4.fejezet. Második rész

Na meghoztam . Ez a negyedik fejezetnek a második fele . Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.
Jó olvasást , aztán komikat kérek ! :) Puszí.



A napok néha gyorsan , néha lassan teltek . Nem észleltem túlzottan a külvilágot . Iskolába jártam , tanultam , otthon elvégeztem a házi munkát , és aludtam . Conrad végig mellettem volt , és ez kicsit enyhítette a fájdalmamat .
A barátnőim eleinte mindig oda jöttek kérdezősködni . De amint észre vették , hogy nincs sok értelme, feladták.
Conraddal kezdtünk egyre jobban kedvelni egymást , és úgy éreztem , hogy szerelmes vagyok belé . A suliba mindig együtt voltunk amikor csak lehetett , igaz mindenki minket nézett . Minden nap , délután találkoztunk , majd este hazamentem lefeküdni aludni . Melani nem jelentkezett , és nem is bántam . Egyik nap éppen takarítottam , amikor halk kopogtatást hallottam . Gyorsan eltettem a törlő rongyot , majd az ajto felé kullogtam . Nagy lendülettel feltéptem az ajtót és amikor megláttam ki van odakint , a szemeim megcsillantak és reményt éreztem .
-Jó napot! - köszönt udvariasan a férfi , aki bejelentette hogy a szüleim eltűntek. - Bejöhetek ?
-Jó napot! Persze , jöjjön csak . - tártam szélesre az ajtót , majd beengedtem a férfit . A nevét ugyan nem tudtam ,mert legutóbb mikor itt járt ,mérgemben, és elkeseredettségemben elfelejtettem megkérdezni .
-Hozhatok valamit ..
-George .
-Hozhatok valamit George ? - kérdeztem udvariasan .
-Nem , köszönöm . Azért jöttem , hogy szóljak , mivel még nem múlt el 18 éves ezért nevelő szülőkhöz fog kerülni ! - jelentette be George . Le kellett ülnöm .
-De hisz pár hónap , és 18 leszek . - háborodtam fel . A szüleim még nem is biztos hogy meghaltak , ezek meg máris rásóznak valakire . Dühösen fújtam egyet , majd Georgera meredtem .
-Azt nem tehetik . A szüleim még nem kerültek elő . Lehet , hogy élnek . És boldogulok egyedül , ha mégsem . - kezdtem dühösen , de a végére már csak egy sóhajnak tűnt.
-Én ezt meg is értem , de ez a törvény.Ön még kiskorú . Egy hét múlva jelentkezzen kérem a rendőrségen . Azt hiszem , én mindent elmondtam . Viszlát . - pattant fel , majd kisétált az ajtón . Dühösen feltrappoltam az emeletre , majd sírni kezdtem . Ezt nem tehetik . Hisz élnek . Érzem .
Még sírtam egy pár sort , majd felpattantam az ágyról , és a gardróbom elé léptem . Kivettem az első ruhát , ami a kezembe akadt majd lementem a földszintre . Dühösen feltéptem az ajtót , és megindultam a park felé . A gondolataim csak úgy cikáztak .
Annyira hiányoznak a szüleim . Miért történt ez velük ? És mégis hogy ?
Már egy ideje kódorogtam a parkban , mikor halk léptekre lettem figyelmes . Lassan és megfontoltan fordultam hátra , majd mikor meg láttam a mögöttem álló személyt leesett az állam . Mögöttem egy jóképű srác volt . Magas volt , és izmos . A haja fekete egyenes volt . De nem ez miatt esett le az állam . Hanem mert vámpír volt . Fehér bőre , és Conraddal ellentétben vérvörös szemei voltak . Tehát ő nem "vegetáriánus" . Mikor észre vette , hogy őt nézem mosoly jelent meg az arcán , mitől csak még jó képűbb lett . Ijedten kaptam le róla a szemem , majd hátrálni kezdtem . Felkészültem , hogy támadjak . Közelebb lépett , én pedig felemeltem remegő kezemet , és egy hirtelen mozdulattal egy fának repítettem , ami nagy reccsenéssel kidőlt . A fiú feltápászkodott , és dühösen meredt rám . Ismét közelített lassan , én meg ismét készültem odébb repíteni . Mikor látta mire készülök , megadóan feltette a két kezét .
-Nem bántalak . - mondta megadóan .
