9.fejezet

/Clar szemszöge/

Miután kihúztam a rémült Bellát a teremből , a józan eszem útól ért .
Te jó ég Clar . Még is mi a fenét csináltál ? Bele rángattál mást ebbe az életnek nevezett akármibe ?
Gondolatban mindennek elmondtam magam , miközben Bellának kerestem egy szobát . Még mindig lefagyva követett , gépiesen . Már kezdtem azt hinni , hogy talán sokkot kapott .
Úgy döntöttem , hogy a velem szembe lévő szoba lesz az övé .
Benyitottam a halványkék szobába , Bellát pedig az ágyhoz kezdtem taszigálni . Lassan ült le , közbe üres tekintettel meredt maga elé .
-Figyelj Bella ..-törtem meg a hosszú csendet . Hangom hallatán kicsit össze rezzent , és megrázta fejét . Lassan rám emelte tekintetét .
-Én .. annyira sajnálom . - hajtottam le a fejem . Nem kellett volna csak így egy ilyen életbe taszítanom . Nem volt hozzá jogom . Ugyan akkor nagyon sajnáltam , hogy még el sem kezdődött számára az élet , már is véget ér .
A következő pillanatba Bella olyat tett , hogy azt hittem , eldobom az agyam . A nyakamba ugrott , és szorosan átölelt . Zokogni kezdett , és folyton azt hajtogatta , hogy "köszönöm ". Nem éppen erre a reakcióra vártam , ezért kicsit meghökkentem .
Tétovázva öleltem vissza .
-Mit köszönsz ? - toltam el magamtól , mikor csillapodott a sírása .
-Hogy , hogy mit ? Azt , hogy megmentetted az életem . - szipogott .
-És azt is tudod , milyen áron ?
Megrázta fejét , és letörölte arcáról a könnyeket .
Most ,hogy magyarázzam el neki ? Nagy levegőt vettem , gondolatba pedig biztattam magam , hogy menni fog .
-Hol kezdjem ? - morfondíroztam .
-Szóval vámpírok vagytok ? - kérdezte Bella hirtelen .
-Mint látod . - mosolyodtam el .
-Hogy , hogy kint voltál fényes nappal ? Miért mentettél meg ? Miért más színű a szemed ? És hogy értetted , hogy sajnálod ? Bánod , hogy meg mentettél ? - tört ki belőle a kérdés özön . A végére már nem kapott levegőt , így hangja elfulladt .
-Egyszerre csak egyet . - kértem gyorsan .
Ismét nagy levegő , aztán a kérdés .
-Hogy a csudába tudtok kint lenni fényes nappal ? - nézett ki az ablakon , miközben feltette kérdését . Látszott rajta , hogy nagyon uralkodik magán , nehogy megint egyszerre húsz kérdést tegyen fel .
-Hát ez egyszerű . Nem égünk porrá . És mivel nem süt a nap - néztem ki az ablakon - ezért nyugodtan mehetünk emberek közé . Viszont ha sütne a nap ... háát - haraptam félbe a mondatot . Ezt úgy sem tudnám neki elmagyarázni .
-Akkor mi lenne ? - fordult felém kíváncsi szemekkel .
Mély levegőt vettem , ami nem volt túl jó ötlet . A vére illata fantasztikusan finom volt . A szörnyeteg oda bent tombolt , és vért kívánt . Ennek a lánynak a vérét .
A számban a méreg termelődni kezdett . Nagyot nyeltem , hogy eltűnjön a méreg .
-Majd egyszer megmutatom. - motyogtam halkan .
Ő elgondolkodott rajta , aztán aprót bólintott .
-Miért mentettél meg ?
-Talán szerettél volna meghalni ? - szökött a szemöldököm a magasba .
-Nem úgy értettem . - rázta meg a fejét - Hanem miért pont engem ? Hisz rengeteg ember volt még rajtam kívül .
-Mert megsajnáltalak . Tudod , mi nagyjából egy idősek vagyunk .
-De ez még nem elég indok . - erősködött . Felkelt mellőlem , és a kanapé felé sétált . Kinézett az ablakon , hátat fordítva nekem .
-Igazából valamiért annyira szimpatikusnak tűntél .. és hát én nem iszom ember vért . - magyarázkodtam .
Az utolsó szónál Bella megpördült , de olyan hirtelen tette , hogy kibillent az egyensúlyából , és a föld felé kezdett zuhanni .
