5.fejezet,

Sziasztok . Meghoztam az 5. fejezetet . Be kell , hogy valljam , kicsit csalódott vagyok . Egyetlen komit sem kaptam az előzö résznél . Ha nem tetszik , azt is nyugodtan írjátok le , mert akkor tudom , és meg próbálok rajta javítani . Elég nehéz úgy írni , hogy nem tudom , hogy tetszett-e , vagy nem . Mivel 6 rendszeres olvasom van , így úgy döntöttem , hogy a következő fejezet akkor lesz fent , ha kapok 2 vagy esetleg netalántán 3 komit . Szóval , rajtatok múlik , hogy mikor lesz friss . Na de nem húzom tovább az időt . Jó olvasást , és ha lehet , komizzatok ! Puszí , Trixy :)




5.fejezet .


Leültem a helyemre , és csendben vártam . A sztyuárdeszek épp arra kértek , kapcsoljuk be a biztonsági öveket , mert hamarosan felszállunk , amikor megpillantottam valakit , aki épp felém tartott , majd helyet foglalt mellettem . Leesett az állam .
-Te mit keresel itt ? - kérdeztem tőle .
-Megyek Seattlelbe , ahogy te is . - mondta ártatlan képet vágva .
-Csak nem követsz ? - kérdeztem dühösen .
-Nem . Miért követnélek ? - értetlenkedett .
Nagyot fújtam , majd magam elé meredtem . A sztyuárdesz ismét megkért , hogy kapcsoljuk be az öveket . A gép a magasba emelkedett , és az ablakból néztem , ahogy egyre jobban távolodik a várostól . Vissza fordultam Alec-hoz , és ő engem nézett . Furcsa volt , mert most nem vörös , hanem sár barna színű volt a szeme . Gondolom kontakt lencse , hogy ne szúrjon másnak szemet.
-Eljött az idő . - jelentette ki .
-Mihez ?
-Hogy megtudj mindent . Tudod hol vannak a szüleid ?
-Nem . - motyogtam szomorúan .
-Én tudom . Nálunk . - jelentette ki , és az arc izma sem mozdult . A vér kiszaladt az arcomból .
-Hazudsz .
-Nem . Ismered Melani-t .. ugye ?
-Igen , ismerem .
-Nagyon jó . Szóval Melani elkábította őket . A kocsit bedobta egy árokba , hogy balesetnek tünnyön . Tudta , hogy utána nem maradsz sokáig a városban , hisz vagy nevelő szülőkhöz kerülsz , vagy megszöksz . Reméltem , hogy még itt talállak . Ne aggódj . A szüleid biztonságban vannak .. egyenlőre .
-Mit akartok tőlük ? Hisz csak átlag emberek . Miért raboltátok el pont őket ? - fakadtam ki . Ha most nem a repülőn lennénk , már szét szaggattam volna Alec-et , és eltüzeltem volna .
-Tőlük semmit . Tőled . A szüleid csak arra kellenek , hogy téged megkapjunk . Amint ez beteljesült , távozhatnak épségben .
-Mit akartok tőlem ? -kérdeztem megtörten .
-Téged akarunk . Azt akarjuk , csatlakozz hozzánk .
-De hisz én ember vagyok . - nevettem hisztérikusan .
-Még . Mi átváltoztatunk , és ott maradsz velünk , különben a szüleid lesznek a ma esti menük ..
-Rendben . Mit kell tennem ? - vágtam a szavába . A szememet szúrták a könnyek , de nem hagytam , hogy kicsorduljanak . Nem lehetek gyenge . Most nem .
-Először is , amint a gép földet ért Seattlel-ben , átszállunk egy Olasz országba menőre . Elmegyünk Volterrába , és bemutatlak a Mesternek . Aztán onnan már nem én döntök . Ha bele egyezel mindenbe , a szüleid távozhatnak . Te vámpír leszel , és soha nem láthatod őket többé . Aroékat fogod szolgálni .