-Mit akarsz tőlem ? - kérdeztem dühösen .
-Semmit . Vagyis .. megismerni téged ! - jelentette ki , mire én harsány kacagásban törtem ki . A fiú kiguvadt szemekkel bámult , hogy miért nevetek .
-Sajnálom , én .. tudod nem te vagy az első vámpír , aki megakar ismerni . És úgy látszik , te is tudod hogy ki vagyok . - magyarázkodtam , majd a kezemet magam mellé helyeztem . A fiú megkönnyebbülten lazított testtartásán .
-Értem . Sajnálom , hogy rád ijesztettem .
-Igazából a szemeid miatt ijedtem meg - vallottam be .
-Ja .. nem bántalak . Igazából azért jöttem , hogy segítsek neked !
-Te ? Segíteni ? Mégis mibe tudnál te segíteni ? Hisz nem is ismersz!
-De ismerlek . És azt is tudom , hogy a szüleid eltűntek .
-Te .. te ezt meg honnan tudod ? - dadogtam elképedve . Mégis ki ő ? És honnan tud rólam ennyi mindent .
-Az nem lényeg . Tudom és kész .
-Mégis ki vagy te ? - kérdeztem rémülten .
-Mindent megtudsz időben . A nevem Alec Volturi .
-Clar McElister . - fogtunk kezet . A keze ismerősen hideg , és kemény volt .
-Beszélgessünk . - ajánlotta , majd egy padra mutatott , hogy üljek le . Bizalmatlanul méregettem , majd leültem .
-Szóval Alec , mégis honnan tudsz te ennyi mindent rólam ? szegeztem neki a kérdést .
-Onnan , ahonnan Conrad .
-Te ismered Conradot ?
-Persze hogy ismerem . Találkoztam vele Volterrában . Ő mutatta meg a könyvet , amiben a te családod is benne van .
-És miért akarsz engem megismerni ? Ahogy kivettem a szavaidból , jól ismersz . - mordultam rá gúnyosan .
-De nem eléggé . Kíváncsi voltam rád .
-És mégis mibe szeretnél segíteni ? És hogy tudnál ? - kíváncsiskodtam tovább .
-Ezt most nem mondhatom el . Sajnálom . Ígérem mindent elmondok , ha eljött az idő .
-És mikor jön el az az idő ?
-Majd meglátod . - mosolygott .
Dühösen fújtam egyet , mire kuncogott . Órákig ültünk , és kérdezősködött a képességemről . Volt amit elmondtam , és volt amit nem . Aztán rajtam volt a sor . Kérdeztem az életéről , és minden másról . Elmesélte , hogy ő Olaszországban élt , a Volturival . Megunta az ottani életet , és eljött tőlük . Ekkor hallott róla , hogy a szüleim eltűntek és bátorságot vett felkeresni . Be kell vallanom , egész kellemes társaság , ha leszámítjuk a vérvörös szemeit . Mikor befejezte a mondandóját , egy ideig csak csendben ültünk , és mind a kettőnk a saját gondolatába burkolózott . Ránéztem az órámra , és felpattantam . Alec kérdőn nézett rám .
-Sajnálom . De nekem mennem kell . Még egy csomó tanulni valóm van - hazudtam könnyedén . Az igaz is volt , hogy mennem kell , de nem tanulni . Conraddal beszéltük meg , hogy este beugrik hozzám .
-Rendben . Jót beszélgettünk . Szia Clar . - köszönt , majd lassan felállt , és elsétált az erdőbe .
-Szia . - motyogtam kicsit megkésve , de tudtam hogy meghallja . Amint eltűnt a sűrű fák között , én is elindultam haza fele . Miközben hazafelé trappogtam , gondolkodtam . Annyira belemerültem Alec történetébe , hogy az igazi problémáimról meg is felejtkeztem . Ha nevelő szülőkhöz kerülök , ki tudja mi lesz velem . Csak pár hónapot kéne kibírni . Az olyan sok ? Ami azt illeti igen ! A csudába . Több , mint fél év . Annyit meg tuti nem úszok meg . Legfeljebb két hét halasztást tudok kérni , többet nem hiszem hogy kapnék . Nem maradhatok itt . Már semmi nem köt ide . A szüleim , több mint egy hónapja eltűntek . Ha haza akarnának jönni , biztos megtették volna . Barátaim már nincsenek , és nem is hiányoznak . De hova mehetnék ? Senki rokont nem ismerek , akihez mehetnék . A nénikém a föld másik felén lakik , és világ életembe utáltam ott lenni . A nagymamám és nagypapám már réges-rég meghalt.