Felpattantam az ágyról , és megragadtam a karját az utolsó pillanatba . Megkönnyebbülten sóhajtott fel .
Mikor vissza nyerte egyensúlyát , elengedtem . A kanapé felé indult , és lassan török ülésbe helyezkedett az egyik végébe . Én a másik végébe ültem , és szembe fordultam vele . Lábaimat felhúztam , és vártam a következő kérdést .
-Szóval .. akkor te nem iszol ember vért ? - kérdezte félősen .
-Igyekszem .-morogtam az orrom alatt .
-És miért nem ?
-Amikor még ember voltam , akkor ismertem meg valakit , aki vámpír létére állati vérrel táplálkozott . Aztán amikor én is ez lettem - mutattam magamon végig - , akkor úgy döntöttem , hogy én se akarok szörnyeteg lenni .
A szavakat nagy nehezen találtam . Azt hittem , mentem elsírom magam .
-Akkor most én is vámpír leszek ? - motyogta maga elé .
Bólintottam .
-És hol van itt a koporsó ? - nézett körbe a szobába .
Hirtelen kirobbant belőlem a nevetés . Hangomra Bella ismét felém fordult , így engem tüntetett ki figyelmével . Sértetten nézett rám , amiért kinevettem .
-Nincs koporsónk . - csóváltam a fejem még mindig nevetve .
-Akkor még is mibe alszotok ? - értetlenkedett .
Mintha csak én lennék . Én is hasonló képen reagáltam , amikor meg tudtam .
-Mi nem alszunk .
-Soha ? - kerekedtek ki szemei .
-Soha . - vigyorogtam .
-És miért nem ?
-Mert nem bírunk . A vámpírok soha nem fáradnak el . Legfeljebb csak agyilag lehetünk fáradtak . - vigyorodtam el .
-Aha . - jött a tömör válasz .
-Szóval . Nem alszotok . Nem mehettek napsütötte időben emberek közé . Gyönyörűek vagytok . Vörös a szemetek . Fehér a bőrötök , és jéghideg . - sorolta fel , amit eddig tudott .
-Igen . Levegőre sincs szükségünk . A hallásunk és látásunk tökéletes . Erősek vagyunk , és gyorsak . - bővítettem ki a mondandóját .
-Hűha . - vakarta meg a fejét .
Néma csendbe burkolóztunk , mindenki a maga gondolataiba merült . Bella kifelé nézett az ablakon , és emésztgette a hallottakat .
-És mikor kerül erre sor ? - nézet ismét rám .
-Mire ?
-Hát hogy vámpír legyek .
-Azt pontosan nem tudom .
Halk lépteket hallottam . Demetri megállt az ajtó elött .
-Gyere be Dem . - sóhajtottam .
Demetri bedugta a fejét az ajtón , és kajánul vigyorgott .
-Honnan tudtad , ki az ? - nézett Dem-re. Mosoly jelent meg az arcomon .
-Az illata alapján , és a léptei zaján . - feleltem .
-Na .. mindent megbeszéltetek ? - jött beljebb Demetri .
A kanapé felé indult , amin mi ücsörögtünk . Bella szíve hirtelen gyorsabban kezdett verni , és zihálva vette a levegőt . Kicsit hátrébb csúszott a kanapéba .
Mikor felfogtuk a reakciója okát , én csak fintorogtam , Demetri pedig elégedetten elvigyorodott.
-Nyugi , nem vagyok éhes . - emelte fel a kezeit . A nyugtatása nem nagyon hatott Bellára . Ugyan a zihálása - ami már majdnem fuldoklás volt - csillapodott , de a szíve még mindig hangosan döngette a mellkasát .
-Jól van . Akkor nem megyek közelebb . - sóhajtott megadóan , és az ágy szélére telepedett . Bella elengedte magát , és vissza süppedt a kanapéba .
-Miért is vagy itt ? - kíváncsiskodtam .
-Jah , igen . Csak azért jöttem , mert Aro hívat . Beszélni szeretne veled . - adta át az üzenetet .
-Rendben , akkor megyek . - ugrottam talpra . Megindultam az ajtó felé , ekkor Bella megszólalt .
-Vissza jössz ? - kérdezte rekedt hangon . Hátra fordultam , és aprót bólintottam . Megkönnyebbülten sóhajtott , és halványan elmosolyodott .