-Rendben . - adtam meg magam . - De miért pont én ? Hisz annyi ember létezik még a földön .
-Igen . De ekkora erővel bíró nagyon kevés van . Ritkaság . Aronak pont ez tetszik - válaszolta kimérten .
Az út további részében nem beszélgettünk . Magamba süppedtem . A szüleimet elrabolták néhány vérengző vámpír . Szegények biztos meg vannak rémülve . De az a jó benne , hogy élnek . Nem haltak meg . És ha rajtam múlik , nem is fognak .
Megjelentek a sztyuárdeszek , és megkértek hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket , mert a leszállást elkezdtük . Hallottam , ahogy mindenki bepattintja a csatot . Én is így tettem . A gép lassan ereszkedni kezdett . Alec rám nézett , és mosolygott . Én csak megvetően elfordítottam a fejem . Hihetetlenül képmutató . Hazudott nekem . Azt mondta , már nem él a Volturival . Ráadásul ezek után , még van képe jópofizni . És én még azt hittem , hogy rendes . Francokat rendes .
Mikor a gépről leszálltunk , Alec szorosan lépdelt a nyomomban , és minden mozdulatomat árgus szemekkel figyelte , hogy nem-e készülök megszökni , vagy támadni . Sóhajtottam egyet .
-Nem fogok megszökni , se támadni . Mert akkor a szüleim meghalnak . - motyogtam magam elé , de Alecnek szántam . Elég halkan mondtam , hogy senki ne hallja , de Alec így is hallotta .
Mikor a csomagjainkat átvettük , megvettük a repülőjegyeket Olasz országba . Ismét leadtuk a poggyászokat , és csendeb várakoztunk . Én magamban elbúcsúztam a halandóságomtól . Az élettől . És végső sorban , Conradtól . Istenem , de sajnálom . De nem mondhatom el neki , hisz akkor ő is bajba kerülne .
A repülő út is csendbe telt . Néha legördült egy két könny csepp az arcomon , de szerencsére Alec nem vette észre . Odakint már sötét volt , és a szemeim kezdtek leragadni . Álmomban egy sötét helyen voltam , és mindenki engem szólongatott . Elindultam a hang irányába , és egy hatalmas ajtó elött álltam . Arany berakásából ítélve , elég régi darab lehetett . Az ajtó kinyílt és én beléptem rajta . Egy hatalmas terem volt az ajtó mögött , aminek a végében három szék állt . Benne három sápadt férfi ült , a szemei vérvörösek voltak .
-Clar . Ébredj . Megérkeztünk . - rázott fel Alec . Már világos volt , és az utasok épp leszálltak a gépről . Megdörzsöltem a szemem , majd talpra ugrottam . Kiindultam , és Alec követett . Ő egy autóhoz vezetett , amiben már benne voltak a cuccaink . Helyet foglaltam hátul , majd elindultunk . Kifelé néztem az ablakon , és a mellettem elsuhanó tájban gyönyörködtem . Hirtelen egy város jelent meg , ami körül hatalmas fal volt .
-Megérkeztünk . - jelentette ki Alec .
10 perc múlva már javába a város közepén voltunk , mikor a kocsi megállt . Kiszálltunk , majd Alec kivette a bőröndöm . Egy sétány felé vezetett . A sétány szűk volt , és félelmetes .
-Mássz fel a hátamra . - utasított . Nem kérdezősködtem , csak tettem a dolgom . Felmásztam , majd futásnak eredt . Olyan gyorsan futott, hogy nem láttam merre megyünk . Hirtelen megállt , és elengedett .
Egy hatalmas ajtó elött voltunk , pont mint az álmomban .
