8.fejezet

Nos , nos , nos :D Három órámba tellett , mire leírtam , és kitaláltam . Remélem tetszeni fog . Szerintem kicsit hosszabb lett , mint a többi . Viszont izgisebb is ;) Szóval , ha elolvastátok a fantáziám szülöttjét , dobjatok komit .
Na , de most szépen olvassatok . :D Remélem tetszeni fog .
Puszi:Trixy




/Conrad szemszöge/

Miután az erdőbe szaladtam , semmi máshoz nem volt kedvem , mint pusztítani .
Ezt egyszerűen nem hiszem el . Ez biztos félre értés . Nem halhatott meg . Az nem létezik .

Csak trappoltam az erdőbe , és közben egy egy utamba kerülő fán vezettem le a feszültséget .
Csak mentem , minden cél , és egyéb nélkül . Valahogy nem tudtam elhinni azt , amit néhány perce hallottam a tévében . Elméletben négy napja tűnt el . Akkor talán négy napja történt a baleset ?
Azt nem hiszem .

Istenem , minden az én hibám . Ha vele megyek , vagy rábeszélem , hogy együtt menyünk , most nem lenne ez . És még is hogy lehet az , hogy a szülei előkerültek ? Csak így , váratlanul ?

Már vagy fél órája biztos irtottam az erdőt , amikor valami bűz csapta meg az orromat . Kellemetlenül facsarta az orrom . Egy fintor kíséretében megtorpantam , ezzel egy idejűleg az izmaim megfeszültek . A bokrok közül egy hatalmas farkas lépett ki . Rám morgott , és fenyegetőlen közelített felém . Válasz kép az én torkomból is morgás tört elő , és támadó testtartást vettem fel . Újabb társaságra tettem szert . Két másik farkas csatlakozott hozzánk . Az egyiknek homok színű volt a bundája , és jóval alacsonyabb volt a másik kettőnél . A másik rozsda barna bundájú magasabb volt még a feketénél is , így arra a következtetésre jutottam , hogy ő az alfa hím .

Megfontoltan közelítettek felém , már csupán száz méter választott el tőlük . Ekkor figyeltem fel a levelek zörgésére , és az ismerős illatra . A farkasok oda kapták a fejüket , és én is követtem a pillantásukat .
-Várjatok .- kiáltott fel ijedten Alice , és a mellette lévő Edward . Kétszáz méterre álltak tőlem . A farkasok morogtak egyet , aztán Edward nyitotta beszédre a száját .
-Ő velünk van -jelentette ki .
-Igen . Csupán nem rég érkezett , és nem tudott rólatok , és a határról . -magyarázta ismét . Nem értettem , hogy még is kinek , vagy minek beszél , hisz Alicen kívül senki nem beszélt , és ő is csak annyit mondott , hogy várjanak .
-Conrad , gyere vissza . - intett Alice . Vissza néztem a farkasokra , és hátrálni kezdtem , közben le nem vettem a szemem a farkasokról .
Mikor Alice mellé értem , kicsit lazítottam merev testtartásomon . De még mindig nem értettem, hogy ki a fenének beszélt Edward .
-A farkasoknak . - válaszolt a kimondatlan kérdésemre , és szélesen mosolygott .
-Gondolat olvasó vagy ? - esett le az állam . Talán nem ez a legjobb hely , és idő arra , hogy megtárgyaljuk a képességeiket , de ezen nagyon megütköztem . Tehát hallotta minden egyes gondolatomat .
Halkan kuncogott , és bólintott egyet.
-Tulajdon képen milyen határról zagyváltatok az elöbb ? - kérdeztem értetlenül , és a farkasok , és köztük kapkodtam a pillantásomat .
-Majd elmeséljük . Ez hosszú történet . Ha már eléggé kiritkítottad az erdőt , gyere haza , és elmeséljük . - csilingelte Alice .
A farkasok felmordultak , mire Edward csak bólintott egyet . Lassan hátráltak vissza oda , ahonnan jöttek . Aztán már csak annyit hallottam , ahogy a nagy mancsok szinte hallhatatlanul dobbannak a talajon .
-Szóval mehetünk ? - fordult felém Edward . Aprót bólintottam , és vissza indultunk a Cullen házhoz .