Gyorsan száguldottam le a lépcsőn , a nagy terembe . Mester a trónon ült , Janenel beszélgetett . Jöttömre felém kapták fejüket . Aro nyájasan elmosolyodott .
-Hívattál , Mester ? - lépkedtem közelebb .
-Igen . Sikerült elmondanod mindent Bellának ? - tért a lényegre .
-Igen .
-És hogy fogadta ?
-Viszonylag jól .
-Csodás - tapsikolt vidáman -, akkor már ma átváltoztathatjuk .
-Ma ? Biztos , hogy ez jó ötlet ? Nem kéne neki még adni pár napot , amíg feldolgozza ? - kérleltem Arot .
-Nem igazán . Szívesen megkapná azt a pár nap haladékot , de ma hívott Eleazer barátom . Ő és családja vendégségbe jönnek . És Eleazer képes másik különleges képességét behatárolni . Így jobb minél előbb átváltoztatni . - örvendezett .
-De .. -kezdtem volna , de Aro szigorú pillantása belém folytotta a szót .
-Semmi de . A lány ma fog átváltozni . Meny , és mond el neki . Kapsz egy órát . Aztán pedig Jane , vagy Demetri átváltoztatja . - intett Aro .
-Igen , Mester . - hajoltam meg , és vissza siettem Bella szobájába . Nagy robajjal robbantam be a szobába . Bella még mindig ott volt , amikor kimentem innen . A kanapé végén , török ülésben. Én is vissza siettem , és leültem ugyan úgy .
-Uhh . -kapott a szívéhez . Nem értettem , hogy miért ijedt meg .
-Megijedtem . Hirtelen kerültél ide . - lihegett .
-Sajnálom . Siettem .
-Most akkor mi lesz ? - kérdezte szomorúan .
-Még ma át leszel változtatva . -hajtottam le a fejem csüggedten .
-Már ma ?
-Igen . A Mester ragaszkodik hozzá . Sajnálom . Pedig próbáltam haladékot kérni . - hadartam gyorsan .
-Semmi baj . Nem te tehetsz róla Clar . - mosolygott kedvesen .
-Kérdezhetek valamit ?
-Eddig is azt tetted . - nevettem fel . Bella is felkuncogott .
-Te fogsz átváltoztatni ? - harapdálta alsó ajkát .
-Nem . - ráztam meg a fejem .
-Miért nem ? Akkor ki fog ?
-Azért nem én , mert nem bírnák leállni . Félő lenne , hogy megölnélek . Ezért vagy Jane , vagy pedig Demetri fog . De van egy olyan érzésem , hogy Demetri fog . - kuncogtam fel .
-Ezt honnan veszed ? - húzta fel szemöldökét .
-Vak vagy ? Nem láttad , hogy nézett rád ? Nagyon tetszel neki . - mosolyogtam .
-Hát nem is tudom .. nem vettem észre . -fintorgott .
-És pontosan mikor fogtok átváltoztatni ?
-Nem tudom . - hazudtam . Nem akartam , hogy a következő egy órában ideg roncs legyen , a félelem miatt . Jobb lesz váratlanul .
-Ez lesz az én szobám ? - nézett körbe a halványkék árnyalatú helyiségen . Úgy láttam , hogy tetszik neki ez a szoba szín . Régebben ez a szoba Janeé volt , de unalmassá vált neki , ezért egy másikba költözött .
-Igen . Tetszik ? - kérdeztem .
-Nagyon . - bólogatott hevesen . Szemei végig pásztázták a szobát .
-De ha valami nem tetszik , nyugodtan átrendezheted . Aro biztos meg engedi majd .
-Ki az az Aro ?
-A Mester . A mi fajtánknál mi vagyunk az uralkodó család . Aro és fívérei alkották a törvényeket , és tartattják be azokat . - meséltem tovább .
-Szabályok is vannak ?
-Igazából csak egy lényeges szabály van , amit szigorúan be kell tartani . Nem szabad felfednünk a kilétünket embereknek . Különben az emberre vagy halál , vagy pedig vámpír élet vár . A szabály szegő vámpírra halál . - magyaráztam fagyosan .
-Nem is olyan bonyolult .
-Tényleg nem . - mosolyogtam .

