlakozz hozzánk .
-De hisz én ember vagyok . - nevettem hisztérikusan .
-Még . Mi átváltoztatunk , és ott maradsz velünk , különben a szüleid lesznek a ma esti menük ..
-Rendben . Mit kell tennem ? - vágtam a szavába . A szememet szúrták a könnyek , de nem hagytam , hogy kicsorduljanak . Nem lehetek gyenge . Most nem .
-Először is , amint a gép földet ért Seattlel-ben , átszállunk egy Olasz országba menőre . Elmegyünk Volterrába , és bemutatlak a Mesternek . Aztán onnan már nem én döntök . Ha bele egyezel mindenbe , a szüleid távozhatnak . Te vámpír leszel , és soha nem láthatod őket többé . Aroékat fogod szolgálni .
-Rendben . - adtam meg magam . - De miért pont én ? Hisz annyi ember létezik még a földön .
-Igen . De ekkora erővel bíró nagyon kevés van . Ritkaság . Aronak pont ez tetszik - válaszolta kimérten .
Az út további részében nem beszélgettünk . Magamba süppedtem . A szüleimet elrabolták néhány vérengző vámpír . Szegények biztos meg vannak rémülve . De az a jó benne , hogy élnek . Nem haltak meg . És ha rajtam múlik , nem is fognak .
Megjelentek a sztyuárdeszek , és megkértek hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket , mert a leszállást elkezdtük . Hallottam , ahogy mindenki bepattintja a csatot . Én is így tettem . A gép lassan ereszkedni kezdett . Alec rám nézett , és mosolygott . Én csak megvetően elfordítottam a fejem . Hihetetlenül képmutató . Hazudott nekem . Azt mondta , már nem él a Volturival . Ráadásul ezek után , még van képe jópofizni . És én még azt hittem , hogy rendes . Francokat rendes .
Mikor a gépről leszálltunk , Alec szorosan lépdelt a nyomomban , és minden mozdulatomat árgus szemekkel figyelte , hogy nem-e készülök megszökni , vagy támadni . Sóhajtottam egyet .
-Nem fogok megszökni , se támadni . Mert akkor a szüleim meghalnak . - motyogtam magam elé , de Alecnek szántam . Elég halkan mondtam , hogy senki ne hallja , de Alec így is hallotta .
Mikor a csomagjainkat átvettük , megvettük a repülőjegyeket Olasz országba . Ismét leadtuk a poggyászokat , és csendeb várakoztunk . Én magamban elbúcsúztam a halandóságomtól . Az élettől . És végső sorban , Conradtól . Istenem , de sajnálom . De nem mondhatom el neki , hisz akkor ő is bajba kerülne .
A repülő út is csendbe telt . Néha legördült egy két könny csepp az arcomon , de szerencsére Alec nem vette észre . Odakint már sötét volt , és a szemeim kezdtek leragadni . Álmomban egy sötét helyen voltam , és mindenki engem szólongatott . Elindultam a hang irányába , és egy hatalmas ajtó elött álltam . Arany berakásából ítélve , elég régi darab lehetett . Az ajtó kinyílt és én beléptem rajta . Egy hatalmas terem volt az ajtó mögött , aminek a végében három szék állt . Benne három sápadt férfi ült , a szemei vérvörösek voltak .
-Clar . Ébredj . Megérkeztünk . - rázott fel Alec . Már világos volt , és az utasok épp leszálltak a gépről . Megdörzsöltem a szemem , majd talpra ugrottam . Kiindultam , és Alec követett . Ő egy autóhoz vezetett , amiben már benne voltak a cuccaink . Helyet foglaltam hátul , majd elindultunk . Kifelé néztem az ablakon , és a mellettem elsuhanó tájban gyönyörködtem . Hirtelen egy város jelent meg , ami körül hatalmas fal volt .
-Megérkeztünk . - jelentette ki Alec .
10 perc múlva már javába a város közepén voltunk , mikor a kocsi megállt . Kiszálltunk , majd Alec kivette a bőröndöm . Egy sétány felé vezetett . A sétány szűk volt , és félelmetes .
-Mássz fel a hátamra . - utasított . Nem kérdezősködtem , csak tettem a dolgom . Felmásztam , majd futásnak eredt . Olyan gyorsan futott, hogy nem láttam merre megyünk . Hirtelen megállt , és elengedett .