-Valamit nem értek . - mormoltam futás közben .
-És mit ? - kérdezte Alice .
-Hogy találtatok meg ?
-Nem volt nehéz . Teljesen eltűnt a jövőd . Aztán Edwardal eljöttünk megkeresni , és meghallotta a gondolataidat . - magyarázta . A szemeim kitágultak . Azt hittem , hogy ki esnek a helyéről .
-Hogy érted , hogy eltűnt a jövőm ? - értetlenkedtem .
-Úgy ahogy mondtam . Ez a különleges képességem . A jövőbe látok . De nem látok mindig mindent . Csak akkor , ha a személy eldöntött valamit . Az embereket nem látom olyan tisztán , mint minket , vámpírokat . A vérfarkasokat pedig egyáltalán nem látom .
-Ahha . Szóval te a jövőbe látsz , Edward pedig gondolat olvasó . Van még valami ?
-Jasper manipulálni tudja mások érzéseit . Emmett pedig hihetetlenül erős . -tájékoztatott Alice buzgóan .
Ez ám a tehetséges család .
Az út hátra lévő részét csendben tettük meg . Jó messze elkószáltam. Gondolataimba vissza kúsztak azok a képek , amiket a tévében láttam . Még mindig nehezen fogtam fel , mi is történt . Leginkább saját magamat hibáztattam mindenért .
-Megtennéd , hogy abba hagyod ? -förmedt rám Edward .
-Nem . Szállj ki a fejemből . - mormoltam kicsit durvábban , mint szerettem volna .
-Szeretnék . De elég hangosan üvöltesz . És elég nehéz .
-Rendben . Igyekszem . - sóhajtottam , miközben a fák közül léptünk ki . A bejárati ajtón Emmet robbant ki , és ránk vigyorgott .
-Na mi az ? Életbe maradtál ? - dörmögött hangosan a nagy medve .
-Hát nem tudom . Úgy látod ? - vontam fel a szemöldököm . Ekkora idiótával még nem találkoztam , de komolyan . Megkérdezi a nyilvánvaló dolgot .
Edward köhécselve felnevetett , valószínüleg a gondolataim hallatán .
-Ez meg min nevet ? -fordult Em Edward felé .
-Azon hogy idióta vagy . - kuncogtam fel . Emmet sértet képet vágott , és a karjait össze fonta , mint egy durcás kisgyerek .
-Ez fájt . Nem ezt vártam tőled . -duzzogott Emmet .
-Majd elmúlik a fájdalmad . -vigyorogtam . Alice nevetve szaladt be a házba , mi pedig követtük . Rosalie a lépcső alján kuporgott , Jasper pedig épp tévét nézett . Nem úgy nézett ki , mint akit nagyon érdekel a műsor . Alice oda táncolt , és az ölébe fúrta magát . A duzzogó Emmet lehuppant az egyik fotelbe . Esme egy újságot lapozott . Edward eltűnt az emeleten , én pedig a szobámba indultam , hogy gondolkodni tudjak . Úgy sem lettem volna most szórakoztató társaság .
-Már is lelépsz ? - csipkelődött Emmet .
-Nagyon úgy néz ki .
-Talán büdösek vagyunk ? - szagolta meg magát Emmet . Edward az emeletről nevetett , Jasper pedig halkan rötyögött .
-Rád férne egy fürdés , az már biztos . - mosolyogtam én is .
Eltűntem az emeleten , ott hagyva Emmettet , és az idióta megjegyzéseit . Nem voltam olyan hangulatba , hogy most vele társalogjak .
Tulajdon képen semmilyen hangulatba nem voltam . Csak ültem , és néztem ki a nagyvilágba , bambán , érzelmek nélkül .
A fejembe ezer meg ezer kérdés harsogott fel egyszerre , de egyikre se tudtam a választ . A legtöbb kérdés persze Clarrel volt kapcsolatos . Kizárt dolognak tartottam , hogy meghalt . Nem akartam elfogadni a tényt , hogy végre rátaláltam a szerelemre , és ugyan olyan gyorsan ahogy jött , el is ment . Mintha kiszállt volna belőlem az élet . Rég nem dobogó szívem szilánkokra tört , és már soha nem lesz egyben . Bármit megadnék érte , ha újra velem lehetne Clar . Ha újra látnám gyönyörű szemeit , ahogy elpirul . Amikor megjelenik a kis ránc az orránál , amikor mérges . Ha hallhatnám a nevetését . Ha érezhetném puha és forró érintését . Bármit megadnék érte .