Az idő gyorsan telt . Arra eszméltem fel , hogy Demetri ismét jön . Nagyot sóhajtottam , már kezdtem hozzá szokni Bella illatához , és a fájdalmasan kaparó érzéshez a torkomban .
-Gyere be . - motyogtam . Az ajtó résnyire nyílt , amin Dem dugta be a nagy kíváncsi fejét .
-Itt az idő . - somolygott . Ajkaimat lebiggyesztettem , és felkeltem a helyemről .
Bella rémülten nézett rám .
-Mihez van itt az idő ? - értetlenkedett , közbe mellém lépett .
-Ahoz , hogy átváltozz . - jött beljebb Demetri .
-M..Már ? Ilyen hamar ? - dadogta .
-Igen .
Lehunyta szemeit , és nagy levegőt vett . Percekig csak állt , aztán felnyitotta a szemét , és Demetrire nézett .
-Rendben . Hogy csináljuk ?
-Feküdj le az ágyra . - utasította Demetri . Bella engedelmesen az ágyhoz lépett , és a hátára feküdt .
-Jobb lesz , ha én ki megyek . - fordultam az ajtó felé .
-Várj . Miért ? - szólt utánam Bella .
-Mert nem tudnám magam türtőztetni . Sajnálom . Majd még vissza jövök . - indultam el .
Kisuhantam a szobából , bent hagyva őket . A nagy terembe mentem , út közben találkoztam Melanieval .
-Nahát . Hallottam a jó tettedről . - gúnyolódott Melanie , miközben elhaladtam mellette . Azonnal megtorpantam , és felé fordultam .
-Én legalább valami jót és hasznosat is teszek . Nem úgy , mint te . - néztem rá megvetően . Melanie felhorkant szavaim hallatán .
-Tudod , nagyon kép mutató vagy . Nem rég elítéltél azért , amiért "miattam" jutottál erre a sorsra . És most te is ezt tetted . Mást ítéltél minden jog nélkül egy ilyen életre . - vágta a képembe .
-Annyi a különbség , hogy én a haláltól mentettem meg . Míg te elvetted tőlem az életet . A lehetőségeket . Te miattad vagyok most az , ami . - - üvöltöttem a képébe .
-Te is tudod , hogy csak a dolgomat tettem . - emelte fel Ő is a hangját .
Hangosan fel nevettem . Legszívesebben letéptem volna a fejét .
Ám ekkor egy egyre halkuló szív dobogására figyeltem fel . A halkan dobó szív tulajdonosa - Bella - halkan felnyögött .
A nevetésem abba maradt , és azonnal a hang felé vettem az irányt . Melanie utánam eredt . Berontottam az ajtón , és láttam , ahogy Demetri egyre nagyobb hévvel szívja Bellából ki az életet .

/Conrad szemszöge/

-Ezt most komoly ? - nyögtem fel fájdalmasan .
-A lehető legkomolyabb . - bólogatott előttem kobold hugom .
-Semmi kedvem sincs iskolába járni . - morogtam , és a kanapéra vetettem magam .
-Pedig jönni fogsz . Fent kell tartani a látszatot . - erősködött Alice. Tudtam , hogy hiába próbálok meg tiltakozni , nem mennék vele sokra . Kénytelen leszek bele menni .
-Szuper . Akkor hétfőn kezded a sulit . - ugrándozott örömében .
-Alice. Még nem mondtam igent . - forgattam meg szemeimet .
-De láttam , hogy igent mondasz . - nevetett fel vidáman .
-Szuper . - ragadtam meg a távirányítót morcosan . Bekapcsoltam a tévét , és az adók között kezdtem váltogatni .
-Most megyek . Jazz vadászni szeretne . Szia . - csilingelte , azzal eltűnt az emeleten .
-Mi ez a rossz kedv tárgya már megint ? - huppant le mellém Em .
-Az , hogy itt vagy . - dörmögtem .
-Szóval hiányoztam . Hát öcsi , nekem is hiányoztál . - veregetett hátba Em . Olyan erősen csapott a hátamra , hogy ha nem lettem volna vámpír , biztos , hogy eltört volna az összes bordám .
Em kikapta a kezemből a távirányítót , és meccs után kutatott .
-Emmet . Ha nem vetted volna észre , épp tévét néztem . - dörrentem rá .
-Nem úgy tűnt . Inkább csak csatorna váltogató valaminek látszott . - rötyögött fel .