Egy hatalmas ajtó elött voltunk , pont mint az álmomban .
-Itt várj - azzal eltűnt . Pár másodperc múlva vissza jött , de a csomagok már nem voltak nála . Egy fekete földig érő köpeny volt rajta , minek csuklyáját a fejére húzta . Kitárta elöttem az ajtót , én pedig beléptem . A terem hatalmas volt , de nem voltak benne bútorok , leszámítva a három fából készült trón féleséget . A teremben rengeteg fekete köpenyes alak volt , akik valószínüleg szintén vámpírok voltak . Mind beszélgettek , de olyan gyorsan , hogy nem értettem semmit . A székből felkelt egy az egyik "uralkodó" és felém közeledett .
-Alec . Hát sikerült megtalálnod . - örvendezett a férfi . Hosszú , vállíg érő fekete haja volt . A bőre áttetszően fehér . A szemei , mint gondoltam vörösek voltak .
-Igen , Mester . - hajolt meg Alec .
-Szerbusz Clar . - fordult felém kedvesen .
-Jó napot . - válaszoltam kimérten .
-Aro vagyok . Ők pedig itt a testvérem . Caius , és Marcus . Őrülök , hogy itt vagy . - mutatta be a testvéreit . Caiusnak szőke haja volt , ami a válláig ért . Neki is ugyan olyan bőre volt , mint Aronak és Marcusnak . Marcus haja barna , göndör volt , ami kicsit hosszabb volt , mint a testvéreinek .
-Én is örvendek .
-Nem éppen úgy tünik . - jegyezte meg egy lány , aki épp most jött be . Kicsi volt , és a haja rövidre volt nyírva . Vállat vontam .
-Na de Jane , nem illik így bánni a vendégünkel . - korholta Aro a belépő lányt , akinek ezek szerint Jane a neve .
-Nem térhetnénk a tárgyra ? - kérdeztem ingerülten .
-Oh . Hát persze . Szóval mint tudod , a szüleid nálunk vannak . Szabadon távozhatnak , amennyiben csatlakozol hozzánk .
-Rendben . Csatlakozok .
-Nagyszerű . Akkor most menj , és csomagolj ki . Mi addig mindent elintézünk . - intett Aro . Alec magával húzott , ki a teremből . Jobboldalt felmentünk egy csiga lépcsőn . Az első emeletre vezetett , és benyitott a harmadik ajtón .
-Ez lesz a szobád . Most pedig csomagolj ki . Intézz el mindent , mi pedig a szüleidet elengedjük , és kitöröljük a memóriájukat .
Biccentettem , és ő kilépett az ajtón . Kicsomagoltam a cuccokat , majd az ágyam szélére kuporodtam . A szoba kicsi volt , és viszonylag semmi bútor nem volt benne , leszámítva egy szekrényt , íróasztalt székkel , és egy ágyat . Ezen kívül volt még két fotel .
Magamba roskadtam , és a könnyek kibuggyantak a szememből . Órákig sírtam , mikor halk kopogtatást hallottam . Gyorsan letöröltem a könnyeket , majd motyogtam egy "szabad" féleséget . Az ajtón Jane lépett be , és mogorván nézett rám .
-Aro hivat . Elengedtük a szüleidet . - trillázta , majd kilépett az ajtón . Követtem Jane-t vissza a terembe .
-Nos Clar . Mi betartottuk a szavunkat . Most pedig te jössz . - mondta kedvesen Aro . Nagyot nyeltem , és biccentettem .
-Úgy gondolom , hogy Jane a leg megfelelőbb személy rá, hogy átváltoztasson . Elég önuralma van . Hol szeretnél átváltozni ? - érdeklődött kíváncsian . Mintha csak azt kérdezné , hol szeretném megtartani a születésnapi bulimat .
-Nem is tudom . A szobámban . - rajzoltam idéző jeleket a levegőbe . Mindenki nevetni kezdett , de nem érdekelt . Vissza mentem , Jane pedig a sarkamban volt . Beérve a szobába hallottam ahogy az ajtó csapódik majd Jane felé fordultam .
-Bocsi , de így nem fog annyira fájni . - nézet bocsánat kérően , majd egy tompa ütést éreztem a fejemen , aztán minden elsötétült .