Az arcomat a tenyerembe temettem , és önostorozásba kezdtem . Ha akkor nem hagyom elmenni egyedül , még itt lehetne . Ha várt volna pár napot , minden megoldódott volna .
Hallottam , ahogy Jasper fájdalmasan felnyög a nappaliból .
-Meg tennéd Conrad , hogy abba hagyod ? Legalább öt percre . - nyöszörgött Jazz .
-De ha egyszer nem megy ? - suttogtam a tenyerembe . Hirtelen egy nyugalom hullámot éreztem , és abban a pillanatban mintha az összes fájdalmamat elfújták volna . Sóhajtottam egyet , és lassan felkeltem a kanapéból . Az ablakhoz léptem , és onnan figyeltem , ahogy a felhők úsznak az égen . A nap lemenőben volt . Utolsó sugarai vörösre festették az éget , és a felhőket . Gyönyörű volt . Lassan kúszott le a Nap az égen , hogy átvegye a helyét a sötétség . Ugyan csillagok nem voltak az égen a felhők miatt , mégis gyönyörű volt az égbolt .
Most mit csináljak ? Maradjak itt , vagy járjam a magam útját . Ha itt maradok , csak nyűg leszek a nyakukon . Ha elmegyek , teljesen magányos leszek , amilyen mindig is voltam .
Nagyot sóhajtottam , miközben megszületett a döntés . Hirtelen kivágódott az ajtó , és mint egy tornádó viharozott be a szobába Alice . A nyakamba vetette magát , amitől hátra dőltem magammal rántva őt .
-Annyira örülök , hogy maradsz . Isteni lesz bátyus . - nevetett boldogan , és arcon puszilt . Én is halkan felnevettem , és örültem annak , hogy ha más nem is , de Ő legalább örül annak , hogy maradok .
-Jasper . Ezt nézd meg . Lenyúlják a csajodat . - dörmögött Emmet az ajtóból . Jasper mellette termett , és ledöbbenve nézett ránk .
-Hát öcsi , ha meg akarod tartani a csajod , bele kell húznod . - veregette meg Jazz hátát , aztán nevetgélve eltűnt .
Alice leszállt végre rólam , és dühösen indult az ajtó felé . Elhaladva Jasper mellett lágy csókot lehelt szájára , aztán Emmet után vetette magát .
-Azt hiszem , Emmet most meg kapja a magáét . - nevettem fel , miközben én is felálltam .
-Az biztos . - helyeselt Jazz . Pár pillanat múlva hallottuk , ahogy Emmet a dohányzó asztalon landolt , ami nem bírta el a súlyát , így megadta magát .
-Megyek , leállítom Alicet . Még a végén szét veri a berendezést . - kuncogott Jazz . Aztán eltűnt az ajtóból , hogy ismét kettesbe legyek a gondolataimmal .
-Hármasba . - röhögött fel Edward .
-Nem . Ha kiszállnál a fejemből , akkor édes kettesbe lehetnénk . - kiáltottam át . Vissza ültem a kanapémra , és már a jól megszokott gondolataimba merülve néztem ki az ablakon , a sötét tájat kémlelve .

/Clar szemszöge /

Két hete , hogy vámpír vagyok . Két nyomorúságos hét . Hogy miért ? Először is , volt egy személy a kastélyba , akivel minden nap találkoztam , pedig próbáltam elkerülni . Nem éppen a kedvenceim közé tartozott , ezért már csak a saját érdekében is kerültem , mint macska a forró kását .
A második nyomorom indoka pedig a hiány érzet volt . Hiányoztak a szüleim , és Conrad . Még csak két hete , hogy mindenki úgy tudja , halott vagyok , de már most úgy érzem , hogy nem bírom ki tovább . Minden egyes másodpercben azon agyalok , hogy tudnánk újra találkozni .