-Talán ha nem kapok ki a kezemből a távirányítót , találtam volna valami csatornát , amit nézhettem volna . - magyaráztam lassan , mintha egy fogyatékosnak beszélnék . Emmet esetében ez se volt kizárható .
-Késő bánat , eb gondolat . - vigyorodott . Aztán már nem nagyon figyelt rám , mert a Tv-ben talált egy meccset . Úgy láttam , hogy most úgy se venné észre ha lelépnék , ezért kihasználtam az alkalmat , és felmentem a szobámba . Be kapcsoltam a hifit , és a kanapén végig dőltem . Hallgattam a zenét , és igyekeztem nem gondolni semmire .
Gondolat menetemet egy kopogás zavarta meg .
-Menny innen Alice . - morogtam .
-Nem Alice vagyok. - nevetett fel Carlisle .
-Bocsi . Gyere be . - szabadkoztam , közben pedig felültem . Carlisle lépett be a szobámba . Kicsit fura volt , mert amióta itt lakok velük , ritkán jött be hozzám beszélgetni . Folyton a kórházba van .
-Sajnálom , azt hittem Alice az .
-Mit követett el Alice , hogy látni se akarod ? - nevette el magát Carlisle .
-Rávett , hogy mennyek suliba . - fintorogtam .
-Oh . Értem .
-De te miért keresel ? - tereltem a témát , mielőtt még jött volna a sajnálás .
-Tulajdon képen csak át szerettem volna adni az iratokat . Mától hivatalosan is Conrad Cullen vagy . - nyújtott felém egy köteg papírt . Elvettem a papírokat , és gyorsan végig néztem . Anya könyvi kivonat , jogosítvány, személy igazolvány , és még sok más fontos irat , ami kellhet .
-Köszönöm . De minek nekem jogosítvány ? Hisz nincs kocsim . És nem tervezem , hogy mostanában veszek .
-Oh . Hát a biztonság kedvéért . - mosolygott sejtelmesen .
-Hát jó . Ha te mondod . - vigyorogtam . Felálltam , és a papírokat az asztalomra helyeztem .
-Hát akkor megyek is . Csak ennyit akartam . Szia . - lépett ki a szobából . Pár perc múlva hallottam , ahogy a fekete Mercedes kocsija halkan dorombolva életre kel , aztán ki hajt a bekötő ösvényen .
Vissza támolyogtam a bőr kanapémra , és fájdalmasan felnyögtem .
Uhh , két nap , és suli . Maga lesz a pokol . Hogy fogom túl élni ? - kérdeztem magamtól .
Hallottam , ahogy Alice és Jazz megjött a vadászatból . Jobbnak láttam , ha elmegyek , mielőtt a pöttöm Alice rám talál , és valami lehetetlen kéréssel áll elő .
Halkan kiugrottam az ablakomon , közbe eldöntöttem , hogy vadászok egyet . Utoljára úgy is egy hete voltam .


Jól lakottan dőltem el hátra a füvön . A nap sugarai vissza verődtek fehér bőrömről .
Három szarvast vadásztam le . Csak úgy lötyög a hasamban a sok vér . Halk lépteket hallottam . Azonnal felültem , és a hang irányába kaptam a fejem .
-Mit akarsz Alice ? - dőltem ismét hanyatt . Néha már az agyamra megy .
-Mivel láttam , hogy nem mostanában jössz haza , ezért gondoltam utánad jövök , hogy szóljak , vásárolni megyünk . - visított lelkesen .
-Én nem megyek . - jelentettem ki határozottan .
-Dehogynem . Hisz pont azért megyünk , hogy neked legyen cuccod a suliba . - méltatlankodott , és a fűbe huppant mellém .
-Van elég ruhám .
-De nem elég . - húzta gonosz vigyorra a száját .
-Ahh . Lenne értelme tiltakozni ? - sóhajtottam fel .
-Az ég világon semmi . - pattant fel boldogan .
-Akkor mennyünk . - álltam fel én is .
-Jaj . Ne vágj már mindenhez ilyen képet . Nem fogsz bele halni .
-Téged ismerve ? Még az is megeshet . - nevettem fel , és futásnak indultam . Alice könnyen beért. Három perc múlva már a ház melletti kis folyón ugrottunk át .
-Hova siettek ennyire ? Csak nem randira ? - vigyorgott Em szokásához hívően , miközben beléptünk a nappalin .