Miközben ezen morfondíroztam , rádöbbentem , hogy teljesen egyedül maradtam a nagyvilágban .
Kinyitottam az ajtót , és a nappaliba siettem . Útközben ledobtam a kabátom az előszobában . Leroskadtam a kanapéra , és a könnyeim elkezdtek folyni . Döntöttem . El kell mennem innen . Ha nem akarok nevelőkhöz kerülni , muszáj lesz. Egy valami fog hiányozni . Conrad . Hirtelen megint zokogtam . Istenem , bele fogok halni . De muszáj el mennem . Nem tudom mióta zokogtam , de egyszer csak az ágyamban találtam magam . Észre se vettem , hogy elaludtam . Biztos Conrad hozott fel .
Felültem és körbe néztem hol lehet , de nem láttam semmit . Megdörzsöltem kisírt szemeimet . Nincs itt ! Még csak el se tudok búcsúzni tőle . A gondolatra kicsordultak a könnyeim . Hirtelen hideg kezeket éreztem . A szívem gyorsan kezdett verni , és megláttam Conradot . Ott ült elöttem . A könnyeim meg kétszereződtek , és a mellébe fúrtam a fejem .
-Semmi baj . Minden rendben lesz . - simogatta a hajamat .
-Nem . Nem lesz . Semmi nem lesz rendben - fakadtam ki hisztérikusan .
-Ne beszélj butaságokat . - csitított , és ismét simogatni kezdett . Mélyeket szívtam isteni illatából , és kezdtem megnyugodni .
-El kell mennem . - szipogtam a mellébe . Kicsit eltolt magától , hogy lásson .
-Miért ? - értetlenkedett szomorúan .
-Ma itt járt az a férfi , aki bejelentette , hogy eltűntek a szüleim . Azt mondta , hogy mivel nem vagyok nagykorú , nevelő szülőkhöz kell kerülnöm . De én nem akarok . Így el kell mennem . Sajnálom . Annyira fogsz hiányozni . - a végén ismét zokogtam , és szorosan átöleltem . Ő vissza ölelt , de meglepődött azon , amit mondok .
-Veled megyek . - jelentette ki határozottan . Én kicsit eltávolodtam tőle , hogy a szemébe nézhessek . A szemem kezdett hozzászokni a sötéthez , és az órám halvány zöld fényében láttam valamit .
-Mi ? Nem . Nem kérhetem ezt tőled . - hajtottam le a fejem , de legbelül repestem az örömtől . VELEM akar jönni .
-Dehogy nem . És nem te kértél meg rá , hanem én döntöttem így . - mondta lágyan .
-De hisz csak nem rég jöttél .
-Nem érdekel . Engem te érdekelsz - suttogta , majd közeledni kezdett hozzám . A szívem most úgy döngette a bordám ,hogy azt hittem kiszakad . Egyre közeledett , és én már alig vártam , hogy ízlelhessem ajkait . Mikor elértek , először csak egy lágy csókot lehelt ajkamra , de nekem ennyi nem volt elég . Szorosan hozzá bújtam , karjaimat nyaka köré fontam , és csókolni kezdtem . Meglepődött , de visszacsókolt . Hirtelen lefejtette karjaimat a nyakáról , és óvatosan eltolt . Mindketten kapkodtuk a levegőt , hogy a tüdőnkbe eljusson az éltető oxigén . Mikor légzésem lassult , hozzá bújtam és átöleltem .
-Szeretlek . - mondtam félénken , de mégis lágyan .
-Én is szeretlek . - suttogta a fülembe . Órákig feküdtünk egymás karjaiba , de egyikőnk sem szólt semmit . Ez így volt jó . Lassan Conrad hideg karjaiba elnyomott az álom .
Másnap napsütötte napra ébredtem . Tehát ma Conrad nem jöhet iskolába . Megdörzsöltem kisírt szemeimet , majd kikeltem az ágyból . Nyúzott voltam , és fáradt . Megindulta a fürdő felé , de valami , jobban mondva valakibe bele ütköztem .