És ha ez még nem lenne elég , az érzelmi világom teljesen a nulla és a minusz egy között van . Mindenki árgus szemekkel figyeli minden rezdülésemet , amióta Melanira támadtam .
Egy hete annyira kihozott a sodromból , hogy nem tudtam magam türtőztetni , és neki ugrottam.
Nem tehettem róla , de nem bírtam megálljt parancsolni magamnak . Azóta nem nagyon mernek egyedül hagyni , hátha valami ostobaságot követek el . Az volt Melani szerencséje , hogy Demetri pont akkor jött be a szobámba , és azonnal leráncigált róla . Pedig már csak egy kicsi hiányzott ahoz , hogy darabokra aprítsam , és egyesével égessem el a darabjait . Amilyen állapotban voltam , biztos vagyok benne , hogy örömömben körbe körbe ugrándoztam volna a halotti máglyát , és daloltam volna .
-Clar , figyelsz te rám ? - háborodott fel Heidi . Gyorsan megráztam a fejem , és a tekintetem rá emeltem . Durcásan karba fonta kezeit melle elött . Már csak az hiányzott az összképhez , hogy a földhöz vágva hisztizzen , mint egy öt éves kisgyerek .
-Persze . - füllentettem .
-Akkor ? Jössz velem ? - csillantak meg a szemei .
-Hova is ? - értetlenkedtem .
-Ja . Nagyon figyeltél . - morgott .
-Hát vacsiért . Elkísérsz ? Neked nem kell enned , csak kísérj el . - nézett boci szemekkel . Már épp azon voltam , hogy egy határozott nemmel utasítsam vissza , de ekkor olyan kiskutya szemeket vágott , hogy megsajnáltam . A szája lefele görbült , és a széle remegett , mintha sírni akarna .
-Rendben . De én nem eszek . - jelentettem ki határozottan , aztán a fürdőbe vetettem magam .
-Imádlak . Fél óra múlva gyere le . Meg várlak . Siess . -kiabált utánam .
A zuhanyzó elé álltam , és lassan lehámoztam magamról a szürke köpenyemet .
Halk puffanással ért földet , aztán a zuhanyzó alá léptem . Meg engedtem a forró vizet , és hagytam , hogy végig folyjon jéghideg testemen . Tíz perc múlva már egy szál törölközőbe álltam a szobámba , és valami ruha után kutattam . Heidi mesélte , hogy amikor vadászni megy , mindig kihívóan öltözik fel , ezzel is csalogatva a zsákmányt. Így hát egy falatnyi miniszoknyát húztam , és egy bordó színű eléggé kivágott felsőt . Derékig érő hajamat copfba kötöttem fel . Felhúztam egy hosszú szárú , tűsarkú csizmát , és egy mini kabátot . Vissza siettem a fürdőbe , és betettem a kontaktlencséket , mivel még mindig ott bujkált szememben a vörös árnyalat . Végig nézve magamon elégedetten mosolyodtam el .
Mosolyogva siettem le a terem elé . Leérve egy toporzékoló Heidivel találtam szembe magam . Mikor leértem , abba hagyta a lábával a türelmetlen dobolást , és alaposan végig mért .
-Ez tökéletes lesz . - jelent meg egy széles vigyor az arcán .
Én is alaposan végig mértem . Rajta is mini szoknya volt , egy sötét lila , testhez álló topp kíséretében . Rövid szárú tűsarkút húzott az összeállításhoz . A topp felett egy elég vékony fekete bőr dzsekit húzott . Ugyan nem volt szükségünk rá , mert nem fáztunk , de így volt jó az összeállítás .
-Na gyere . - húzott kifelé . Elhaladva a pult mellett Gianna mosolyogva oda köszönt nekünk . Unottan köszöntünk vissza , és tovább haladva a lift elött megálltunk . Néma csendben burkolóztunk . A lift pittyogott egyet , jelezve , hogy megjött . Beszálltunk , majd Heidi megnyomta a kívánt gombot . A lift lassan felfelé araszolt . Megérkezve a második emeletre kirobbantunk a liftből ,és futásnak eredtünk .A hatalmas kapuhoz érve emberi tempóra vettünk.
Leállítottam a tüdőmet , mert még nehezen bírtam az ember illatot . Attól féltem , hogy eszemet vesztve nekik rontok , leleplezve magunkat .