-De . Honnan tudtad ? Most lebuktunk . -húztam a számat .
-Tudtam . Tudtam én . Jasper - üvöltött fel -, lenyúlták a csajod . Én mondtam , hogy tartsd rövid pórázon . -röhögcsélt Em .
-Emmet Cullen . Ha nem szeretnél még egy asztalt vásárolni Esmeének , akkor legyél szíves , és kímélj meg az ilyen megjegyzésektől . Különben Esmeé haragjával kell szembe nézned . - fenyegetőzött Alice .
-Hu . Most megijedtem .
-Nagyon helyes . - szóltam közbe én is .
-Tulajdon képen hova mentek ? - kérdezte Jasper .
-Vásárolni . Jössz te is ? - tapsikolt Alice .
-Köszi , de most ki hagynám . - vonult vissza Jasper .
-Áruló . - kiabáltam utána .
-Bocsi Conrad . De még élni szeretnék . - szólt vissza Jazz nevetve .
Alice durcásan össze fonta karjait .
-Miért nem jön el velem soha senki vásárolni ? - kérdezte mérgesen .
-Lehet hogy azért , mert kicsit túlzásba viszed , és minden létező boltba bemész . - szólt közbe Emmet .
-Akkor találok mást , aki elkísér . - szaladt fel az emeletre .
-Hát Conrad , nem irigyellek . - kuncogott idióta bátyám a kanapéról .
-Én se magam . - huppantam le az egyik fotelbe .
Emmett még mindig meccset nézett , és nekem nem volt sok kedvem meccset nézni . Így nem igazán figyeltem semmire . Egyszer csak Alice jelent meg a lépcső alján , Rosalie és Edward kíséretében .
Hát ez remek !
-Mehetünk ? -táncolt oda Alice .
-Mennyünk . - füstölögtem Alice néha olyan ünnep rontó tud lenni .
-Nekem mondod ? -fintorgott Edward . Legalább van valaki , aki egyet ért velem , hogy Aliccel a váárlás , felér egy kínzással .
Ed képét elnézve , ő is hasonló képen vélekedett Alice terveivel kapcsolatban , ellentétben Rosalieval , aki teljesen bezsongott .
Csak tudnám , hogy vette rá erre Edwardot .
-Ne akard tudni . - sóhajtott fel , miközben a Volvo volán mögé ült . Én mellé ültem , míg a csajok hátul fészkelték be magukat . Az egész utat lelkesen végig csacsogták , hogy ki mit szándékozik venni . Még hallgatni is fárasztó volt.
Fél óra múlva megérkeztünk a Port Angelesi Plaza parkolójába . Amint leállt a motor , a lányok szinte ajtóstul vágódtak ki a kocsiból . Lelkesen tipegtek a bejárat felé , míg mi csak csendben kullogtunk mögöttük , bele törődve , hogy több órányi hosszas vásárlásba nézünk elébe .
A vásárlás - mint sejtettem - borzalmas volt . Alice próbababának használt . Minden gönccel szó szerint betuszkolt a fülkébe , hogy próbáljam fel .
Pedig szerintem nagyon jól tudta , hogy fog állni a ruha .
Öt és fél órás vásárlás után "fáradtan" battyogtunk a parkoló felé . Közbe megfogadtam , hogy soha többet nem megyek el vele vásárolni .
-Te csak azt hiszed . - kuncogott halkan Ed .
-Mit hisz kicsoda ? - kérdezték a lányok egyszerre .
-Senki semmit . - válaszoltam gyorsan , mielőtt Edward megszólalhatott volna .
A haza út számomra csendbe telt . Ugyan ez már nem mondható el a csajokról .
Haza érve természetesen most is , mint mindig Emmet várt .
-Hűha . Túl éltétek ? - nézett Edre és rám .
-Hát fogjuk rá . Mivel még itt vagyok , ezért még élek .
Emmet még mondott valamit , de nem nagyon figyeltem rá . Alice szemei a távolba meredtek , mintha nem itt lenne , hanem valahol nagyon messze . Rá jöttem , hogy épp látomása van . Hirtelen mosoly terült szét az arcán .
-Mit láttál ? - kérdezte Jazz , és hátulról átkarolta feleségét , aztán a nyakába puszilt .
-Tanyaék . Olaszországba mennek , de lötte még ide is benéznek . - mosolygott Edwardra .