-Jó reggelt . Hova ez a nagy sietség ? - vigyorgott Conrad majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Hát lehet hogy te nem mész iskolába , de én igen . - mondtam morcosan .
-De hisz ma szombat van - vigyorgott ezerrel .
-Azt hittem péntek .
Kinéztem az ablakon , és hirtelen jobb kedvem lett . Ma szombat , és egész nap Conraddal lehetek .
-Mikor akarsz elmenni innen ?
-Ma . - jelentettem ki gondolkodás nélkül . De aztán eszembe jutott , hogy mivel ma süt a nap , Conrad nem mehet emberek közé . Viszont , ha én elmegyek ma , ő utánam jöhet holnap .
-Mi lenne , ha én elmennék ma , te pedig utánam jönnél holnap ? - adtam tudatára a tervemet . Mivel ma szombat van , a kutyának sem fog feltűnni , hogy itt hagytam a várost . Suliba az első két nap azt fogják hinni , hogy beteg vagyok .
-Rendben . Ahogy akarod . - ölelt magához . Percekig ölelkeztünk , majd elhúzódtam tőle .
-Akkor én most megyek zuhanyozni . Minél elöbb el akarok tűnni .
-Rendben . Addig én elintézek valamit . Sietek . - nyomott egy puszit a számra , majd kislisszolt az ablakon .
A fürdőbe érve jól megnéztem magam a tükörben . Rémesen festettem . A szemeim kisírtak , és alattuk hatalmas táskák éktelenkedtek . A hajam kócosan meredezett szanaszét . Sóhajtottam egyet , majd beléptem a zuhanyzóba . Egy ideje folyattam a vizet , mikor úgy gondoltam , hogy eléggé megnyugodtam . Magam köré csavartam egy törülközőt , és a tükör elé léptem . Megmostam a fogam , és kicsit a szemem . A hajam kifésültem , és megállapítottam , hogy tűrhetőbben nézek ki . Magamra kaptam a ruhám , aztán kiléptem az ajtón . Egyenesen Conradba ütköztem .
-Kész vagy ?
-Majdnem . Még be kell pakolnom a ruhákat . - fintorogtam .
-Rendben .Segítek . - mosolygott ellenállhatatlanul . Conrad oda lépett a gardrób elé , én pedig lementem , és megkerestem a bőröndöket . Felvonszoltam őket , és mire felértem , a ruhák az ágyon voltak össze tűrve .
-Ez gyors volt . - vigyorogtam Conradra .
-Gyors vagyok - kacsintott rám .
Bepakoltuk a ruhákat , majd Conrad levitte a bőröndöket a kocsiba . Én előkerestem a hitelkártyám , és anyuék dugi pénzét .
El búcsúztam a szobámtól , és elindultam lefele . Jól végig néztem a házon , mert sejtettem , hogy most látom utoljára . Fájó szívvel hagytam el a házat , ahova annyi emlék köt . Ugyan akkor pont ezek az emlékek miatt akarok elmenni .
Kiléptem az ajtón majd bezártam . A kulcsot a zsebembe süllyesztettem és beszálltam a kocsiba . Conrad ügyelt rá , hogy ne lássák meg az emberek . Szerencsére az üveg sötétített volt . A reptérre érve kipattantam , majd Conrad ablakához mentem . Lehúzta az ablakot , én pedig behajoltam .
-Hiányozni fogsz - suttogtam .
-Te is . Vigyázz magadra . Holnap az első géppel indulok . Telefonálok ha megérkezett a gép .- nyomott egy csókot ajkaimra , majd az autó motorja beindult . Felhúzta az ablakot , és elindult . Megvártam , amíg a kocsi el nem tűnik teljesen , majd én is beindultam . A bőröndöket leadtam, majd megvettem a jegyet . Szerencsém volt . 10 percet kellett várni , és máris fellehetett szállni a gépre . A sztyuárdeszek nyüzsögtek a gépen . Leültem a helyemre , és csendben vártam . Az egyik sztyuárdesz épp arra kért , kapcsoljuk be a biztonsági öveket , mert hamarosan felszállunk , amikor megpillantottam valakit , aki épp felém tartott , majd helyet foglalt mellettem . Leesett az állam .
-Te mit keresel itt ? - kérdeztem tőle .



Remélem tetszett . :) Komikat PLS :D