-Hova is megyünk tulajdon képen ? - kíváncsiskodtam , mikor kiléptünk a hatalmas ajtón . Heidi a turistáknak fenntartott utcára mutatott . Ketté váltunk , hogy hamarabb végezzünk . Én gondosan megválogattam , hogy ki legyen a mai menü . Gyerekeket , és túl fiatalokat , továbbá öregeket kizártam a listáról . Így az én csoportom szinte csak harminc és negyven év közöttiekből állt . Nehezen ment , ugyanis hogy csalogatni tudjam őket , beszélnem kellett . A beszédhez pedig levegő volt szükséges . Igyekeztem minél kevesebbet lélegezni .
Egy óra után egy kisebb csapattal a hátam mögött sétáltam a hatalmas kétszárnyú kapu elé . A turisták mind fényképező géppel a kezükben toporogtak türelmetlenül . Pár perc múlva megláttam Heidit , amint ugyan akkora csoporttal felénk táncol . A sok arc közül jól kitudtam venni egy lány arcát . Hosszú gesztenye barna haja volt , és csokoládé barna szemei . Unottan battyogott a sorban , és igyekezett nem feltűnően bámulni . Látszott rajta , hogy nem lehet több tizennyolc évesnél . Nagyon megsajnáltam ezt a lányt . Ilyen fiatal , és már is a halál vár rá . Dühösen pillantottam Heidi felé , aki azonnal értette az okét . Eltátogott egy "mi van-t" és a két csoportot egyesítette . A lány unottan meredt maga elé , és látszott rajta , hogy valamin nagyon gondolkozik . Heidi elől vezette a sort , míg én hátulról tereltem . Mikor a lány felém nézett , intettem kezemmel , hogy jöjjön mellém . Egy percig értetlenül nézett rám , aztán kedvesen mosolyogtam .
Lemaradt , és mikor mellém ért , fel vette az én tempómat . Heidi hosszas magyarázatba kezdett , ami persze nem volt igaz . Látszott rajta , hogy nem figyel , ezért vettem a bátorságot , hogy köszönjek neki . Még magam sem tudom , hogy miért , de nagyon szimpatikusnak néztem. Nem értettem , honnan jön a szimpátia . De amikor rá néztem , mintha tükörbe néztem volna . Ugyan olyan szomorú szemei voltak , mint nekem , leszámítva a színüket .
-Szia . Én Clar Volturi vagyok . Idegen vezető . - mutatkoztam be . A lány felkapta a fejét éneklő hangom hallatán .
-Isabella Swan .- mondta bátortalanul .
-Mond csak . Mi járatban vagy itt Volterrában ? - kiváncsiskodtam . Egy percre megütközött a kérdésemen , de azért válaszolt .
-Barátaimmal jöttem . Amolyan vakáció . De Ők most elmentek várost nézni . - vont vállat .
A sor megállt , és a lépcsőn lefelé haladtunk tovább . Mivel sokan voltunk ,nem fértünk volna be a liftbe . A lépcsőn lefelé haladva különbnél különb festmények díszelegtek , hogy a hazugság , -miszerint ez a kastély egy régi múzeum -, hihető legyen . Néha meg meg állva a tömeg elkattintott néhány fényképet . Bella csak ide oda kapta a tekintetét . Valamiért sajnáltam , hogy már csak perceken múlik az élete . Legszívesebben ordítottam volna neki , hogy szaladjon , és hogy tűnjön el a városból , de nem lett volna a legjobb ötlet . Az egyik az , hogy túl feltűnő lenne , így a biztos lebukást jelentené a távozása . A másik pedig az , hogy ezért a mester garantáltan máglyára vetne . Ha nem Aro , hát akkor Caius.
A sor ismét menetelni kezdett , így megérkeztünk a nagy terem elé . A pultnál ülő Gianna hangosan köszönt . Az emberek nem vettek róla tudomást , izgatottan várták , hogy belépjenek a nagy terembe.
-Maradj mellettem . - utasítottam Bellát . Megragadtam a karját , és közelebb húztam magamhoz . Hideg érintésemre össze rezzent , és értetlenül meredt rám .