-Szuper . - nyögött fel Edward , aztán felfutott az emeletre .
-Ennek meg mi baja ? - böltem után ujjammal .
-Tanya . Nem kedveli éppenséggel . -világosított fel Emmet .
-Aha . És miért nem ?
-Mert Tanya teljesen belé van zúgva . - dörmögte a nagy medve .
Nem értettem , hogy akkor mi a probléma .
-Ha nem baj , én fel megyek most a szobámba . - lépkedtem felfelé , aztán bevágódtam a szobámba , és a megszokott unalommal teli perceimet éltem .
Órák óta gondolkodhattam , amikor kopogást hallottam .
-Gyere be .
Alice berobbant , és mint egy tornádó elém viharzott , és pattogott mint egy labda .
-Megjöttek . Öt perc , és itt vannak . - mondta szökdécselve .
-Kik ?
-Hát Tanyaék . Gyere , mindjárt itt vannak .-húzott fel a kanapéról . Megadóan követtem le a nappaliba , ahol már mindenki lent volt . Alice Edward mellé állított , ő pedig Jasper mellé ment , és átkarolta . Két perc múlva hallottuk , ahogy egy kocsi lelassít , és befordul a bekötő ösvényen .
Négy ajtó nyitódott , és csapódott egyszerre .
Kopp-kopp-kopp .
Carlisle az ajtóhoz lépett , és beengedte a számomra ismeretlen vendégeket .
-Szia Carlisle . - hallottam meg egy kedves női hangot .
-Szervusz Tanya . Gyertek be . - szélesre tárta az atót , és öt idegen vámpír lépett be rajta . A szemeik alapján ők is vegetáriánusok voltak .
-Szia Edward . - köszönt ugyan az a hang Edwardnak , és a hozzá tartozó személy Edwardhoz szaladt , és szorosan megölelte . Ő habozva vissza ölelte .
-Szia Tanya . - tolta el magától . Látszott rajta , hogy nem éppen kedveli a csajt .
-Barátaim , be mutatom nektek Conradot . - intett felém Carlisle .
-Szia , Tanya vagyok . - jött oda , és kezet fogott velem . A szemei megcsillantak , és jó alaposan végig mért . Gondolatba felnyögtem , és imádkoztam , hogy nem fog rám mászni . Aztán mindenki sorba bemutatkozott . Irina elég fagyosan méregetett , de nem törődtem vele . Carmen nagyon hasonlított Esmere . Ugyan olyan kedvesen , és szeretet teljesen beszélt . Eleazer is nagyon kedves volt , és Kate is .
Miután megejtettük a nagy bemutatkozást , leültünk a nappaliba , és beszélgettünk . Legalábbis ők beszélgettek , én pedig hallgattam őket . Tanya szorosan mellém ült , és a kezeit - mintha észre se venné mit csinál - a lábamra csúsztatta , és ott is hagyta .
Annyit tudtam kivenni az egész beszélgetésből , hogy két nap múlva indulnak a Volturihoz meglátogatni Arot . Úgy gondolták , hogy előtte beugranak ide is , mivel régen látta már Carlislet.
Unottan hallgattam a beszélgetésüket .
-At hiszem , hogy én most fel megyek a szobámba . Persze csak ha nem baj . - néztem a vendégekre .
-Persze . Menny csak . -mosolygott Carmen .
Tanya kezét udvariasan lesöpörtem a lábaimról , és felmentem a szobámba .
Szuper . Egy újabb nem kívánatos személyre tettem szert .
-Bejöhetek ? - nyitott be Tanya .
-Már bent vagy . -tértem ki a válasz elől . Halkan becsukta maga után az ajtót , és mellém telepedett a kanapéra .
-Van barátnőd ? - kérdezte minden kertelés nélkül .
Istenem , miért én ?
-Nincs .
-Aha . Mióta laksz Carlisleékkal .Mert eddig soha nem láttalak velük .
-Lassan három hete .
Tanya közelebb jött , így a karunk össze ért .
-Nagyon jóképű vagy . - dorombolta , mint egy kiscica .
-Aha . - jött a tömör válasz . Aztán minden gyorsan történt . Tanya az ölembe fúrta magát , a száját pedig rá tapasztotta ajkaimra , és szorosan átkarolt , hogy ne tudjam ellökni magamtól .