-Itt várj - azzal eltűnt . Pár másodperc múlva vissza jött , de a csomagok már nem voltak nála . Egy fekete földig érő köpeny volt rajta , minek csuklyáját a fejére húzta . Kitárta elöttem az ajtót , én pedig beléptem . A terem hatalmas volt , de nem voltak benne bútorok , leszámítva a három fából készült trón féleséget . A teremben rengeteg fekete köpenyes alak volt , akik valószínüleg szintén vámpírok voltak . Mind beszélgettek , de olyan gyorsan , hogy nem értettem semmit . A székből felkelt egy az egyik "uralkodó" és felém közeledett .
-Alec . Hát sikerült megtalálnod . - örvendezett a férfi . Hosszú , vállíg érő fekete haja volt . A bőre áttetszően fehér . A szemei , mint gondoltam vörösek voltak .
-Igen , Mester . - hajolt meg Alec .
-Szerbusz Clar . - fordult felém kedvesen .
-Jó napot . - válaszoltam kimérten .
-Aro vagyok . Ők pedig itt a testvérem . Caius , és Marcus . Őrülök , hogy itt vagy . - mutatta be a testvéreit . Caiusnak szőke haja volt , ami a válláig ért . Neki is ugyan olyan bőre volt , mint Aronak és Marcusnak . Marcus haja barna , göndör volt , ami kicsit hosszabb volt , mint a testvéreinek .
-Én is örvendek .
-Nem éppen úgy tünik . - jegyezte meg egy lány , aki épp most jött be . Kicsi volt , és a haja rövidre volt nyírva . Vállat vontam .
-Na de Jane , nem illik így bánni a vendégünkel . - korholta Aro a belépő lányt , akinek ezek szerint Jane a neve .
-Nem térhetnénk a tárgyra ? - kérdeztem ingerülten .
-Oh . Hát persze . Szóval mint tudod , a szüleid nálunk vannak . Szabadon távozhatnak , amennyiben csatlakozol hozzánk .
-Rendben . Csatlakozok .
-Nagyszerű . Akkor most menj , és csomagolj ki . Mi addig mindent elintézünk . - intett Aro . Alec magával húzott , ki a teremből . Jobboldalt felmentünk egy csiga lépcsőn . Az első emeletre vezetett , és benyitott a harmadik ajtón .
-Ez lesz a szobád . Most pedig csomagolj ki . Intézz el mindent , mi pedig a szüleidet elengedjük , és kitöröljük a memóriájukat .
Biccentettem , és ő kilépett az ajtón . Kicsomagoltam a cuccokat , majd az ágyam szélére kuporodtam . A szoba kicsi volt , és viszonylag semmi bútor nem volt benne , leszámítva egy szekrényt , íróasztalt székkel , és egy ágyat . Ezen kívül volt még két fotel .
Magamba roskadtam , és a könnyek kibuggyantak a szememből . Órákig sírtam , mikor halk kopogtatást hallottam . Gyorsan letöröltem a könnyeket , majd motyogtam egy "szabad" féleséget . Az ajtón Jane lépett be , és mogorván nézett rám .
-Aro hivat . Elengedtük a szüleidet . - trillázta , majd kilépett az ajtón . Követtem Jane-t vissza a terembe .
-Nos Clar . Mi betartottuk a szavunkat . Most pedig te jössz . - mondta kedvesen Aro . Nagyot nyeltem , és biccentettem .
-Úgy gondolom , hogy Jane a leg megfelelőbb személy rá, hogy átváltoztasson . Elég önuralma van . Hol szeretnél átváltozni ? - érdeklődött kíváncsian . Mintha csak azt kérdezné , hol szeretném megtartani a születésnapi bulimat .
-Nem is tudom . A szobámban . - rajzoltam idéző jeleket a levegőbe . Mindenki nevetni kezdett , de nem érdekelt . Vissza mentem , Jane pedig a sarkamban volt . Beérve a szobába hallottam ahogy az ajtó csapódik majd Jane felé fordultam .
-Bocsi , de így nem fog annyira fájni . - nézet bocsánat kérően , majd egy tompa ütést éreztem a fejemen , aztán minden elsötétült .