Az ajtó halkan kitárult a tömeg elött , és beléptek a szinte üres terembe . Amint beléptünk rajta Bellával , zárva a sort , a többiek mind bejöttek mögöttünk , és az ajtókat bezárták . Az emberek hüledezve kapták oda tekintetük , és rémült arcal meredtek a vörös szemekre .
Aztán megkezdődött a vacsora . A személyzet összes tagja , és a Mesterek is mind rávetették magukat egy emberre . Az emberek ,-akiket éppen nem faltak fel - sikoltozva próbáltak menekülni . Bella mellettem ácsorgott , és teljesen ledermedt . Meghűlt vérrel figyelte , amint az emberek össze esnek , és élettelenül fekszenek a padlón .
Remegni kezdett , és a szíve kétszer olyan gyorsan vert . Láttam , amint hártya vékony bőre alatt csordogál az éltető nedű . Nagyot nyeltem , hátha elmúlik a kellemetlenül kaparó érzés a torkomban . Vissza nyeltem a mérget , ami a számban termelődött .
Halk sikolyra nyitotta száját , és tekintetét ide oda kapta . Miután Aro végzett az utolsó emberrel , éhes tekintettel fordult a lány felé . Ő csak behunyta a szemét , és várta a halált . Igazán csodáltam , amiért ilyen bátor .
Aro közeledni kezdett , de én hirtelen mozdulattal a lányt a hátam mögé toltam , hogy eltakarjam .
-Várj . - kiáltottam fel hangosan . Mindenki felém kapta a tekintetét , hogy még is mit művelek .
-Mit művelsz , Clar ? - hitetlenkedett Aro . Nagy levegőt vettem , hogy bátorságot gyűjtsek.
Nem bizonyult jó ötletnek , mert a lány vére hihetetlenül inycsiklandó volt . Az izmaim megfeszültek , és mérgem azonnali termelődésbe kezdett .
-Mester , szerintem ez a lány hihetetlenül tehetséges vámpír lenne . - magyarázkodtam alázattal. Magam sem értettem , hogy ezt még is honnan veszem , de úgy láttam az elöbbi kis jelentből , hogy hihetetlenül nagy az önuralma .
-És ezt honnan tudod ? - vonta fel a szemöldökét .
-Megérzés . - vontam meg vállaimat .
A mögöttem ácsorgó lány megkövülten hallgatta végig beszédünket . Remegése kicsit abba maradt , de a szíve még mindig gyors tempót diktált .
Aró fontolgatni kezdte a dolgot . Az állát vakargatva figyelt bennünket .
-Ugye tudod , Aro , ha ebbe bele mész , mekkora kockázatot vállalsz . - csattant fel Caius . Aró feltartotta kezét , hogy elhallgattassa fivérét.
Hosszas töprengés után megszólalt. A többiek - bele értve jómagamat is - síri csendben várta az ítéletet .
-Rendben . Legyen hát . De elötte ... - nyújtotta ki a kezét a lány felé .
Bella értetlenül meredt a kézre , aztán segítség kép rám nézett . Aprót bólintottam , és a kezét lassan bele csúsztattam Aro markába . Újra remegni kezdett , de ugyan akkor kíváncsiság is csillogott a szemeiben . Aro lehunyt szemmel koncentrált , majd mikor kinyitotta szemét , hangos nevetésbe kezdett .
-Elbűvölő . - csillantak meg szemei , miután csillapodott a nevetése .
-Mi az ? Mit láttál ? - kérdezte mindenki kíváncsian .
-Épp ez az , testvéreim . Semmit nem láttam . Valami meggátol , hogy lássam a gondolatait . Igaza volt Clarnek -fordult felém - , nagyon tehetséges . És gondoljatok csak bele . Már emberként is erős , milyen lesz még ... - nevetett fel boldogan , aztán elsietett a trón felé .
Bella mellém lépett . Úgy éreztem , nagyon jó barátnők leszünk .
-Nos . Bella átváltozhat . Keress neki egy szobát , és mesélj el neki mindent . Készítsd fel . - kántálta Aro .
-Ti pedig - mutatott a többi testőrre -, takarítsatok fel .
Mindenki mozgásba lendült , én pedig elkezdtem húzni kifelé a kővé dermedt Bellát .